6 1Más bajt is láttam a nap alatt, amely súlyosan ránehezedik az emberre. 2Van, akinek Isten adott gazdagságot, kincseket, megbecsülést, és semmi sem hiányzik neki abból, amit szíve kíván. De Isten nem engedi, hogy élvezze, hanem idegen élvezi. Ez hiábavalóság és szörnyű gyötrelem! 3Lehet valakinek száz fia és ugyanannyi lánya, megérhet mégoly magas kort is, de ha nem élvezheti javait, és tisztes temetésben sincs része, akkor azt mondom: az elvetélt magzat boldogabb nála. 4Ez sötétségben jön és sötétben megy, sötétség borítja még a nevét is, 5az nem látta a napot és nem ismeri az éjszakai nyugodalmat – egyik sem több, mint a másik! 6Ha az kétszer ezer évig élne is, de nem volna örömére, akkor nem ugyanoda jut mind a kettő?