József két fia.

48 ¹A történtek után hírül vitték Józsefnek: „Nézd, atyád beteg.” Magával vitte két fiát, Manasszét és Efraimot. ²Mikor Jákobnak jelentették: „Íme, a fiad, József jön hozzád” –, összeszedte erejét és felült ágyában. ³Jákob ezt mondta Józsefnek: „A mindenható Isten megjelent nekem Luszban, Kánaán földjén. ⁴Megáldott és így szólt: Nézd, termékennyé teszlek, megsokasítlak és népek sokaságává teszlek. Ezt a földet utánad örök időkre birtokul adom utódaidnak. ⁵Két fiad, aki Egyiptomban született neked, mielőtt eljöttem hozzád Egyiptomba, az enyém, Efraim és Manassze legyenek az enyémek, mint Ruben és Simeon. ⁶Azok a gyermekek azonban, akik később születtek, legyenek a tieid. Őket örökségükben nevezzék (két) testvérük nevéről. ⁷Amikor Paddanból eljöttem, útközben Kánaán földjén meghalt Ráchel, az anyád, kis távolságra Efratától. Ott temettem el őt az Efratába vezető út mellett.” ⁸Mikor Izrael meglátta József két fiát, megkérdezte: „Kik ezek?” ⁹József így válaszolt atyjának: „Ez a két fiam, akiket Isten nekem adott.” Erre azt mondta: „Hozd ide őket, rájuk adom áldásomat.” ¹⁰Izrael szeme homályos volt az öregségtől és nem látott jól. Amikor odavitte őket, megcsókolta és megölelte, ¹¹majd így szólt Izrael Józsefhez: „Nem hittem volna, hogy viszontlátlak, de Isten még azt is megengedte, hogy utódaidat is lássam.” ¹²Erre József elhúzta őket a térdétől, és arccal a földre borult. ¹³Majd fogta kettőjüket, Efraimot a jobbjára, úgyhogy Izraelnek a baljára esett, Manasszét pedig a baljára, úgyhogy Izraelnek a jobbjára esett, és odavitte őket. ¹⁴Izrael kinyújtotta jobbját és Efraim fejére tette, jóllehet ő volt a fiatalabb, balját pedig Manassze fejére – ugyanis keresztbe tette a kezét –, noha Manassze volt az idősebb. ¹⁵Azután e szavakkal áldotta meg Józsefet: „Isten, akinek színe előtt jártak atyáink, Ábrahám és Izsák, Isten, aki pásztorom volt, amióta csak élek, a mai napig, ¹⁶az angyal, aki kivezetett minden szükségemből, áldja meg e fiúkat. Éljen bennük tovább az én nevem s atyáimé, Ábrahámé és Izsáké, sokasodjanak és szaporodjanak el a földön.” ¹⁷Mikor József látta, hogy atyja a jobbját Efraim fejére tette, nem tetszett neki. Megfogta atyja kezét, hogy elvegye Efraim fejéről és Manassze fejére helyezze. ¹⁸Közben ezt mondta atyjának: „Ne úgy, atyám, hiszen ez az elsőszülött. Tedd jobbodat az ő fejére.” ¹⁹De atyja vonakodott, és így szólt: „Tudom, fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is hatalmas lesz. Öccse azonban hatalmasabb lesz, és utódai népek sokaságává válnak.” ²⁰Így áldotta meg őket azon a napon, közben ezt mondta: „Bennetek kíván majd Izrael áldást magának, amikor így szól: Isten tegyen benneteket hasonlóvá Efraimhoz és Manasszéhoz.” Így Efraimot Manassze elé helyezte. ²¹Azután Izrael így szólt Józsefhez: „Nézd, én meghalok. Isten azonban veletek lesz és visszavezet benneteket atyáitok földjére. ²²Neked adok egy részt, testvéreiden felül, amit az amoritáktól karddal és íjjal szereztem meg.”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet