8 1Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az ÚR: Íme, egy kosár érett gyümölcs! 2Ezt kérdezte tőlem: Mit látsz, Ámósz? Így feleltem: Egy kosár érett gyümölcsöt. Ekkor azt mondta nekem az ÚR: Elérte a vég népemet, Izráelt, többé nem bocsátok meg neki. 3Azon a napon jajgatássá válnak a templomi énekek - így szól az én Uram, az ÚR. Tömérdek hulla lesz mindenütt, csendben rakják le őket. 4Halljátok meg ezt ti, akik a szegények vesztét kívánjátok, és ki akarjátok pusztítani az ország nyomorultjait! 5Mert így beszéltek: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk, és a szombat, hogy gabonával kereskedjünk, kisebb vékával, nagyobb súlyokkal, és hamis mérleggel csalva, 6hogy megvehessük a nincsteleneket pénzen, a szegényeket egy pár saruért, és eladhassuk a hulladék gabonát? 7Megesküdött az ÚR Jákób büszkeségére: Sohasem felejtem el tetteiket! 8Ne rendüljön meg emiatt a föld, és ne gyászoljon minden lakója? Úgy megemelkedik, akár a Nílus, árad és apad, mint Egyiptom folyója. 9Azon a napon - így szól az én URam, az ÚR - naplementét idézek elő délben, és sötétségbe borítom a földet fényes nappal. 10Ünnepeiteket gyászra változtatom, és dalaitokat siratóénekre. Minden derékra gyászruhát huzatok, minden fejet kopasszá teszek, olyan gyászba borítom őket, amilyent az egyszülöttért tartanak. Ilyen keserves nap lesz a végük. 11Jön majd olyan idő - így szól az én URam, az ÚR -, amikor éhséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az ÚR igéjének hallgatására. 12Támolyognak majd tengertől tengerig és északtól keletig. Bolyonganak, és keresik az ÚR igéjét, de nem találják. 13Azon a napon elepednek a szomjúságtól a szép szüzek és az ifjak, 14akik Samária bálványára esküsznek, és így beszélnek: Dán Istenére mondom! - vagy: A beérsebai útra mondom! Elesnek, és nem kelnek fel többé!