Joakim, Júda királya országlásának harmadik esztendejében, eljöve Nabukodonozor, a babiloni király, Jerusalembe, és megszállá azt.
Nabukodonozor országlásának második esztendejében, Nabukodonozor álmot láta, és megrettenvén az ő lelke, álma elenyészék tőle.
Nabukodonozor király aranyból képszobrot csináltata, hatvan könyöknyi magasságút, hat könyöknyi szélességűt, és fölállíttatá azt Babilon tartományában Dúra mezején.
Én, Nabukodonozor, nyugodtan élvén házamban, és virágozva palotámban,
Boldizsár király nagy lakomát szerze ezer föemberének; és kiki életkora szerint iszik vala.
Tetszék Dariusnak, és rendele az országban százhúsz helytartót, hogy egész országában legyenek.
Boldizsárnak, a babiloni királynak első esztendejében Dániel álmot láta, látomása vala ágyában; és leírván az álmot, rövid beszédbe foglalá, és velejét eléadván, mondá:
Boldizsár király harmadik esztendejében látomás jelenék meg nekem. Én, Dániel, azután, mit láttam vala először,
Első esztendejében Dariusnak, Asvérus fiának, a médusok ivadékából valónak, ki uralkodó lőn a kaldeusok országán,
Círusnak, a persák királyának harmadik esztendejében, ige jelenteték Dánielnek, vezetéknéven Boldizsárnak; és igaz az ige, és nagy hatalmakról szólt; és ő megérté a beszédet; mert érteni szükség a látomást.
Én a médus Dariusnál valék első esztendejétől fogva, hogy megerősödjék és megszilárdúljon.
Az időben pedig fölkel Mihály, a nagy fejedelem, ki a te néped fiaiért áll; és eljő az idő, minő nem volt azóta, hogy nemzetek kezdettek lenni, mind ez ideig; és azon időben megszabadúl a te néped, mindaz, ki beírva találtatik a könyvben.
Vala egy Babilonban lakó férfiú, Joakim nevezetű.
Dániel pedig a király vendége vala, tiszteltetve minden baráti fölött.