II. SALAMON BÖLCS MONDÁSAINAK GYŰJTEMÉNYE

10 ¹Salamon mondásai: A bölcs fiú örömet szerez az apjának, de az ostoba fiú bánat az anyjának. ²A bűnnel szerzett kincs nem hajt hasznot, de az igazságosság megment a haláltól. ³Az igaz kívánságát teljesíti az Úr, de a gonosz vágyát megtagadja. ⁴A tétlenkedő kéz szegénységet teremt, a szorgalmasok keze gazdagságot szerez. ⁵Nyáron gyűjteni bölcs emberre vall, aratáskor aludni szégyen az emberre. ⁶Az Úr áldása száll az igaz fejére, korai gyász fogja be a gonoszok száját. ⁷Az igazak emlékét áldva emlegetik, a gonoszok neve feledésbe merül. ⁸A bölcs fontolóra veszi a parancsokat, a fecsegő bolond a vesztébe rohan. ⁹Biztos úton jár, aki tisztességben él, aki görbe utat választ, azt rajtakapják. ¹⁰Aki csak szemével pislog, az szenvedést okoz, de békességet szerez, aki nyíltan dorgál. ¹¹Az igaz ember szája az élet forrása, a gonoszok szája erőszak rejteke. ¹²Veszekedést kelt a gyűlölet, a szeretet fátyolt borít a hibákra. ¹³Az okos ember ajkán bölcsesség van, de botot érdemel az ostoba háta. ¹⁴A bölcsek csöndben meghúzódnak a tudásukkal, de a balga szája kész veszedelem. ¹⁵A gazdagság erős vára a gazdagnak, a szegénynek romlása a szegénysége. ¹⁶Az igaz keresménye az életet szolgálja, a gonosz szerzeménye a pusztulást. ¹⁷Intő szóra hallgatni életre vivő út, aki megveti az intést, az eltévelyedik. ¹⁸A gyűlöletet rejtve tartja az igaz ajak, bolond, aki terjeszti a rágalmakat. ¹⁹Ahol sok a beszéd, nem marad el a bűn, okosan teszi, aki féken tartja az ajkát. ²⁰Tiszta ezüstből van az igaznak nyelve, milyen keveset ér a gonoszok szíve! ²¹Az igaznak ajka sokakat vezérel, de az esztelenek nyomorban halnak meg. ²²Gazdaggá csak az Úr áldása tehet, a magunk fáradsága semmit sem tesz hozzá. ²³A balgának az szerez örömet, amit szégyellni kell, az okos embernek az, amit bölcsen tesz. ²⁴A gonoszt utoléri, amitől retteg, amit az igazak kívánnak, az osztályrészük lesz. ²⁵Ha kitör a vihar, a gonosz nincs többé, de örökre biztos lábon áll az igaz. ²⁶Mint az ecet a fognak, és a füst a szemnek, olyan a lusta azoknak, akik küldik. ²⁷Az Úr félelme nyújtja az életet, a gonosz évei megrövidülnek. ²⁸Az igaz reménye örömbe torkollik, amit a gonosz vár, az semmivé válik. ²⁹Az Úr útja a tisztességnek oltalom, a gonosztevőknek meg pusztulás. ³⁰Az igaz nem inog meg a lábán soha, a gonosznak nincs a földön maradása. ³¹Az igaznak szája bölcsességet áraszt, a hamisságnak kitépik a nyelvét. ³²Az igazak ajka azt tudja, ami kedves, a gonoszoké meg csak a fonákságot. 11 ¹Hamisított mérleg iszonyat az Úrnak, de a pontos súlyok megnyerik tetszését. ²Az elbizakodottságnak gyalázat a társa, a szerényeknél a bölcsesség lakik. ³Az őszintét bizton vezeti tisztasága, a hűtlent a hamisság romlásba dönti. ⁴A haragnak napján mit sem ér a gazdagság, de az igazságosság megment a haláltól. ⁵A tiszta embernek igazságossága elsimítja útját, de a bűnös elbukik a bűne által. ⁶Az igazat megmenti igazságossága, a hűtleneket megfogja a saját vágyuk. ⁷A gonosznak minden reménye elszáll halálával, csalóka ábrándjai meghiúsulnak. ⁸Az igaz kiszabadul a