Apostolok Cselekedetei

7 ¹Mondá pedig a papifejedelem: Vajjon így van-e ez?
²Ő pedig így szóla: Atyámfiai, férfiak és atyák! halljátok: A dicsőség Istene megjelent a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában volt, mielőtt Káránban laknék,
   ³és mondá neki: Menj ki a te földedről és rokonságodból és jőj azon földre, melyet mutatok neked.
   ⁴Akkor kiméne a kaldeusok földéről, és Káránban lakék. És onnan, minekutána atyja meghalt áthozá őt e földre, melyen most ti laktok.
   ⁵És azon neki egy talpalattnyi örökséget sem ada; hanem megigéré, hogy azt örökségűl adja majd neki és utána ivadékának, holott még nem volt fia.
   ⁶Szóla pedig neki az Isten: Hogy az ő ivadéka idegen földön fog lakni, és szolgaság alá vetik őket, és gonoszúl bánnak velök négyszáz esztendeig.
   ⁷De a nemzetet, melynek szolgálnak, megitélem én, úgymond az Úr; és azután kimennek, és nekem szolgálnak e helyen.
   ⁸És adá neki a körűlmetélés szövetségét; és úgy nemzé Izsákot, és körűlmetélé őt nyolczadnapon; és Izsák Jákobot, és Jákob a tizenkét patriarkát.
   ⁹És a patriarkák irígykedvén, eladák Józsefet Egyiptomba; de vele volt az Isten.
   ¹⁰És kiszabadítá őt minden szorongatásából, kedvességet és bölcseséget ada neki Fáraó, az egyiptomi király előtt, ki gondviselővé rendelé őt Egyiptom és az ő egész háza fölött.
   ¹¹Jöve pedig az egész Egyiptomra és Kánaánra éhség és nagy nyomorúság; és nem találtak élelmet atyáink.
   ¹²Hallván pedig Jákob, hogy gabona van Egyiptomban, elküldé atyáinkat első ízben.
   ¹³És a másodikban megismerteték József az ő testvéreitől, és megjelenteték Fáraónak az ő nemzetsége.
   ¹⁴Elküldvén pedig József, hivatá atyját, Jákobot, és minden rokonságát, hetvenöt lelket.
   ¹⁵És leméne Jákob Egyiptomba, s ott meghala ő és atyáink.
   ¹⁶És átvitetvén Szikembe, azon sírboltba tétetének, melyet Ábrahám ezüstpénz-áron vett Hémornak, Szikem fiának fiaitól.
   ¹⁷Midőn pedig elközelgetett az igéret ideje, melyet esküvel tett vala Isten Ábrahámnak, szaporodék a nép és megsokasodék Egyiptomban,
   ¹⁸míg más király támada Egyiptomban, ki nem ismerte Józsefet.
   ¹⁹Ez megcsalván a mi nemzetségünket, sanyargatá atyáinkat, kivettetvén az ő gyermekeiket, hogy ne éljenek.
   ²⁰Az időben születék Mózes, ki kedves vala Istennél, és három hónapig tápláltaték atyja házában.
   ²¹Midőn pedig kitétetett, fölfogá őt Fáraó leánya, és fölnevelé saját fia gyanánt.
   ²²És Mózes az egyiptomiak minden bölcseségére taníttaték, és hatalmas vala igéiben és cselekedeteiben.
   ²³Midőn pedig eltelt negyven esztendejének ideje, eltökéllé szivében, hogy meglátogatja atyjafiait, Izrael fiait.
   ²⁴És látván egyet, hogy méltatlanságot szenved, megoltalmazá őt, és boszút álla azért, ki a méltatlanságot szenvedte, megölvén az egyiptomit.Móz. II. 2,12  ²⁵Azt vélé pedig, megértik atyjafiai, hogy Isten az ő keze által ad nekik szabadúlást; de azok nem érték.
   ²⁶A következő napon pedig megjelenék közöttük, midőn veszekedtek; és engesztelé őket békítve, mondván: Férfiak! atyafiak vagytok, miért bántjátok egymást?
   ²⁷Az pedig, ki bántalmazta felebarátját, eltaszítá őt, mondván: Ki rendelt téged fejedelemmé és bíróvá fölöttünk?
   ²⁸Tán engem is meg akarsz ölni, mint tegnap megölted az egyiptomit?
   ²⁹Mózes elfuta e szóra, és jövevény lőn Mádián földén, hol két fiat nemze.Móz. II. 2,21  ³⁰És eltelvén negyven esztendő, megjelenék neki Sina hegyének pusztáján az angyal csipkebokor lángoló tüzében.
   ³¹Mózes látván ezt, csodálá a látványt; és oda járulván, hogy megszemlélje, lőn hozzája az Úr szózata, mondván:
   ³²Én vagyok a te atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene. Megrettenvén erre Mózes, nem mert odanézni.
