2Isten a menedékünk és az erőnk, nagyszerű támaszunk a szorongattatásban. 3Ezért nem aggódunk, ha remeg is a föld, ha a hegyek a tengerbe omlanak, 4ha vizei zúgnak, tajtékoznak is, és viharától megrendülnek a hegyek. [Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!] 5A folyam ágai felüdítik Isten városát, ő megszenteli a Fölséges hajlékát. 6Nem inog meg, Isten lakik benne, Isten már hajnalban is védelmezi. 7A népek lázadoztak, birodalmak megrendültek, de mennydörgő szózatától rettegés fogta el a földet. 8Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk! 9Gyertek, lássátok, mit művel az Úr! Rettegésbe taszítja a földet, 10megálljt parancsol a hadaknak a föld határáig, szétzúzza az íjakat, összetöri a lándzsákat, s a pajzsokat tűzben elégeti. 11Álljatok meg és ismerjétek el: Én vagyok az Isten! Fönséges a népek fölött, fönséges a föld felett. 12Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!