szorongatásból, s a gonosz kerül a helyére. ⁹Szájjal rontaná meg embertársát az istentelen, de az igazat megmenti okossága. ¹⁰Az igazak javán örül a város, és ujjonganak a gonoszok vesztén. ¹¹Az igazak áldása emeli a várost, a gonoszok szája romlásba taszítja. ¹²Aki embertársát lenézi, az ostoba, az okos férfi nem szól semmit. ¹³A rágalmazó mindent kibeszél, amerre csak jár, a megbízható ember megtartja, amit hallott. ¹⁴Ha nincsen vezetője, szétesik a nép, a sok tanácsadó sikerre viszi ügyét. ¹⁵Rosszul jár, aki másért kezességet vállal, az van biztonságban, aki megmenekül tőle. ¹⁶A csinos asszony becsületére van férjének, de aki nem jóravaló, az gyalázat trónja. Azok, akik lusták, szegények maradnak, a szorgalmasok gazdagságra jutnak. ¹⁷Aki megkönyörül máson, az magával tesz jót, a saját húsába vág, aki irgalmatlan. ¹⁸Csalóka nyereségre tesz szert a gonosz, aki igazságosságot vet, igaz bért szerez. ¹⁹Az igazságos ember eljut az életre, a gonosz követése a halálba vezet. ²⁰Az álnok szívűektől iszonyodik az Úr, akik tisztességesek, elnyerik tetszését. ²¹Kezet rá: a gonosz nem marad büntetlen, de az igaz ivadéka megmenekül! ²²Mint aranykarika a disznó orrában, olyan a csinos, de szemérmetlen asszony. ²³Az igazak vágyának boldogság a vége, semmivé válik a gonoszok reménye. ²⁴Van, aki bőven ad, mégis gazdagabb lesz, a másik meg kapzsi, mégis szegényedik. ²⁵Aki máson segít, maga is meghízik, maga is jóllakik, aki mást jól tart. ²⁶Aki tartogatja gabonáját, azt átkozza a nép, ha áruba bocsátja, áldás száll fejére. ²⁷Aki jóra törekszik, az rokonszenvet arat, de ha rosszra tör valaki, visszaszáll rá. ²⁸Aki vagyonában bízik, az elbukik, az igaz kihajt, mint a zöld falevél. ²⁹Szelet arat, aki házát nem gondozza, s a balga szolgája ahhoz (megy), aki bölcs. ³⁰Az igazságosság gyümölcse: életfa, időnap előtt elvesznek a rosszak. ³¹Biztos megfizetnek az igaznak a földön, a gonosznak és a bűnösnek éppen úgy. 12 ¹Aki szívesen veszi az intelmet, az szeret tanulni; aki haragszik, hogyha dorgálják, az buta. ²A jó ember elnyeri az Úr kegyelmét, hanem az alattomost, azt elítéli (az Úr). ³Aki nem igaz, annak nincsen maradása, az igazak gyökere nem lazul meg soha. ⁴A derék feleség koronája a férjének, a gyalázatos olyan, mint szú a csontjában. ⁵Az igaznak esze azon jár, ami helyes, a gonoszok terve csalásra irányul. ⁶A gonoszok szavai vérre lesnek, de megmenti őket az igazak szája. ⁷Elbuknak a rosszak és nincsenek többé, az igazaknak megmarad a házuk. ⁸Okossága szerint dicsérik a férfit, megvetés tárgya lesz az, aki esztelen. ⁹Jobb, aki észrevétlen magát szolgálja ki, mint aki nagyra van, de még kenyere sincs. ¹⁰Gondját viseli az igaz a jószágnak, a gonosznak kegyetlen a szíve. ¹¹Dúskál a kenyérben, aki megműveli a földjét, aki üres dolgok után futkos, az esztelen. ¹²Rossz a kívánsága annak, aki gonosz, de a jámborok gyökere szilárdan áll. ¹³Az ajkak hibáiba bonyolódik a rossz, az igaz megmenekül a szorongatástól. ¹⁴Szája gyümölcséből jóllakik jóval az ember, mindenki élvezi tettének jutalmát. ¹⁵A bolond egyenesnek véli útját, az okos ember hallgat a tanácsra. ¹⁶A balgán rossz kedve mindjárt meglátszik, az okos elrejti kudarcát. ¹⁷Az igazat adja tovább, aki megmondja, mi hogy volt, a hamis tanú meg csak a hamisságot. ¹⁸Egynémely fecsegő úgy hat, mint a kardszúrás, de a bölcsek nyelve gyógyulást hoz. ¹⁹Az igazmondó ajak mindig megmarad, de a hazugság nyelve csak egy pillanatig. ²⁰A gonoszságot forralóknak keserűség a szívük, azoké, akik jó tanácsot adnak, csupa öröm. ²¹Az igazat nem éri soha veszedelem, hanem a rosszak tele vannak bajjal. ²²Iszonyat az Úrnak a hazug ajak, akik a jót teszik, elnyerik tetszését. ²³Az okos ember visszatartja ítéletét, a dőrék szíve kikürtöli bolondságát. ²⁴A szorgalmasok keze uralomra jut, a lusta kéz meg kényszermunkát végez. ²⁵A szívbeli bánat lesújtja az embert, de egy jóságos szó újra felvidítja. ²⁶Aki jó barátunk, az pártatlan bíránk, a gonoszokat útjuk tévedésbe viszi. ²⁷Sohasem süt vadat magának a lusta, a serénység nagy kincs az embernek. ²⁸Az igazságosság útja az életre visz, a rosszindulatúak útja a halálba. 13 ¹A bölcs fiú örül, ha megintik, az elbizakodott meg sem hallgatja a feddést. ²Szája gyümölcséből jót eszik az ember, a hűtlenek terve erőszakoskodás. ³Megőrzi életét, aki vigyáz a szájára, aki száját kitátja, arra pusztulás vár. ⁴Vágyik a lustának a lelke, de hiába, a szorgalmasnak beteljesül a vágya. ⁵Az igaz gyűlöli a hazug beszédet, a gonosz viszályt és gyalázatot terjeszt. ⁶Az igazság megőrzi az úton a tisztességet, de a bűn a bűnös bukását okozza. ⁷Van, aki játssza a nagyot, noha semmije sincs, más a szegényt adja, bár nagy a vagyona. ⁸Az ember életéért váltságdíj a vagyon, ám a szegény nem hall fenyegetést. ⁹Az igazak fénye lobogva világít, a gonoszok lámpása meg kialszik. ¹⁰Ahol a kevélység tanyáz, ott csak veszekedés van, az alázatosaknál bölcsesség lakik. ¹¹A hirtelen harácsolt vagyon semmivé lesz, aki szép lassan gyűjtöget, az gazdag lesz. ¹²A megcsalt reménységtől beteg lesz a szív, a beteljesülő vágy az élet fája. ¹³Aki megveti a tanítást, az elpusztul, a parancs tisztelője sértetlen marad. ¹⁴A bölcs tanítása az élet forrása a halál hálójának elkerülésére. ¹⁵A jónak belátása kegyelmet szerez, a gonoszok útja hajlíthatatlan. ¹⁶Az okos megfontolt szándékkal cselekszik, bolondságot kotor elő a balgatag. ¹⁷A rossz követ szerencsétlenségbe taszít, a hűséges küldött boldogulást hoz. ¹⁸Aki megveti az intést, annak szegénység és szégyen jut, aki meghallgatja a feddést, annak tisztességben lesz része. ¹⁹A teljesült kívánság jólesik a szívnek, a balgának borzalom a rossznak kerülése. ²⁰Tarts a bölcsekkel és magad is bölcs leszel, aki bolondokkal tárgyal, az rosszul jár. ²¹A bűnöst üldözi a szerencsétlenség, az igazakat jóval jutalmazzák. ²²A jónak öröksége unokáira száll, a bűnös vagyona az igaz része lesz. ²³A szegény új szántása bő kenyeret terem, van, aki tönkremegy, mert igazságtalan. ²⁴Aki nem használ pálcát, gyűlöli a fiát, aki meg szereti, az megfenyíti. ²⁵Az igaz addig eszik, amíg jól nem lakik, a gonoszoknak üres marad a gyomruk. 