Szent Péter II. levele

2 ¹Voltak azonban hamis próféták is a nép között, a mint közöttetek is lesznek hazug tanítók, kik veszedelmes szakadásokat hoznak be, és azt, ki őket megváltotta, az Urat megtagadják, hirtelen veszedelmet hozván magokra.
²És sokan fogják követni azok romlottságát, kik által az igazság útja majd káromoltatik;
   ³és fösvénységből költött igékkel nyerészkednek rajtatok, kikre nézve az itélet nem fog elmaradni, és veszedelmök nem aluszik.
   ⁴Mert ha Isten nem kegyelmezett a vétkes angyaloknak, hanem a pokol lánczaival levonatva, a mélységbe vetette őket kínlódásra, hogy ott az itéletre tartassanak; ⁵és ha a régi világnak nem kegyelmezett, hanem nyolczadmagával csak Noét, az igazság hirdetőjét, tartotta meg, az istentelenek világára ráhozván a vízözönt;Móz. I. 7,1  ⁶és ha a sodomaiak és gomorraiak városait hamuvá tévén, elvesztéssel büntette, példáúl azoknak, kik istentelenűl fognak élni,Móz. I. 19,25  ⁷a szorongatott, igaz Lótot pedig a förtelmeskedők bántalmaitól és buja társaságától megszabadította,
   ⁸mert, mind a mellett, a mit látott és hallott, igaz maradt, azok között lakván, kik naponkint gonosz cselekedetekkel gyötörték az igaz lelkét:
   ⁹tudja az Úr az istenfélőket megszabadítani a kisértetből; a gonoszokat pedig itélet napjára gyötrelemre fentartani,
   ¹⁰leginkább pedig azokat, kik a test tisztátalan kivánságai után járnak, a felsőbbséget megvetik, vakmerők, magoknak tetszők, kik nem félnek szakadásokat behozni és káromolni;
   ¹¹holott az erőre és hatalomra nézve nagyobb angyalok sem mernek egymás ellen káromló itéletet mondani.
   ¹²Ezek pedig, mint az oktalan állatok, melyek természet szerint megfogásra és leölésre valók, azokat káromolván, miket nem értenek, magok romlottságában vesznek el;
   ¹³elvévén a gonoszság jutalmát, kik gyönyörűségnek tartják a naponkénti vigadozást, förtelembe s a kéjelgés undokságába merűlve, lakmároznak és bujálkodnak közöttetek;
   ¹⁴szemeik telvék házasságtöréssel és szűntelen vétkekkel; magokhoz csábítják az állhatatlan lelkeket, szivökben gyakorlottak a fösvénységre, átok fiai,
   ¹⁵kik elhagyván az igaz útat, eltévelyedtek, követvén Bószor fiának, Bálaámnak útját, ki a gonoszság jutalmát szerette,
   ¹⁶de megfenyíttetett az ő balgasága miatt, a teherhordó néma állat emberi szóval szólván, ellenzette a próféta esztelenséget.
   ¹⁷Ezek víz nélkül való kútak, forgószéltől hányatott fellegek, kiknek a sötétség homálya tartatik fenn;
   ¹⁸mert hiábavalóságról kevélyen szólván, a buja test kivánságai által hitegetik azokat, kik alig futhattak el a tévelygésben járóktól;
   ¹⁹szabadságot igérvén nekik, holott ők a romlottság szolgái, mert a ki valakitől legyőzetik, annak szolgája is.
   ²⁰Mert a kik elfutottak e világ förtelmeitől a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk ismerete által, ha ismét azokba elegyedvén, legyőzetnek, az ő utóbbi dolgaik gonoszabbak lesznek az előbbieknél;Máté 12,45 Zsid. 10,26  ²¹mert jobb lett volna nekik meg nem ismerni az igazság útját, mintsem a megismerés után eltérni a nekik adott szent parancsolattól.
   ²²Csakugyan teljesedik rajtok ama való közmondás: Az eb visszatér az ő okádására, és a megfürdött sertés a sárnak fertőjébe.