Szent Péter II. levele

1 ¹Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, kik velünk egyenlő hitben részesűltek a mi Istenünk és üdvözítő Jézus Krisztusunk igazsága által.
²A kegyelem és békeség bővelkedése legyen bennetek, az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztusnak ismerete által.
   ³Valamint az életre és ajtatosságra szükséges minden jók az ő isteni erejéből annak ismerete által ajándékoztattak nekünk, ki minket tulajdon dicsőségével és erejével hívott,
   ⁴ki által fölötte nagy és drágalátos igéreteket ajándékozott nekünk, hogy ez által az isteni természet részeseivé legyetek, eltávoztatván e világi kivánság romlottságát;
   ⁵ugyanazért minden gondotokat erre fordítván, egyesítsétek hitetekkel a jóságos cselekedetet, jóságos cselekedettel pedig a tudományt,
   ⁶tudománynyal pedig a mértékletességet, mértékletességgel pedig a béketűrést, béketűréssel pedig az ajtatosságot,
   ⁷ajtatossággal pedig az atyafiúi szeretetet, atyafiúi szeretettel pedig az emberszeretetet.
   ⁸Mert ha ezekkel bírtok és bővelkedtek, nem lesz bennetek hiábavaló, sem gyümölcstelen a mi Urunk Jézus Krisztusnak ismerete.
   ⁹De a kiben ezek nincsenek, vak az és kézzel tapogató, elfeledkezvén az ő régi bűneiből való megtisztúlásáról.
   ¹⁰Annakokáért, atyámfiai! annál inkább igyekezzetek, hogy a jócselekedetek által bizonyossá tegyétek hivatástokat és választatástokat; mert ezeket cselekedvén, soha nem fogtok vétkezni;
   ¹¹mivel így tágas bemenetel nyittatik nektek a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk örökkévaló országába.
   ¹²Azért nem mulasztlak el titeket ezekről mindenkor inteni, noha jártasak és erősek vagytok a jelenvaló igazságban.
   ¹³Méltónak tartom pedig, míg ezen hajlékban vagyok, hogy fölserkentselek titeket intés által,
   ¹⁴bizonyos lévén, hogy nem sokára le fog tétetni az én sátorom, mint a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nekem.
   ¹⁵Azon leszek pedig, hogy halálom után is gyakorta megemlékezzetek ezekről.
   ¹⁶Mert nem elmés meséket követvén, adtuk tudomástokra a mi Urunk Jézus Krisztus erejét és megjelenését, hanem mint a kik szemlélői voltunk az ő nagyságának.
   ¹⁷Tudniillik az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget vévén, ily szózat hangzott le hozzája a magasztos dicsőségből: Ez az én szerelmes Fiam, kiben nekem kedvem telt, őt hallgassátok.
   ¹⁸És ezt az égből adott szózatot mi hallottuk, mikor ővele voltunk a szent hegyen.
   ¹⁹És még erősebb prófétai beszéd is van nálunk, és jól cselekesztek, figyelmezvén erre, mint homályos helyen világító szövétnekre, míg a nap fölkel, és a hajnali csillag feltűnik a ti sziveitekben;
   ²⁰azt megjegyezvén mindenek előtt, hogy egy jövendölés sincs az írásban, mely tulajdon találmány volna;Tim. II. 3,16  ²¹mert emberi akaratból soha nem származott a jövendölés, hanem a Szentlélektől ihlettetvén szólottak az Isten szent emberei.