14 ¹A bölcsesség fölépíti magának a házát, a balgaság meg lerontja a saját kezével. ²Aki egyenesen jár az útján, az féli az Urat, de aki görbe utakon jár, az megveti. ³A balgák szájából kevélység sarjadzik, hanem a bölcset megőrzi az ajka. ⁴Akinek nincsen ökre, annak tiszta a jászola, de nagy jövedelmet csak erős ökör hoz. ⁵A becsületes tanú nem vall hamisságot, a hamis tanú csupa hazugságot lehel. ⁶Az arcátlan hiába keres, nem lel bölcsességet, az okosnak könnyű a belátás. ⁷Hagyd ott a balga embert, nála nem találsz értelmes ajakra. ⁸Megfontolni útját az okos bölcsessége, a bolondnak csalás a balgasága. ⁹A bolondokat kigúnyolja az Isten, de az igazakban kedvét találja. ¹⁰Belső bánatunkat csak a magunk szíve érti, belső örömünkbe nem szólhat idegen. ¹¹A gonoszok házát kiirtják, de az igazak sátra fennmarad. ¹²Néha helyesnek lát az ember egy utat, de végül mégis a halálba visz. ¹³Akkor is fájhat a szív, amikor nevetünk, és az örömnek is lehet szomorúság a vége. ¹⁴A háborodott szívűt kielégíti útja is, de a jó embert csak az, amit tesz. ¹⁵Az együgyű minden beszédnek hitelt ad, az okos azonban vigyáz lépésére. ¹⁶A bölcs ember fél és kerüli a rosszat, a balgának nincsenek gátlásai és gőgös. ¹⁷Aki hirtelen haragra gerjed, bolondságot csinál, a meggondolt ember sok mindent elvisel. ¹⁸Az együgyűnek balgaság a szerzett vagyona, az okosak fejét tudás koronázza. ¹⁹A jók előtt meghajolnak a rosszak, az igazak kapuja előtt a gonoszak. ²⁰A szegényt gyűlöli még a barátja is, a gazdagnak sok a jó barátja. ²¹Aki embertársát megveti, vétkezik, de jól jár, aki könyörül a szegényen. ²²Nem tévednek el, akik gonoszságot forralnak? A szeretet és a hűség a jóra törekvőké! ²³Minden fáradságnak nyereség a vége, az üres fecsegés szűkölködést von maga után. ²⁴A bölcseknek az okosság a koronájuk, a bolondság a balgák koszorúja. ²⁵Megbízható tanú életet ment, aki hazugságot kohol, az csaló. ²⁶Nagy bizalom van az Úr félelmében, a gyermekeinek is menedékül szolgál. ²⁷Az Úr félelme az élet forrása, a halál hálójának elkerülésére. ²⁸A király dicsősége a nép sokasága, megbukik a király, ha nincsen népe. ²⁹Annak, aki türelmes, nagy az okossága, balgasággal van tele, aki türelmetlen. ³⁰A nyugodt kedély élteti a testet, a szenvedély olyan, mint a csontszú. ³¹Aki elnyomja a szegényt, Teremtőjét bántja, de aki megkönyörül a szegényen, az tiszteli. ³²A gonosz belebukik saját gonoszságába, az igaznak menedéke az ártatlansága. ³³Az okos ember szívében bölcsesség lakik, a balgák bensejében azt nem is ismerik. ³⁴A népet emeli az igazságosság, hanem a bűn a népek gyalázata. ³⁵Az okos szolga kedves a királynak, ügyessége folytán nem éri megvetés. 15 ¹A szelíd felelet csillapítja a haragot, a sértő szó felkorbácsolja az indulatot. ²Tudomány csepeg a bölcsek nyelvéről, a balga szájából bolondság csordul ki. ³Az Úrnak mindenütt ott van a szeme, a rosszak és jók fölött egyaránt őrködik. ⁴A nyelvnek higgadtsága az életnek fája, zabolátlansága megöli a lelket. ⁵A bolond megveti apjának intését, de okos lesz, aki figyel a feddésre. ⁶Az igaz házában gyarapszik a készlet, a gonosz jövedelme egyre csökken. ⁷A bölcsek ajkai őrzik a tudományt, a balgák szívében nincsen állandóság. ⁸A gonosz áldozata iszonyat az Úrnak, de az igazak imája tetszik neki. ⁹Utálja az Úr a gonosz életét, de aki az igazság útján jár, azt kedveli. ¹⁰Alaposan meglakol, aki letér az ösvényről, aki gyűlöli a dorgálást, az meghal. ¹¹Az alvilág s a temető nyitva az Úr előtt, de mennyivel inkább az emberek szíve! ¹²A gúnyolódó nem szereti, ha feddik, ezért nem is szeret a bölcsekhez járni. ¹³A vidám szív derűssé teszi az arcot is, a szív bánata megöl minden életkedvet. ¹⁴Az okosnak szíve tudás után kutat, a balgák szája bolondságot áhít. ¹⁵A szűkölködőnek minden napja rossz, a vidám kedélyű mindig ünnepet ül. ¹⁶Többet ér a kevés az Úr félelmében, mint ha nyugtalansággal párosul a tömérdek kincs. ¹⁷Jobb egy tál főzelék és szeretet hozzá, mint egy kövér ökör gyűlölettel. ¹⁸Az indulatos ember veszekedést okoz, a türelmes elcsitítja a viszályt. ¹⁹A lustának útját tövisek zárják el, a szorgalmasok útja el van egyengetve. ²⁰A bölcs fiú örömet szerez az apjának, az ostoba ember megveti az anyját. ²¹Akinek nincsen esze, az a balgaságnak örül, az okos ember egyenes úton jár. ²²Megbuknak a tervek, ha nem vitatják meg őket, sok tanácsadóval létrejön a dolog. ²³Öröm az embernek, ha meg tud felelni, az idejében kiejtett szó milyen sokat érhet! ²⁴Az értelmes ember útja fölfelé visz, hogy az alvilágot ott lent elkerülje. ²⁵A kevélyek házát lerombolja az Úr, az özvegy mezsgyéjét meg helyreállítja. ²⁶A gonosz terve iszonyat az Úrnak, de a barátságos szavak tiszták (előtte). ²⁷Aki gazdagságra tör, lerombolja házát, aki megveti az ajándékot, az élni fog. ²⁸Az igaz elméje tisztes dolgokon jár, a gonosz szája hitványságot buzog. ²⁹A gonoszoktól távol marad az Úr, de az igazak imáját meghallgatja. ³⁰A ragyogó szem öröm a szívnek, a jó hír felüdíti a testet. ³¹Az életre intő szóra figyelő fül éjnek idején is a bölcsek körében van. ³²Eldobja életét, aki szélnek ereszti az intést, aki hallgat a feddésre, okosságra tesz szert. ³³Az Úr félelme a bölcsesség iskolája, az alázatosság megelőzi a dicsőséget. 16 ¹A szívben meghányni-vetni – ez az emberek dolga, de a felelet az Úrtól jön a nyelvre. ²A férfi útja tiszta a maga szemében, ám a lelket az Úr veti latra. ³Bízd az Úrra, ami tennivalód akad, akkor a terveid valósággá válnak. ⁴Az Úr mindent a maga céljára teremtett, magát a gonoszt is, a balsors napjára. ⁵Utálat az Úrnak minden gőgös ember, kezemet adom rá: nem marad büntetlen! ⁶Szeretet és hűség jóváteszi a bűnt, s az Úr félelme távol tart a rossztól. ⁷Ha egy férfi útja kedves az Úr előtt, ellenségeit is kibékíti vele. ⁸Jobb az igazságos úton szerzett kevés, mint a nagy haszon becstelenség árán. ⁹A szív megtervezi az embernek az útját, de a lépéseit az Úr irányítja. ¹⁰Ami a király ajkát elhagyja, az az Isten szava, amikor igazságot szolgáltat, nem téved. ¹¹A mérleg és serpenyője az Úrra tartozik, a tarsolyban minden súly az ő műve. ¹²Utálat a királyok előtt az igaztalan cselekedet, mert az igazságosság a trónja szilárdsága. ¹³Az igazságos ajak tetszik a királynak, azt szereti, aki egyenesen beszél. ¹⁴A király haragja a halál hírnöke, de a bölcs