60 (59). ZSOLTÁR.
IMA HÁBORÚ IDEJÉN
60
1(A karvezetőnek a „Liliom a bizonyíték”
szerint – miktam Dávidtól; okulásul írta,
2amikor kivonult a két folyó arámjai és
Coba arámjai ellen; amikor Joáb
visszatért és a Só-völgyben megverte
az edomitákat, tizenkétezer embert.)
3Eltaszítottál minket, Istenem,
áttörted sorainkat, megharagudtál ránk,
de most térj vissza hozzánk!
4Megremegtetted az országot
és megszaggattad.
Gyógyítsd meg sebeit,
mert összeomlik.
5Nehéz sorsot adtál ennek a népnek,
bódító bort adtál innunk.
6Akik félnek téged, azoknak jelt adtál,
hogy megmeneküljenek az íj elől.
7Igen, hogy megmeneküljenek,
akiket szeretsz.
Segíts jobboddal
és hallgass meg minket!
8Isten egykor így szólt szentélyében:
„Örömmel osztom szét Szichemet
és fölmérem Szukkot völgyét,
9az enyém Gileád, az enyém Manassze,
s Efraim a fejem sisakja,
Júda pedig a kormánypálcám.
10Moáb azonban mosdótálam,
sarumat ráteszem Edomra.
Kiálts hát győzelmet, Filisztea!
11Ki vezet el az erős városhoz,
ki kísér el Edomba?
12Nemde eltaszítottál bennünket Istenem,
hogy nem vonulsz ki többé
seregünkkel?
13Nyújts segítséget az ellenség ellen,
mivel az emberi segítség ingatag!
14Istennel majd bátran küzdünk,
s ő letiporja ellenségünket.