Rut könyve

BEVEZETÉS RUT KÖNYVÉHEZ

Rut és Noémi.

1 ¹A bírák idejében éhínség tört ki az országban. Ezért egy ember a júdeai Betlehemből elindult a feleségével és két fiával, hogy Moáb földjére menjen lakni. ²Az embert Elimelechnek hívták, az asszonyt Noéminak, a két fiút meg Machlonnak és Kiljonnak. Efraiták voltak, a júdeai Betlehemből. Odaértek Moáb földjére és letelepedtek. ³Noéminak a férje, Elimelech meghalt, így magára maradt két fiával. ⁴Azok moábita nőt vettek feleségül, az egyiket Orpának hívták, a másikat Rutnak. Mintegy tíz esztendeig maradtak ott. ⁵Akkor mindketten meghaltak, Machlon is, Kiljon is. ⁶Noémi egyedül maradt, fiai és férje nélkül. Erre elindult a két menyével, s visszatért Moáb földjéről, mert meghallotta, hogy az Úr meglátogatta népét és adott neki kenyeret. ⁷Elhagyta hát azt a helyet, ahol azelőtt éltek, és két menyével útra kelt, hogy visszatérjen Júda földjére. ⁸Noémi azt mondta a két menyének: „Menjetek, és mindegyiktek térjen vissza anyja házába! Cselekedjék az Úr irgalmasságot veletek, amint ti is azt cselekedtétek a megholtakkal és velem. ⁹Adja meg nektek az Úr, hogy egy férj házában békés otthont találjatok.” Ezzel megcsókolta őket. De ők hangosan zokogtak, ¹⁰és azt felelték: „Nem, hanem visszatérünk veled együtt népedhez!” ¹¹„Menjetek haza, lányaim – biztatta őket Noémi –, miért is jönnétek velem? Hát vannak még fiak méhemben, akikhez férjhez mehetnétek? ¹²Menjetek haza, lányaim, induljatok! Öreg vagyok már ahhoz, hogy újra férjhez menjek. De ha azt mondanám, hogy még remélhetek, és ha még ma éjszaka férjhez mennék is és fiaim születnének, ¹³akkor is várhatnátok-e addig, amíg fölnevelem őket? Nem, lányaim! Teljesen boldogtalan lennék miattatok, hisz rajtam van az Úr keze.” ¹⁴Erre újra elkezdtek sírni. Aztán Orpa megcsókolta anyósát, és visszatért népéhez. Rut azonban belecsimpaszkodott. ¹⁵Erre Noémi azt mondta neki: „Nézd, sógornőd visszatért népéhez és istenéhez. Térj hát vissza te is, kövesd!” ¹⁶De Rut kérlelte: „Ne kényszeríts rá, hogy elhagyjalak és elmenjek. Mert ahova te mész, megyek én is. Ahol te letelepszel, letelepszem én is. A te néped az én népem, a te Istened az én Istenem. ¹⁷Ahol te meghalsz, ott haljak meg én is, ott temessenek el. Tegye velem az Úr meg ezt a rosszat, ha nem a halál választ el bennünket egymástól.” ¹⁸Amikor látta, hogy Rut mennyire kitart mellette, hogy vele menjen, (Noémi) nem folytatta tovább a rábeszélést. ¹⁹Elmentek hát mind a ketten Betlehembe. Amikor megérkeztek, az egész város felbolydult. Az asszonyok kiabáltak: „Noémi az?” ²⁰De ő azt felelte nekik: „Ne hívjatok többé Noéminak, nevezzetek Marának, mert a Mindenható keserűséggel töltött el. ²¹Csordultig telve mentem el, és üresen vezet vissza az Úr. Miért neveznétek továbbra is Noéminak, mikor ellenem szólt az Úr, és szerencsétlenné tett a Mindenható?” ²²Így tért vissza Noémi és vele a menye, Rut, a moábita nő, aki vele jött Moáb földjéről. Éppen aratni kezdték az árpát, mire megérkeztek.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Következő fejezet