Királyok IV. (II.) könyve

7 ¹Mondá pedig Elizeus: Halljátok az Úr igéjét. Ezeket mondja az Úr: Ezen időben holnap a lisztláng vékája egy siklus lesz, és két véka árpa egy siklus Szamaria kapujában.
²Felelvén egy a hadnagyok közől, kinek kezére támaszkodik vala a király, az Isten emberének, mondá: Habár az Úr szakadásokat tesz is az égen, meglehet-e, a mit szólasz? Ki mondá: Meglátod szemeiddel, de abból nem eszel.
   ³És vala négy poklos férfiú a kapu előtt, kik mondák egymásnak: Minek maradjunk itt míg meghalunk?
   ⁴Ha a városba megyünk is, éhen halunk; ha itt maradunk is, meg kell halnunk; jertek tehát, szökjünk a szírusok táborába. Ha kegyelmeznek nekünk, megélünk; ha pedig meg akarnak ölni, úgy is elhalnánk.
   ⁵Fölkelének tehát este, hogy a szírusok táborába menjenek. És mikor eljutottak a szírusok tábora széléhez, senkit sem találának ott.
   ⁶Mivelhogy az Úr a szírusok táborában szekerek és lovak és igen nagy sereg csattogását hallatá; és mondák egymásnak: Ime fölbérlette ellenünk Izrael királya a heteusok és egyiptomiak királyait, és ezek ránk jöttek.Kir. III. 10,29  ⁷Fölkelének azért és elfutának a sötétben, és elhagyák a sátorokat és lovakat és szamarakat a táborban, és elfutának, csak életöket kivánván megszabadítani.
   ⁸Annakokáért midőn azon poklosok a tábor széléhez jutottak, bemenének egy sátorba, és evének, ivának; és onnét ezüstöt és aranyat és ruhákat hozván, elmenének és elrejték; és ismét más sátorba térének, és onnét hasonlóképen vivén, elrejték.
   ⁹És mondák egymásnak: Nem cselekszünk igazán; mert ez jó hír napja. Ha hallgatunk és hirűl nem akarjuk adni reggelig, bűnről fogunk vádoltatni; jertek, menjünk és vigyük hirűl a király udvarába.
   ¹⁰És mikor eljutottak a város kapujához, elbeszélék nekik, mondván: A szírusok táborába mentünk, és ott egy embert sem találtunk, hanem megkötött lovakat és szamarakat és felvont sátorokat.
   ¹¹Elmenének tehát a kapusok, és megjelenték ezt ott benn a király palotájában.
   ¹²Ki fölkele éjjel, és mondá szolgáinak: Megmondom nektek, mit tettek velünk a szírusok. Tudják, hogy éhezünk és azért mentek ki a táborból, és a mezőkön lappanganak, mondván: Mikor kijőnek a városból, elevenen fogjuk el őket, és akkor bemehetünk a városba.
   ¹³Felelé pedig egyik szolgái közől: Vegyük elé az öt lovat, melyek megmaradtak a városban, (mivel csak azok vannak Izrael minden sokaságánál, mert a többiek megemésztettek); és elküldvén, kikémlelhetjük.
   ¹⁴Eléhozának tehát két lovat, és a király elkülde a szírusok táborába, mondván: Menjetek és nézzétek meg.
   ¹⁵Kik a Jordánig menének utánok, és ime az egész út rakva volt ruhákkal és edényekkel, melyeket elhánytak vala a szírusok, mikor megbódúltak; és visszatérvén a követek, megjelenték ezt a királynak.
   ¹⁶És kimenvén a nép, földúlá a szíriai tábort; és lőn a lisztláng vékája egy siklus, és két véka árpa egy siklus, az Úr igéje szerint.
   ¹⁷A király pedig ama hadnagyot, kinek kezére támaszkodik vala, a kapuhoz rendelé; de a néptömeg eltiporá őt a kapuban, és meghala, a mint megmondotta az Isten embere, mikor a király lement vala hozzája.
   ¹⁸És lőn az Isten emberének beszéde szerint, melyet szólott vala a királynak, midőn mondá: két véka árpa egy siklus lesz, és a lisztláng vékája egy siklus ez időben, holnap, Szamaria kapujában,
   ¹⁹mikor felele ama hadnagy az Isten emberének, és mondá: Habár az Úr szakadásokat tesz is az égen, meglehet-e, a mit szólasz? és mondá neki: Meglátod szemeiddel, de nem eszel abból.
   ²⁰Úgy történék tehát rajta, a mint megmondatott vala; és a nép eltiporá őt a kapuban, és meghala.