Korintusiaknak írt II. levél

7 ¹Annakokáért ilyen igéreteink lévén, szerelmeseim! Tisztítsuk meg magunkat a test és lélek minden förtelmétől, a megszentelést véghezvivén istenifélelemben.
²Értsetek meg minket. Senkit nem sértettünk, senkit nem vesztegettünk, senkit nem csaltunk meg.
   ³Nem vádolástokra mondom; mert már ezelőtt megmondottuk, hogy a mi szivünkben vagytok, úgy, hogy együtt halunk, együtt élünk.
   ⁴Nagy bizodalmam van hozzátok, nagy dicsőségem bennetek, elteltem vigasztalással, fölötte bővelkedem örömmel minden szorongatásunk mellett.
   ⁵Mert mikor Macedoniába érkeztünk is, semmi nyugodalma nem volt testünknek, hanem mindenféle nyomorúságot szenvedtünk; kivűl harczok, belűl félelmek.
   ⁶De a ki megvigasztalja az alázatosokat, az Isten megvigasztalt minket is Títus eljövetelével;
   ⁷nemcsak az ő eljövetelével pedig, hanem azon vigasztalással is, melylyel nálatok megvigasztaltatott, elbeszélvén nekünk a ti kivánságtokat, sírástokat, buzgólkodástokat énérettem, úgy hogy még inkább örűltem.
   ⁸Mert noha megszomorítottalak titeket levél által, nem bánom; és ha bántam volna is, látván, hogy az a levél (jóllehet kis időre) titeket megszomorított,
   ⁹most örűlök, nemhogy megszomorodtatok, hanem hogy bűnbánatra szomorodtatok meg; mert Isten szerint szomorodtatok meg, úgy hogy semmiben sem szenvedtek kárt miáltalunk.
   ¹⁰Mert az Isten szerint való szomorúság állhatatos megtérést szerez üdvösségre; a világ szomorúsága pedig halált szerez.Péter I. 2,19  ¹¹Mert íme ugyanaz, hogy Isten szerint megszomorodtatok, mely nagy szorgoskodást ébreszt tibennetek, sőt magatok mentségét és boszankodást is, sőt félelmet és kivánságot is, sőt buzgalmat és büntetést is; mindenben tisztáknak mutattátok magatokat e dologra nézve.
   ¹²Annakokáért, ha írtam is nektek, nem azért (írtam), ki a méltatlanságot cselekedte, sem azért, ki szenvedte; hanem hogy kijelentessék a mi gondoskodásunk, mely tiértetek vagyon
   ¹³az Isten előtt; azért vigasztaltattunk meg. A mi vigasztalásunkban pedig sokkal nagyobb lett örömünk Títus öröme által, hogy az ő lelkét mindnyájan fölvidítottátok;
   ¹⁴és hogy a miben előtte tifelőletek dicsekedtem, meg nem szégyenűltem; hanem a mint nektek mindent igazságban szólottunk, úgy Títus előtt mondott dicsekvésünk is igaznak találtatott;
   ¹⁵és annál jobb szivvel van hozzátok, mivel megemlékezik mindnyájatok engedelmességéről, mily félelemmel és remegéssel fogadtátok őt.
   ¹⁶Örűlök, hogy mindenben bízhatom hozzátok.