50 (49). ZSOLTÁR.
AZ IGAZ ISTENTISZTELET
50
1(Aszaf zsoltára.)
Az Úr, az istenek Istene szólt,
felszólította a földet
napkelettől napnyugatig.
2Sionból, szépsége koronájából
ragyog az Úr,
3Istenünk eljött, nem hallgat többé.
Emésztő tűz jár előtte,
körülötte viharok tombolnak.
4Felhívja az eget, szólítja a földet,
így tart ítéletet népe fölött:
5„Gyűjtsétek körém enyéimet,
akik az áldozatban velem
szövetségre léptek!
6Az egek hirdetik igazságosságát,
Isten maga tart ítéletet.
7Halld meg, népem, beszélni fogok,
Izrael, ellened tanúskodom.
Perbe szállok veled
és szemed elé tárom (vétkeidet),
én az Isten, a te Istened.
8Nem áldozatod miatt feddlek meg,
égőáldozataidat látom szüntelen.
9Nem tulkot akarok elvenni házadból,
sem kecskebakot a nyájadból.
10Hiszen az erdő minden állata enyém,
éppúgy, mint hegyeim ezernyi vadja.
11Ismerem az ég minden madarát,
s mi a réten mozog, azt is ismerem.
12Ha éheznék, nem szorulnék rád,
enyém a földkerekség egész teljessége.
13Talán a tulkok húsát eszem,
vagy a bakok vérét iszom?
14A dicséret áldozatát vidd az Úr elé,
s váltsd be fogadalmad a Fölséges előtt!
15Akkor kiálts hozzám a csapások napján,
megmentelek és te áldani fogsz.”
16De a gonoszokhoz így beszél az Isten:
„Törvényeimet miért sorolgatod,
miért emlegeted szövetségemet?
17Te, aki gyűlölöd a fegyelmet,
és megveted szavamat.
18Ha tolvajt láttál, hozzászegődtél,
a házasságtörővel szövetkeztél.
19Szád féktelenül szórta a gonoszságot,
nyelved ontotta az álnokságot.
20Leültél és szidtad testvéreidet,
anyád fiát gyalázattal illetted.
21Ezt művelted, és én hallgassak?
Vélted, hogy hozzád hasonló vagyok?
22Ti, akik megfeledkeztek Istenről,
szálljatok magatokba, különben elvesztek,
s nincs, aki megmenthet titeket.
23Aki tisztel engem,
az a hódolat áldozatát hozza!
Az egyenes lelkűeknek megadom,
hogy lássák Isten üdvösségét.”