Pál, Jézus Krisztusnak hivatott apostola az Isten akarata által, és Szosztenes, atyafitársa,
Én is, mikor hozzátok jöttem, atyámfiai! nem jöttem a beszédnek vagy bölcseségnek fönségével, hirdetvén nektek a Krisztus bizonyságtételét;
Én is, atyámfiai, nem szólhattam nektek, mint lelkieknek, hanem mint testieknek. Mint kisdedeknek a Krisztusban
Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és az Isten titkainak sáfárait.
Közönségesen paráznaság hallatszik közöttetek, és pedig oly paráznaság, minő még a pogányok között sem, hogy valakinél az ő atyjának felesége legyen.
Mer-e valaki közőletek, ügye lévén más ellen, a hitetleneknél itéltetni, és nem a szenteknél?
Arra nézve pedig, a mi felől írtatok nekem: jó az embernek asszonyt nem illetni;
A mi pedig a bálványáldozatokat illeti, tudjuk, – mert mindnyájunknak van (arról) tudomásunk; de a tudomány felfuvalkodtat, a szeretet pedig épít;
Nem vagyok-e szabad? Nem vagyok-e apostol? Nem láttam-e a mi Urunk Jézus Krisztust? Nem az én művem vagytok-e az Úrban?
Mert nem akarom elhallgatni előttetek, atyámfiai! hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan átmentek a tengeren,
Legyetek követőim, mint én is a Krisztusé.
A lelki ajándékokra nézve pedig, nem akarom, hogy tudatlanságban legyetek, atyámfiai!
Szóljak bár emberek és angyalok nyelvén, ha szeretetem nincs, olyanná lettem, mint a zengő réz vagy pengő czimbalom.
Kövessétek a szeretetet. Igyekezzetek a lelkiekre, különösen pedig, hogy prófétáljatok.
Figyelmeztetlek pedig titeket, atyámfiai, az evangéliomra, melyet hirdettem nektek, melyet be is vettetek és követtek,
A szentek számára gyüjtendő alamizsnát illetőleg, a mint a galátziai egyházakban rendeltem, ti is úgy cselekedjetek.