Jákob Lábánnál.

29 ¹Ezután Jákob elindult és elérkezett kelet fiainak országába. ²Körülnézett, és a pusztában meglátott egy kutat, amelynél éppen három juhnyáj tartózkodott. Ugyanis ebből a kútból itatták a nyájakat. A kút nyílását elzáró kő igen nagy volt. ³A követ csak akkor hengerítették el a kút nyílásáról, ha minden nyáj együtt volt. Megitatták a juhokat, és a követ ismét visszatolták a helyére, a kút nyílása fölé. ⁴Jákob megszólította őket: „Testvéreim, honnét valók vagytok?” „Háránból vagyunk” – válaszolták. ⁵Tovább kérdezte: „Ismeritek-e Lábánt, Nachor fiát?” „Ismerjük” – felelték. ⁶Azután ezt kérdezte: „Jól megy a sora?” Azok így feleltek: „Jól, éppen ott jön a lánya, Ráchel a juhokkal.” ⁷Erre ezt mondta: „Nézzétek, még hosszú a nap, még nincs itt az ideje, hogy az állatokat összetereljétek. Itassátok meg a juhokat és legeltessétek őket tovább.” ⁸Azok ezt válaszolták: „Addig nem tehetjük, amíg nincs együtt minden nyáj. Majd csak akkor hengerítjük el a követ a kút nyílásáról és itatjuk meg a juhokat.” ⁹Amíg velük beszélt, megérkezett Ráchel, apja juhaival, ő ugyanis pásztor volt. ¹⁰Mikor Jákob meglátta Ráchelt, anyja testvérének, Lábánnak lányát és anyja testvérének, Lábánnak juhait, Jákob odalépett, elhengerítette a követ a kút nyílásáról és megitatta Lábánnak, anyja testvérének juhait. ¹¹Azután Jákob megcsókolta Ráchelt és hangos sírásra fakadt. ¹²Majd Jákob elbeszélte Ráchelnek, hogy ő apjának rokona, mégpedig Rebekka fia. Az elsietett, és megvitte a hírt apjának. ¹³Amikor Lábán hírt vett Jákobról, nővére fiáról, eléje sietett, megölelte, megcsókolta és házába vezette. Ő pedig elbeszélt Lábánnak mindent, ami történt. ¹⁴Lábán így szólt hozzá: „Igen, te az én csontom és húsom vagy.” Ő pedig egy hónapig nála maradt.

Jákob két házassága.

¹⁵Lábán így szólt Jákobhoz: „Ingyen akarsz nekem szolgálni, mivel rokonom vagy? Mondd meg, mi legyen a béred?” ¹⁶Lábánnak két lánya volt: az idősebbet Leának, a fiatalabbat Ráchelnek hívták. ¹⁷Lea szeme kifejezéstelen volt, Ráchel azonban alakra és arcra is szép. ¹⁸Jákob szerette Ráchelt, azért így szólt: „Hét évig szolgálok neked fiatalabb lányodért, Ráchelért.” ¹⁹Lábán ezt válaszolta: „Jobb, ha neked adom, mint idegen férfinak, maradj hát nálam.” ²⁰Jákob hét évig szolgált Ráchelért, de olyannak tűnt szemében, mint egy nap, annyira szerette. ²¹Azután Jákob így szólt Lábánhoz: „Add ki feleségemet, hogy elvegyem, az időm letelt.” ²²Lábán összehívta a helység minden emberét, és ünnepi lakomát rendezett. ²³Este azonban vette a lányát, Leát, és bevitte hozzá, s ő vele hált. ²⁴Lábán a rabszolganőjét, Szilpát adta Leának szolgálóul. ²⁵Reggel kiderült, hogy Lea volt. Jákob ezt mondta Lábánnak: „Miért szedtél rá?” ²⁶Lábán így felelt: „Vidékünkön nem szokás a fiatalabbat férjhez adni az idősebb előtt. ²⁷Töltsd ki vele végig a menyegzős hetet, s akkor majd a másikat is neked adom azért a szolgálatért, amit további hét esztendőn át teljesítesz.” ²⁸Jákob így is tett. Kitöltötte vele a menyegzős hetet. Akkor feleségül adta neki a lányát, Ráchelt. ²⁹Lábán lányának, Ráchelnek a Bilha nevű rabszolganőjét adta szolgálóul. ³⁰Ezentúl Ráchellel is együtt élt. Őt jobban szerette, mint Leát. Így még további hét éven át szolgált neki.

Jákob gyermekei.

³¹Amikor az Úr látta, hogy Lea háttérbe szorul, megnyitotta méhét, Ráchel ellenben meddő maradt. ³²Lea fogant és fiút szült, akit Rubennek nevezett, „mivel – úgymond – az Úr meglátta nyomorúságomat, most már szeretni fog a férjem.” ³³Azután ismét fogant, és fiút szült. Ezt mondta: „Az Úr meghallotta, hogy háttérbe szorultam, azért adta ezt nekem.” Simeonnak nevezte el. ³⁴Újra fogant, és fiút szült. Ezt mondta: „Most végre felém fordul a férjem, mivel három fiút szültem neki.” Ezért Lévinek nevezte. ³⁵Még egyszer fogant, és fiút szült, és így szólt: „Most már dicsőíteni akarom az Urat!” Azért Júdának nevezte. Több gyermeket azután nem szült.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet