Apostolok Cselekedetei

19 ¹Lőn pedig, midőn Apollo Korintusban vala, hogy Pál eljárván a felső tartományokat, Efezusba érkezék; a hol nehány tanítványt talála,
²és mondá nekik: Vettétek-e a Szentlelket, miután hittetek? Azok pedig felelék neki: De még azt sem hallottuk, ha vagyon-e Szentlélek?
   ³Ő pedig kérdé: Kiben vagytok hát megkeresztelve? Kik felelék: János keresztségében.
   ⁴Mondá pedig Pál: János a bűnbánat keresztségével keresztelte a népet, mondván: hogy a ki utána jövendő, abban higyenek, azaz Jézusban.
   ⁵Ezeket hallván, megkereszteltetének az Úr Jézus nevében.
   ⁶És midőn Pál rájok tette kezeit, rájok szálla a Szentlélek, és (új) nyelveken szólának és jövendölének.
   ⁷A férfiak pedig mindnyájan mintegy tizenketten valának.
   ⁸Bejárván pedig a zsinagógába, bizodalommal szóla, három hónapig beszélgetvén és intvén az Isten országáról.
   ⁹Midőn pedig némelyek megátalkodván, nem hittek, és szidalmazták az Úr útját a sokaság előtt: akkor elválván azoktól, elkülönzé a tanítványokat, mindennap bizonyos Tirannus nevűnek iskolájában tartván beszédet.
   ¹⁰Ez pedig tarta két esztendeig, úgy hogy mindnyájan az Ásiában lakók hallgaták az Úr igéjét, zsidók és pogányok.
   ¹¹Nem csekély csodákat is tőn az Isten Pál keze által,
   ¹²úgy hogy a betegekre még a kezkenők és övezők is elvitettek az ő testéről, s eltávozának azoktól a betegségek, és a gonosz lelkek kimenének.
   ¹³Megpróbálák pedig némelyek a kóbor, ördögűző zsidók közől azokra, kikben gonosz lelkek valának, segítségül híni az Úr Jézus nevét, mondván: Kényszerítlek titeket Jézusra, kit Pál hirdet.
   ¹⁴Valának pedig némely zsidók, Szkéva papifejedelem hét fiai, kik ezt cselekvék.
   ¹⁵Felelvén pedig a gonosz lélek, mondá nekik: Jézust ismerem, Pált is tudom, ki; de ti kik vagytok?
   ¹⁶És rájok ugorván azon ember, kiben igen gonosz ördög vala, és hatalmába ejtvén mind a kettőt, erőt vőn rajtok, úgy hogy mezítelen és sebesűlve szaladának ki ama házból.
   ¹⁷Ez pedig tudva lőn minden zsidó és pogány előtt, kik Efezusban laknak vala, és félelem szálla azokra mindnyájokra, és az Úr Jézus neve magasztaltaték.
   ¹⁸És a hivők közől sokan jövének elé, megvallván és kibeszélvén cselekedeteiket.
   ¹⁹Azok közől pedig, kik hiábavalóságokat gyakoroltak, sokan összehordák a könyveket, és megégeték mindnyájok előtt. Számbavétetvén azok értéke, összesen ötvenezer tizesre találák azt.
   ²⁰Ily hatalmasan gyarapodék az Isten igéje, és megerősödék.
   ²¹Ezek történtével pedig Pál a Lélek által eltökélé, hogy eljárván Macedoniát és Akáját, Jerusalembe megyen, mondván: Minekutána ott leszek, Romát is meg kell látnom.
   ²²Előre küldvén pedig Macedoniába kettőt azok közől, kik neki szolgálnak vala, Timoteust és Erasztust, ő maga egy ideig még Ásiában maradt.
   ²³Az időben pedig nem csekély háborodás támada az Úr útja miatt.
   ²⁴Mert egy Demeter nevű ezüstmíves Diana ezüst-templomkáit készitvén, nem kevés nyereséget szerze a művészeknek.
   ²⁵Összehíván őket és azokat, kik eféle mívesek valának, mondá: Férfiak! tudjátok hogy e mesterségből van keresményünk;
   ²⁶s látjátok és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efezusban, de majd egész Ásiában rábeszéléssel nagy sokaságot tévelyíte el, mondván: hogy nem istenek, a mik kezek által készíttetnek.
   ²⁷Nemcsak ez a mi részünk van pedig veszőfélben, hanem a nagy Diana temploma is semminek fog tartatni, sőt hanyatlani fog annak fölsége, kit egész Ásia s mind a világ tisztel.
   ²⁸Ezeket hallván, eltelének haraggal, és fölkiáltának, mondván: Nagy az efezusiak Dianája!
   ²⁹És betelék a város zűrzavarral, és egyakarattal a játékszinbe rohanának, megragadván a macedoni Gájust és Arisztarkust, Pál társait.
   ³⁰Pál pedig a nép közé akart menni, de nem engedék a tanítványok.
   ³¹Némelyek pedig az ásiai főemberek közől is, kik az ő barátai valának, hozzája küldének, kérvén, hogy ne menjen a játékszinbe.
   ³²Mások pedig mást kiáltának; mert zavarban vala a gyülekezet, és sokan nem tudták, mi okért gyültek egybe.
   ³³A népsereg közől pedig elévonák Sándort, kit a zsidók is előretolának; Sándor pedig kezével hallgatásra intvén, szólani akart a néphez.
   ³⁴De megtudván, hogy ő zsidó, egyszóval mindnyájan majd két óráig kiálták: Nagy az efezusiak Dianája!
   ³⁵És midőn a jegyző lecsendesítette a népsereget, mondá: Efezusi férfiak! kicsoda az az ember, ki nem tudná, hogy Efezus városa tisztelője a nagy Dianának, Jupiter magzatának?
   ³⁶Mivel tehát ezeknek senkisem mondhat ellene, szükség, hogy lecsendesedjetek, és vakmerően semmit se tegyetek.
   ³⁷Ugyanis eléhoztátok ez embereket, kik nem szentségtörők, és nem káromolták a ti istenasszonytokat.
   ³⁸Ha tehát Demeternek és a hozzá tartozó míveseknek van valaki ellen panaszuk: vannak törvényszékek és vannak helytartók, vádolják ott be egymást.
   ³⁹Ha pedig egyéb keresetetek vagyon, a törvényes gyűléseken elvégződhetik.
   ⁴⁰Mert veszedelemben is forgunk, hogy bevádoltatunk a mai zendűlés miatt, pedig senki sem vétkes (kiről számot adhatnánk) ezen összesereglésben. És miután ezeket mondotta, elbocsátá a gyülekezetet.