Ábrahám (Ábrám) és Lót elválása.

13 ¹Ábrám tehát feleségével és minden vagyonával visszatért Egyiptomból a Negebre, vele volt Lót is. ²Ábrám nagyon gazdag lett nyájakban, ezüstben és aranyban. ³A Negebről fokozatosan Bétel felé vonult, addig a helyig, ahol először táborozott Bétel és Ai között, ⁴annak az oltárnak a helyén, amelyet korábban emelt. Itt Ábrám segítségül hívta az Úr nevét. ⁵Lótnak, aki Ábrámmal tartott, szintén voltak juhai, barmai és sátrai. ⁶Ezért a vidék nem bírta el, hogy együtt maradjanak. Mivel javaik nagyon felszaporodtak, nem maradhattak egymás mellett. ⁷Vita támadt Ábrám nyájának pásztorai és Lót nyájának pásztorai között. (A vidéken akkor kánaániták és periziták laktak.) ⁸Ezért Ábrám így szólt Lóthoz: „Ne legyen vita köztem és közted, pásztoraim és pásztoraid között, hiszen testvérek vagyunk. ⁹Nemde, nyitva áll előtted az egész vidék? Válj el tehát tőlem: ha te balra mégy, én jobbra, ha te jobbra mégy, én balra.” ¹⁰Lót fölemelte szemét és látta, hogy a Jordán egész síksága jól öntözött – mielőtt Isten elpusztította volna Szodomát és Gomorrát, olyan volt, mint Isten kertje, mint Egyiptom kertje, egészen Coárig. ¹¹Lót a Jordán egész síkságát választotta. Lót keletnek tartott, és így elváltak egymástól. ¹²Ábrám Kánaán földjén lakott, Lót pedig a síkság helységeiben tanyázott és egészen Szodomáig táborozott. ¹³A szodomai emberek azonban nagyon rosszak voltak és vétkeztek Isten ellen. ¹⁴Az Úr így szólt Ábrámhoz, miután Lót elvált tőle: „Emeld föl szemedet és tekints a helyről, ahol állsz, északra és délre, keletre és nyugatra. ¹⁵Az egész földet, amelyet látsz, neked és utódaidnak adom minden időkre. ¹⁶Olyanná teszem utódaidat, mint a föld homokját. Ha az ember megszámlálhatná a föld homokját, akkor megszámlálhatná utódaidat is. ¹⁷Rajta tehát, járd be a földet széltében és hosszában, mivel neked adom azt.” ¹⁸Ábrám tovább is vonult sátraival és Mamre terebintjénél telepedett le, Hebron mellett, s ott oltárt épített az Úrnak.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet