Királyok III. (I.) könyve

17 ¹És mondá a teszbii Illés Gálaád lakói közől Ákábnak; Él Izrael Ura Istene, kinek színe előtt állok, hogy nem leszen ez esztendőkben harmat és eső, hanem csak az én szájam igéi szerint.Luk. 4,25 Sirákf. 48,1 Jak. 5,17  ²És lőn az Úr ígéje hozzája, mondván:
   ³Távozzál innét, és menj napkelet felé, s rejtezzél el Karit patakánál, mely a Jordán átellenében vagyon,
   ⁴és ott a patakból igyál; és a hollóknak megparancsoltam, hogy ott tápláljanak téged.
   ⁵Elméne tehát, és az Úr ígéje szerint cselekvék; és mikor oda ért, leüle Karit patakja mellé, mely a Jordán átellenében vagyon,
   ⁶és a hollók vivének neki kenyeret és húst reggel; hasonlóképen kenyeret és húst estve, és a patakból ivék.
   ⁷Napok múltán pedig kiszárada a patak, mert nem esett vala eső a földre.
   ⁸Lőn azért az Úr beszéde hozzája, mondván:
   ⁹Kelj föl és menj a szidoniusok Szareftájába, és lakjál ott; mert megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy tápláljon téged.
   ¹⁰Fölkele, és elméne Szareftába. És mikor a város kapujához jutott, láta egy özvegyasszonyt, fát szedegetni, és szólítá őt, és mondá neki: Adj nekem egy kevés vizet az edényben, hadd igyam.Luk. 4,26  ¹¹És midőn amaz elment, hogy hozzon, utána kiálta, mondván: Hozz nekem, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.
   ¹²Ki felelé neki: Él a te Urad Istened! hogy nincs kenyerem, hanem csak annyi lisztem a vederben, mennyi egy marokba fér, és kevés olajom a korsóban; ime két darabka fát szedek, hogy bemenjek, és megcsináljam azt magamnak és fiamnak, hogy megegyük, és meghaljunk.
   ¹³Mondá neki Illés: Ne félj, hanem menj el és cselekedjél, a mint mondád; mindazáltal nekem csinálj először egy kis, hamuban sült pogácsát a lisztecskéből, és hozd el nekem; magadnak pedig és fiadnak azután csinálj.
   ¹⁴Ezeket mondja pedig Izrael Ura Istene: A veder liszt nem fogy el, sem a korsó olaj nem kevesűl meg az napig, melyen az Úr esőt ád a föld szinére.
   ¹⁵Amaz elméne, és cselekvék Illés ígéje szerint; és evék ő és amaz is, és annak háza is; és az naptól
   ¹⁶a veder liszt el nem fogyott, és a korsó olaj meg nem kevesűlt az Úr ígéje szerint, melyet Illés által szólott vala.
   ¹⁷Lőn pedig ezek után, hogy megbetegedett a házi asszony fia, és a betegség igen nehéz volt, úgy hogy nem maradt lélekzet benne.
   ¹⁸Mondá azért Illésnek: Mi közöm veled, Isten embere? bejöttél hozzám, hogy emlékezetbe hozd vétkeimet, és megöljed fiamat?
   ¹⁹És mondá neki Illés: Add nekem fiadat. És elvevé azt öléből, és vivé a felsőterembe, hol ő lakott, és ágyára tevé.
   ²⁰És kiálta az Úrhoz, és mondá: Uram Istenem! még az özvegyasszonyt is, kinél én valamennyire tápláltatom, így sanyargatod-e, hogy fiát megölöd?
   ²¹És kiterjeszté magát, és megméré a gyermeket három ízben, és kiálta az Úrhoz és mondá: Uram Istenem! térjen vissza, kérlek, e gyermek lelke testébe.
   ²²És meghallgatá az Úr Illés szavát, és visszatére a gyermek lelke beléje, és fölelevenedék.
   ²³És vevé Illés a gyermeket, és levivé őt a felsőteremből az alsóházba, és anyjának adá, és mondá neki: Ime él fiad!
   ²⁴És mondá az asszony Illésnek: Most ebben ismertem meg, hogy Isten embere vagy te, és az ő ígéje igaz e te szádban.