16Az Úr megjelent Bileámnak, s szózatot adott ajkára, mondván: „Menj vissza és beszélj!” 17Ő visszament (Balakhoz), s lám, az még ott állt Moáb vezéreinek társaságában égőáldozata mellett. Balak megkérdezte: „Mit mondott az Úr?” 18Akkor fölemelte szavát, s elkezdte: „Nos, Balak, halljad! Cippor fia, figyelj rám! 19Nem ember az Isten, hogy hazudjék, nem ember fia, hogy visszakozzék. Mond-e valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy ne teljesítené? 20Nézd, az a megbízásom, hogy áldjam, így áldani fogom, s nem vonok vissza belőle semmit. 21Nem láttam Jákobban semmi kivetnivalót, nem tapasztaltam Izraelben semmi nyomorúságot. Vele van Istene, az Úr, fel-felharsan a királyi ének. 22Isten, aki kivezette Egyiptomból, olyan neki, mint bivalynak a szarva. 23Nem szól Jákob ellen semmi előjel, Izrael ellen semmi jövendölés! Mindig idejében hirdeti majd Jákob és Izrael, mit akar tenni az Isten. 24Nézd, mint a nőstény oroszlán, olyan ez a nép, oroszlán módjára fölkel, s nem nyújtózik el, míg zsákmányát szét nem marcangolja, áldozata vérét ki nem issza.”