Királyok (Sámuel) I. könyve

28 ¹Lőn pedig ama napokban, egybegyüjték a filiszteusok seregeiket, hogy hadra készűljenek Izrael ellen. És Ákis mondá Dávidnak: Tudván tudjad most, hogy velem jösz a táborba te és férfiaid.
²És Dávid mondá Ákisnak: Most tudod meg, miket fog cselekedni szolgád. És Ákis mondá Dávidnak: Én is fejem őrzőjévé teszlek téged minden időre.
   ³Sámuel pedig meghala, és siratá őt egész Izrael, és eltemeték őt Ramatában, az ő városában. És Saul kiirtá a jóslókat és varázslókat a földről.Kir. I. 25,1 Sirák 46,23  ⁴És egybegyűlének a filiszteusok, és elmenének, és táborba szállának Szunámban; Saul is egybegyűjté egész Izraelt, és Gelboéba érkezék.
   ⁵És meglátván Saul a filiszteusok táborát, megfélemlék, és szíve igen megréműle.
   ⁶És tanácsot kérde az Úrtól, és nem felele neki sem álmok által, sem a papok által, sem a próféták által.
   ⁷És Saul mondá szolgáinak: Keressetek nekem egy jóslelkű asszonyt, ahhoz megyek, és nála tudakozódom. És szolgái mondák neki: Van egy jóslelkű asszony Endorban.Móz. III. 20,27 Móz. V. 18,11 Ap.cs. 16,16  ⁸Elváltoztatá tehát viseletét, és más ruhákba öltözék, és elmenének ő és vele két férfiú, és az asszonyhoz jutának éjjel, és mondá neki: Jövendölj nekem jóslélekkel, és támaszd föl, a kit mondok neked.
   ⁹És mondá neki az asszony: Ime te tudod mennyit cselekedett Saul, és mi módon irtotta ki a jósokat és varázslókat a földről; miért incselkedel hát életem ellen, hogy megöljenek?
   ¹⁰És Saul megesküvék neki az Úrra, mondván: Él az Úr! hogy nem történik rajtad semmi rosz e dolog miatt.
   ¹¹És mondá neki az asszony: Kit támaszszak föl neked? Ki mondá: Sámuelt támaszd föl nekem.
   ¹²Mikor tehát az asszony meglátta Sámuelt, fölkiálta nagy szóval, és mondá Saulnak: Miért csaltál meg engem? hiszen te vagy Saul.
   ¹³És mondá neki a király: Ne félj; mit láttál? És az asszony mondá Saulnak: Isteneket láték feljőni a földből.
   ¹⁴És mondá neki: Minő az alakja? S mondá: Egy öreg férfiú jő fel, és palást van rajta. És megérté Saul, hogy az Sámuel, és arczra borúlván, földig meghajtá magát.
   ¹⁵Sámuel pedig mondá Saulnak: Miért háborgattál engem, hogy felköltessem? És mondá Saul: Igen szorongattatom; mert a filiszteusok hadakoznak ellenem, és az Isten eltávozott tőlem, és nem akart engem meghallgatni sem a próféták által, sem álmok által; téged híttalak tehát, hogy megmutasd nekem, mit míveljek.Sirák 46,23  ¹⁶És mondá Sámuel: mit kérdesz engem, holott az Úr eltávozott tőled, és vetélytársadhoz ment?
   ¹⁷Mert úgy cselekszik veled az Úr, mint általam szólott, és kiszakasztja kezedből országodat, és felebarátodnak, Dávidnak adja,
   ¹⁸mivelhogy nem engedelmeskedtél az Úr szavának, és nem töltötted ki haragja búsulását Amaleken. Azért a mit szenvedsz, az Úr cselekedte ma veled.
   ¹⁹És az Úr veled Izraelt is a filiszteusok kezébe adja; holnap pedig te és fiaid velem lesztek; sőt Izrael táborát is a filiszteusok kezébe adja az Úr.
   ²⁰És Saul azonnal leesék a földre elterűlve; mert megréműle Sámuel beszédén és erő nem vala benne, mivel azon egész nap nem evett vala kenyeret.
   ²¹Beméne tehát az asszony Saulhoz, (mert igen megháborodott vala), és mondá neki: Ime szolgálód engedelmeskedett szavadnak, és kezembe tettem lelkemet, és meghallgattam beszédeidet, melyeket nekem szólottál.
   ²²Most tehát halljad te is szolgálód szavát, és egy falat kenyeret teszek eléd, hogy evén, megerősödjél és útra mehess.
   ²³De ő nem akara, mondván: Nem eszem. Ekkor sürgeték őt szolgái és az asszony, és végre hallgatván szavokra, fölkele a földről, és az ágyra üle.
   ²⁴Azon asszonynak pedig egy hizlalt borja vala a háznál, és siete, és megölé azt; és lisztet vőn, és meggyúrá azt, és kovásztalan pogácsákat süte;
   ²⁵és eléje tevé Saulnak és szolgáinak. Kik miután ettek, fölkelének, és azon egész éjjel menének.