Dániel jövendölése

6 ¹Tetszék Dariusnak, és rendele az országban százhúsz helytartót, hogy egész országában legyenek.
²És azok fölött három fejedelmet, kik közől Dániel egyik vala, hogy a helytartók azoknak adjanak számot, és a királynak ne legyen bajlódása.
   ³Azonban Dániel felűlhaladá mind a fejedelmeket és helytartókat, mert az Isten lelkével bővelkedik vala.
   ⁴A király tehát szándékozék őt az egész ország fölé rendelni. Azért a fejedelmek és helytartók okot keresének a király dolgaiban; de semmi okot, sem gyanút nem találhatának, mivel hű vala, és semmi vétek és gyanú nem találtatott benne.
   ⁵Mondák azért ama férfiak: Nem találunk mi Dánielben semmi vád-okot, hacsaknem az ő Istene törvényében.
   ⁶Akkor a fejedelmek és helytartók meglepék a királyt, és így szólának neki: Darius király! örökké élj!
   ⁷Tanácsot tartottak a te országod minden fejedelmei, a bírák és helytartók, a tanácsosok és törvénytevők, hogy királyi végzés és parancs hirdettessék, mely szerint, ha valaki harmincz napig kéréssel járúl akármely istenhez vagy emberhez tekivűled, oh király! az oroszlánok vermébe vettessék.
   ⁸Most azért, király! erősítsd meg a végzést, és írd alá a parancsot, hogy meg ne változtassék, mi a médusoktól és persáktól végeztetett, és senkinek se legyen szabad azt megszegni.
   ⁹Darius tehát kiadá a parancsot és rendelést.
   ¹⁰Melyet mikor megérte Dániel, tudniillik, hogy a végzés megerősíttetett, beméne házába, és megnyitván az ablakokat felső teremében, Jerusalem felé naponkint három ízben hajtá meg térdeit, és imádkozék és vallást tőn Istene előtt, mint azelőtt is szokott vala cselekedni.
   ¹¹Azért ama férfiak szorgalmasabban vizsgálódván, Dánielt imádkozva és Istenéhez könyörögve, találák.
   ¹²És elmenvén, szólának a királynak a parancsolatról: Király! nemde rendelted: hogyha valamely ember harmincz napig kéréssel járúl valakihez az istenek vagy emberek közől tekivűled, oh király! az oroszlánok vermébe vettessék? Kiknek felelvén a király, mondá: Igaz a beszéd, a médusok és persák végzése szerint, melyet nem szabad megszegni.
   ¹³Erre felelvén, mondák a király előtt: Dániel, egyike Júda fogoly-fiainak, nem gondolt a te törvényeddel és parancsoddal, melyet rendeltél, hanem három ízben imádkozik naponkint az ő könyörgésével.
   ¹⁴Hallván e szót a király, igen megszomorodék, és szíve szerint azon volt, hogy Dánielt megszabadítsa, és napestig iparkodék, hogy őt megmentse.
   ¹⁵Ama férfiak pedig megértvén a királyt, mondák neki: Tudjad király! ez a médusok és persák törvénye, hogy bármely parancsot, melyet a király végez, nem szabad megszegni.
   ¹⁶Ekkor parancsolá a király, és eléhozák Dánielt, és beveték őt az oroszlánok vermébe. És mondá a király Dánielnek: A te Istened, kit mindenkor tisztelsz, ő megszabadít téged.
   ¹⁷És hozának egy követ, s a verem szájára tevék, melyet bepecsétele a király saját gyürűjével és az ő főembereinek gyürűjével, nehogy valami történjék Dániel ellen.
   ¹⁸És elméne a király az ő házába, és lefeküvék vacsorátlan, és étkek nem vitetének eléje, azonfelűl az álom is eltávozék tőle.
   ¹⁹Azután a király korán reggel fölkelvén, sietve az oroszlánok verméhez méne;
   ²⁰és a veremhez közelgetvén, Dánielt keserves szóval kiáltá, és szóla neki: Dániel, élő Istennek szolgája! a te Istened, kinek te mindenkor szolgálsz, vajjon megszabadíthatott-e téged az oroszlánoktól?
   ²¹És Dániel felelvén a királynak, mondá: Király! örökké élj!
   ²²Az én Istenem elküldötte angyalát, és bezárta az oroszlánok száját, és nem ártottak nekem; mert őelőtte igazság találtatott bennem, de, oh király, előtted sem vétettem.
   ²³Fölötte nagyon megörűle a király ezen, és parancsolá, hogy Dánielt húzzák ki a veremből; és Dániel kihúzaték a veremből, és semmi sérelem nem találtaték rajta, mert hitt az ő Istenének.
   ²⁴Ezután a király parancsára eléhozatának ama férfiak, kik bevádolták vala Dánielt, és az oroszlánok vermébe vettetének ők és fiaik és feleségeik; s még le sem jutának a verem fenekéig, már megragadák őket az oroszlánok, és minden tetemöket összeroncsolák.
   ²⁵Akkor Dárius király íra minden népeknek, nemzetségeknek és nyelvűeknek, kik az egész földön laknak: Békeségtek növekedjék.Dániel 3,98  ²⁶Éntőlem adatik ez a parancsolat, hogy egész birodalmamban és országomban rettegjék és féljék Dániel Istenét; mert ő az élő Isten, és örökön örökké való, az ő országa el nem enyészik, és hatalma örökké tart.
   ²⁷Ő a szabadító és üdvözítő, ki jeleket és csodákat teszen az égen és földön, ki megszabadította Dánielt az oroszlánok verméből.
   ²⁸Dániel pedig megmarada Darius országlása és a persa Círus országlása alatt.Dániel 1,21  13,65