   ³³Mondá pedig neki az Úr: Oldd le lábaid saruját, mert a hely, melyen állasz, szent föld.
   ³⁴Látván láttam nyomorúságát az én népemnek, ki Egyiptomban vagyon, és az ő fohászkodását hallottam, és lejöttem megszabadítani őket. Most tehát jőj ide, én Egyiptomba küldelek téged.
   ³⁵Ezt a Mózest, kit megtagadtak, mondván: Ki rendelt téged fejedelemmé és bíróvá? ezt az Isten fejedeleműl és szabadítóúl küldötte az angyal által, ki megjelent neki a csipkebokorban.
   ³⁶Ez hozta ki őket, csodákat és jeleket tévén Egyiptom földén és a vörös tengeren és a pusztában negyven esztendeig.
   ³⁷Ez Mózes, ki Izrael fiainak mondotta: Prófétát támaszt nektek az Isten atyátokfiai közől, mint engemet, azt hallgassátok.
   ³⁸Ez az, ki a népgyülekezetnél a pusztában az angyallal volt, ki Sina hegyén szól vala neki és atyáinknak; ki az élet igéit vette, hogy nekünk adja;
   ³⁹kinek nem akartak engedelmeskedni atyáink, hanem megveték őt, és szivökben Egyiptom felé fordúlának,Móz. II. 32,1  ⁴⁰mondván Áronnak: Csinálj nekünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert ezt a Mózest, ki minket kihozott Egyiptom földéről, nem tudjuk, mi lelte.
   ⁴¹És borjúképet öntöttek ama napokban, és áldozatot tettek a bálványnak, és örömük volt az ő kezeik alkotmányában.
   ⁴²Az Isten pedig elfordúlván, az ég seregének szolgálatára adá őket, a mint írva vagyon a próféták könyvében: Vajjon áldoztatok-e nekem engesztelő- és eledel-áldozatokat a pusztában negyven esztendeig? Izrael háza!
   ⁴³És hordoztátok Molok sátorát és a ti isteneteknek, Remfamnak csillagát, a képeket, melyeket csináltatok, hogy azokat imádjátok; azért átviszlek titeket Babilonon túl.Ámosz 5,25  ⁴⁴A bizonyság hajléka atyáinkkal volt a pusztában, a mint rendelte nekik az Isten, szólván Mózesnek, hogy azt azon előkép szerint csinálja, melyet látott vala.
   ⁴⁵Melyet atyáink átvévén, Józuéval bevittek a pogányok birodalmába, kiket Isten kiűzött atyáink színe elől Dávid napjaiig,
   ⁴⁶ki kedvet talált az Isten előtt, és azt kérte, hogy hajlékot találhasson Jákob Istenének.
   ⁴⁷Salamon pedig házat épített neki.
   ⁴⁸De a Magasságbeli nem lakik kézzel csinált épitményekben, mint a próféta mondja:Izai. 66,1  ⁴⁹„Az ég az én székem, a föld pedig lábaim zsámolya. Micsoda házat építetek nekem? úgymond az Úr; vagy melyik az én nyugodalmam helye?
   ⁵⁰Nem az én kezem alkotta-e mindezeket?“
   ⁵¹Kemény nyakúak és körűlmetéletlen szivűek és fülűek! ti mindenkor ellene állotok a Szentléleknek, valamint atyáitok, úgy ti is.
   ⁵²Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Megölték azokat, kik amaz Igaznak eljövetelét hirdették, kinek ti most árulói és gyilkosai voltatok.
   ⁵³Kik a törvényt vettétek az angyalok szolgálata által, de meg nem tartottátok.
   ⁵⁴Hallván pedig ezeket, dúnak-fúlnak szivökben, és fogaikat csikorgatják vala rája.
   ⁵⁵Mivel pedig ő teljes vala Szentlélekkel, az égre tekintvén, látá az Isten dicsőségét, és Jézust az Isten jobbja felől állani; és mondá: Ime nyitva látom az egeket, és az ember fiát az Isten jobbja felől állani.
   ⁵⁶Ők pedig felkiáltván nagy szóval, bedugák füleiket, és egyakarattal rája rohanának.
   ⁵⁷És kivetvén őt a városból, kövezik vala, és a tanúk letevék ruháikat egy ifjú lábainál, ki Saulnak nevezteték.
   ⁵⁸És kövezék Istvánt, ki könyörögvén, mondá: Uram Jézus! vedd hozzád az én lelkemet.
   ⁵⁹Térdeire esvén pedig, nagy szóval kiálta, mondván: Uram! ne tulajdonítsd nekik e bűnt. És midőn ezt mondotta, elaluvék az Úrban. Saul pedig egyetérte az ő megöletésében.