férfiú lecsillapítja. ¹⁵Ha a királynak ragyog az arca, életet jelent, a kegye olyan, mint a tavaszi esőfelhő. ¹⁶Bölcsességet szerezni jobb, mint aranyat, okosságra szert tenni többet ér az ezüstnél. ¹⁷A rossznak kerülése az igazak útja, aki vigyáz az útjára, az megtartja életét. ¹⁸Összeomlás előtt kevélység a hírnök, felfuvalkodottság jár a bukás előtt. ¹⁹Jobb a szerényekkel alázatban élni, mint a gőgösökkel zsákmányon osztozni. ²⁰Jól megy a sora annak, aki hallgat az intő szóra, jó sora van annak, aki az Úrban bízik! ²¹Aki szívében bölcs, azt okosnak hívják, a kellemes beszéd megtoldja a tudást. ²²A tudás élet forrása birtokosának, a balgák büntetése meg balgaság. ²³A bölcsnek okosságot ad szájába a szíve, az ajkán meg a tudást gyarapítja. ²⁴A barátságos beszéd méznek folyása, édes a léleknek, üdülés a testnek. ²⁵Némely utat az ember egyenesnek nézne, a vége mégis a halálba visz. ²⁶A munkásnak javára szolgál az éhsége, mert munkára ösztönzi a szája. ²⁷Az elvetemült ember vészt ás ki, ajkai perzselnek, mint a tűz. ²⁸Veszekedést szít a ravaszkodó ember, a barátok közé is éket ver a pletykás. ²⁹Az erőszakos ember elcsábítja társát, és a balszerencse útjára vezeti. ³⁰Aki hunyorít szemével, fondorlaton töpreng, s aki összenyomja ajkát, kész a gonoszsággal. ³¹Ékes koszorú a fehér hajkorona, az igazságosság útján található. ³²Jobb a béketűrő, mint a harcias hős, a magán uralkodó, mint aki elfoglal egy várost. ³³A sorsot ölbe vetik, de minden döntés az Úrtól származik. 17 ¹Többet ér egy száraz falat békességben, mint egy hússal telt ház, ahol perpatvar dúl. ²Az okos szolga fölébe kerül a hitvány fiúnak, és a testvérek közt ő is örökrészt kap. ³Olvasztótégelyben olvasztják az ezüstöt, arany olvasztására a kemence szolgál, de a szíveket az Úr vizsgálja. ⁴A gonosz ajkára a gonosztevő hallgat, a hazug ember figyel a csalárd nyelvére. ⁵Aki szegényt gúnyol, az Teremtőjét bántja, aki örül a bajának, nem marad büntetlen. ⁶Gyermekeinek gyermeke az öreg koronája, a gyerekek díszei meg az ősök. ⁷Balgához nem illik ékesszóló beszéd, még kevésbé nemes szájába hazugság. ⁸A megvesztegetés csábító ékszer, akárkihez fordul, megértésre talál. ⁹Szeretetet keres, aki elássa a vétket, aki meg fölkeveri, elveszti barátját. ¹⁰Az okosnak többet használ egyetlen intő szó, mint akár száz ütés a balgára mérve. ¹¹A gonosznak egyetlen vágya viszálykodni, de kegyetlen hírvivőt küldenek hozzá. ¹²Inkább kölykétől megfosztott medvével találkozz, mint bolonddal, amikor rajta a roham. ¹³Aki rosszal fizet jóért, annak a házából nem megy ki a gonosz. ¹⁴A perpatvar kezdete olyan, mint amikor kicsap a víz, vess hát neki gátat, még mielőtt kitör. ¹⁵Aki fölmenti a bűnöst, vagy elítéli az ártatlant, azt egyaránt utálja az Isten. ¹⁶Vételár mire jó a balga kezében? Bölcsességet vesz tán? Hisz nincs esze hozzá! ¹⁷A barát mindig szeretetről tesz tanúságot, de szorult helyzetben testvérnek bizonyul. ¹⁸Csak az oktalan ember adja kezét, csak az ilyen vállal másért kezességet. ¹⁹Aki szeret civódni, a verést kedveli, romlást keres, aki kapuját emeli. ²⁰Akinek hamis a szíve, az nem