Királyok IV. (II.) könyve

6 ¹Mondák pedig a próféták fiai Elizeusnak: Ime a hely, melyben nálad lakunk, szoros nekünk.
²Menjünk a Jordánig, és kiki hozzon erdőből egyegy szál fát, hogy magunknak ott lakhelyet építsünk. Ő mondá: Menjetek.
   ³És mondá egy közőlük: Jőj el tehát te is szolgáiddal. Felelé: Elmegyek.
   ⁴És elméne velök. És mikor elértek a Jordánhoz, fákat vágnak vala.
   ⁵Történék pedig, hogy mikor egyik a fát levágta, a fejsze vasa beesett a vízbe; és ő felkiálta, és mondá: Ah, ah, ah, uram! ezt is kölcsön vettem vala.
   ⁶Mondá pedig az Isten embere: Hova esett? Amaz pedig megmutatá neki a helyet; vága azért egy fát, és oda ereszté, és úszott a vas.
   ⁷És mondá: Vedd ki. Amaz kinyujtá kezét, és kivevé azt.
   ⁸Szíria királya pedig hadakozik vala Izrael ellen, és tanácsot tarta szolgáival, mondván: Amaz és ama helyen vessünk lest.
   ⁹Elkülde azért az Isten embere Izrael királyához, mondván: Vigyázz, át ne menj ama helyre; mert a szírusok ott lesben vannak.
   ¹⁰Elkülde tehát Izrael királya ama helyre, melyet neki az Isten embere mondott vala, és elfoglalá azt, és őrizkedék ott nem egyszer, sem kétszer.
   ¹¹És föháborodék a szíriai király szive e dolog miatt; és egybehíván szolgáit, mondá: Miért nem jelentitek meg nekem, ki az én árúlóm Izrael királyánál?
   ¹²És mondá egyik szolgái közől: Nem úgy van, uram királyom! hanem Elizeus próféta, ki Izraelben vagyon, jelent meg Izrael királyának minden igét, melyeket kamarádban szólasz.
   ¹³És mondá nekik: Menjetek és nézzétek meg, hol vagyon, hogy elküldjek és megfogjam őt. És hírűl adák neki mondván: Ime Dótanban vagyon.
   ¹⁴Külde azért oda lovakat és szekereket, és a had erejét; kik megérkezvén éjjel, körűlvevék a várost.
   ¹⁵Fölkelvén pedig reggel az Isten emberének szolgája, s kimenvén, látá a hadsereget a város körűl és a lovakat és szekereket, s ezt megjelenté neki, mondván: Ah, ah, ah, uram! mitevők legyünk?
   ¹⁶Ő pedig felelé: Ne félj; mert többen vannak velünk, mint velök.
   ¹⁷És imádkozván Elizeus, mondá: Uram! nyisd meg ennek szemeit, hogy lásson. És az Úr megnyitá a szolga szemeit, és láta; és ime a hegy rakva vala lovakkal és tüzes szekerekkel Elizeus körűl.
   ¹⁸Az ellenség tehát leméne hozzá, Elizeus pedig imádkozék az Úrhoz, mondván: Verd meg, kérlek, e nemzetet vaksággal. És az Úr megveré őket, hogy nem látának, Elizeus igéje szerint.
   ¹⁹Mondá pedig nekik Elizeus: Nem ez az út, és nem ez a város; kövessetek engem, és megmutatom nektek a férfiút, a kit kerestek. És elvivé őket Szamariába.
   ²⁰És mikor bementek Szamariába, mondá Elizeus: Uram! nyisd meg ezek szemeit, hogy lássanak. És az Úr megnyitá szemeiket, és láták, hogy Szamaria közepén vannak.
   ²¹És mondá Izrael királya Elizeusnak, midőn őket látta: Levágjam-e őket, atyám?
   ²²Amaz pedig mondá: Ne vágd; mert nem kardoddal és kéziveddel fogtad meg őket, hogy levágjad; hanem tégy kenyeret és vizet eléjök, hadd egyenek és igyanak, és menjenek urokhoz.
   ²³És nagy vendégséget készíte nekik, és evének és ivának, és elbocsátá őket és elmenének urokhoz, és többé nem jövének át a szíriai rablók Izrael földére.
   ²⁴Lőn pedig ezekután, egybegyüjté Benadad, a szíriai király, minden hadát, és fölméne és megszállá Szamariát.
   ²⁵És nagy éhség lőn Szamariában; és addig vala megszállva, míg egy szamárfejet nyolczvan ezüst sikluson adtak el, és egy negyedrész kab galambganéjt öt ezüst sikluson.
   ²⁶És mikor Izrael királya átment a kerítésen, egy asszony fölkiálta hozzá, mondván: Segits rajtam, uram királyom!
   ²⁷Ki mondá: Ha az Úr nem segít, honnan segítselek én? a szérűről-e, vagy a sajtóról? És mondá neki a király: Mit akarsz? Ki felelé:
   ²⁸Ez asszony mondá nekem: Add ide fiadat, együk meg ma, és az én fiamat holnap együk meg.
   ²⁹Megfőztük tehát fiamat és megettük. És mondám neki másodnap: Add ide fiadat, együk meg. De elrejté fiát.
   ³⁰Hallván ezt a király, megszaggatá ruháit, és átméne a kerítésen. És az egész nép látá a szőrzsákot, mely belűl testén vala.
   ³¹És mondá a király: Ezeket cselekedje nekem az Isten, és ezeket mívelje, ha Száfat fiának, Elizeusnak feje ma fenn álland.
   ³²Elizeus pedig házában ül vala, a vének űlvén vele. Elkülde tehát egy férfiút előre; és mielőtt a követ elérkezett, mondá a véneknek: Nem tudjátok-e, hogy ez a gyilkos fia elküldött, hogy elvágják fejemet? vigyázzatok tehát, s midőn eljő a követ, zárjátok be az ajtót, és ne hagyjátok őt bejőni; mert ime ura lábainak nesze nyomában vagyon.
   ³³Még midőn szólott nekik, megjelene a követ, ki hozzá jő vala. És mondá: Ime az Úrtól ily nagy veszedelem vagyon; mit várjak többet az Úrtól?