Korintusiaknak írt I. levél

9 ¹Nem vagyok-e szabad? Nem vagyok-e apostol? Nem láttam-e a mi Urunk Jézus Krisztust? Nem az én művem vagytok-e az Úrban?
²Ha egyebeknek nem volnék is apostola, de még is nektek az vagyok; mert az én apostolságom pecséte ti vagytok az Úrban.
   ³Ez az én védelmem azok ellen, kik engem kérdőre vonnak.
   ⁴Vajjon nincs-e hatalmunk, hogy együnk és igyunk?Luk. 10,8  ⁵Vajjon nincs-e hatalmunk, hogy rokonasszonyunkat velünk hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úr atyjafiai és Kéfás?
   ⁶Avagy egyedűl nekem és Barnabásnak nincs-e hatalmunk, hogy ezt cselekedjük?
   ⁷Ki vitézkedik valaha maga zsoldján? ki ültet szőllőt, hogy annak terményéből ne egyék? ki legeltet nyájat, hogy a nyáj tejéből ne részesűljön?
   ⁸Vajjon csak emberileg mondom-e ezeket? Nem ezeket mondja-e a törvény is?
   ⁹Mert írva vagyon Mózes törvényében: Ne kösd be a nyomtató ökör száját. Vajjon csak az ökrökre van-e gondja az Istennek?
   ¹⁰Avagy nem inkább miérettünk mondja-e azt? Mert miérettünk lőn az megírva, hogy reménységben szántson, a ki szánt, és a ki nyomtat, a terményvétel reménységében.
   ¹¹Ha mi nektek lelkieket vetettünk, nagy dolog-e, ha mi nálatok a testiekből aratunk?Rom. 15,27  ¹²Ha mások részesek a tirajtatok való hatalomban, miért nem inkább mi? De mi nem éltünk e hatalommal, hanem mindent eltűrünk, hogy valami akadályt ne tegyünk Krisztus evangéliomának.
   ¹³Nem tudjátok-e, hogy kik a szentélyben foglalkoznak, a szentélyből valókat eszik, és kik az oltárnak szolgálnak, az oltárról vesznek részt?
   ¹⁴Igy rendelte az Úr azoknak is, kik az evangéliomot hirdetik, hogy az evangéliom után éljenek.
   ¹⁵Én pedig ezek egyikével sem éltem. De nem azért írtam ezeket, hogy így cselekedjenek énvelem; mert jobb nekem meghalnom, mintsem hogy valaki az én dicsőségemet meghiúsitsa.
   ¹⁶Mert ha az evangéliomot hirdetem, nem dicsőség énnekem, mivel a kötelesség kényszerít engem; és jaj nekem, ha az evangéliomot nem hirdetem.
   ¹⁷Mert ha jó kedvvel cselekszem azt, jutalmam vagyon; ha pedig kényszerűségből, rám bízatott a sáfárság.
   ¹⁸Micsoda tehát az én jutalmam? az, hogy az evangéliomot hirdetvén, dij nélkül munkálkodom az evangéliom mellett, hogy nem is használom az evangéliomhoz nyert teljhatalmamat.
   ¹⁹Mert midőn mindenkitől független valék, mindenki szolgájává tettem magamat, hogy annál többeket nyerjek meg.
   ²⁰Én a zsidóknak lettem, mint zsidó, hogy a zsidókat megnyerjem;
   ²¹azoknak, kik a törvény alatt vannak, mintha törvény alatt volnék (holott én nem valék a törvény alatt), hogy azokat, kik a törvény alatt valának, megnyerjem; azoknak, kik törvény nélkül valának, mintha törvény nélkül volnék (holott az Isten törvénye nélkül nem valék, hanem Krisztus törvénye alatt vagyok), hogy megnyerjem azokat, kik törvény nélkül valának.
   ²²Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy az erőtleneket megnyerjem; mindennek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek.
   ²³Mindezeket pedig az evangéliomért cselekszem, hogy abban részes legyek.
   ²⁴Nem tudjátok-e, hogy azok, kik pályát futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy nyeri el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek azt.
   ²⁵Mindaz pedig, ki a küzdésben tusakodik, mindentől megtartóztatja magát; és azok ugyan, hogy hervatag koszorút nyerjenek, mi pedig hervadatlant.
   ²⁶Én tehát úgy futok, nem mint bizonytalanra; úgy vívok, nem mintha a levegőt verném;
   ²⁷hanem sanyargatom testemet és szolgálat alá vetem, nehogy, midőn másokat tanítok, enmagam elvettessem.