boldogul, bajba kerül, akinek nem őszinte a nyelve. ²¹Aki bolondot szül, bánatára szolgál, és az ostobának sose örül az apja. ²²A vidám szív jót tesz az egészségnek, a nyomott kedély emészti a testet. ²³A gonosz elfogadja a megvesztegetést a ruha ráncából, hogy kicsavarja a törvényt. ²⁴Az eszes szeme előtt a bölcsesség lebeg, a balga szeme (elkalandozik) a föld határáig. ²⁵Az esztelen fiú bosszúság apjának és keserűség a szülőanyjának. ²⁶Az ártatlant bírsággal sújtani gonoszság, (de még inkább) a nemest jogtalanul verni. ²⁷Aki kiméri szavát, az értelmes ember, okos férfi, aki megőrzi hidegvérét. ²⁸Hogyha hallgat, bölcsnek látszik a bolond is; ha száját befogja, okosnak ítélik. 18 ¹Vágya után fut a különcködő, rohan minden után, ami sikert ígér. ²A bolond nem leli kedvét a megértésben, csak azt mutogatja, ami tetszik neki. ³Hogyha jön a gonosz, lenézés jön vele, aki mást kicsinyell, azzal gyalázás jár együtt. ⁴A férfiszájból olyanok a szavak, mint a mély víz, mint a bővizű patak, az élet forrása. ⁵Rossz dolog kedvezni annak, aki bűnös, akinek igaza van, azt meg elítélni. ⁶A balgáknak ajka veszekedést szít, a szája meg ütésekért kiált. ⁷A balgának a vesztére szolgál a szája, az ajka kelepce az életének. ⁸A rágalmazó szava mohón lenyelt étel, amelyik behatol a test belsejébe. ⁹Aki lomhán végzi a munkáját, a pusztulás szerzőjével van atyafiságban. ¹⁰Az Úr neve olyan, mint az erős torony, hozzá fut az igaz, és biztonságban van. ¹¹A gazdag vagyona olyan, mint az erős város, vagy mint a magas fal – ahogy elképzeli! ¹²Nagyra van az ember elméje a csőd előtt, a dicsőséget alázat előzi meg. ¹³Aki előbb felel, semmint hogy mást meghallgat, elárulja, hogy botor és szidásra érdemes. ¹⁴A férfi lelke el tudja tűrni a betegséget, de a nyomott kedélyt ki tudja eltűrni? ¹⁵Az okos ember szívét megnyeri a tudás, a bölcsnek a füle is ismeretet keres. ¹⁶Az ajándék tágasságot teremt az embernek, hozzásegíti, hogy a nagyok elé jusson. ¹⁷Annak adnak igazat, aki először szól, de jön ellenfele és megcáfolja. ¹⁸A sorsvetés eldönti a vitás kérdéseket, és bíráskodik a hatalmasok között. ¹⁹Erős vár a testvér, aki segít testvérén, a barátok meg olyanok, mint a vár retesze. ²⁰A száj gyümölcséből megtelik a gyomor, jóllakik azzal, ami az ajkon terem. ²¹A nyelvnek hatalmában van az élet és halál, amint használja, úgy eszi gyümölcsét. ²²Aki feleséget lel, boldogságot talál, részesült az Úr kegyében. ²³Esdeklő szavakkal könyörög a szegény, ám a gazdag keményen válaszol neki. ²⁴Van barát, aki pusztulásba vezet, de van olyan is, aki hűségesebb, mint a testvér. 19 ¹Jobb a szegénynek, ha tisztességben él, mint a hamisnak, mert hiszen az bolond. ²Az esztelen vágy már egymagában is rossz, de aki lábával siet, az félrelép. ³Az embernek balgasága rontja el az útját, a szíve mégis az Urat hibáztatja. ⁴A gazdagság egyre több barátot szerez, a szegényt meg elhagyja barátja. ⁵A hamis tanú nem marad büntetlen, a hazugságot valló nem menekszik épen. ⁶A nemes kegyéért sokan törik magukat, a bőkezű embernek mindenki barátja. ⁷Minden atyjafia gyűlöli a szegényt, s a barátai még inkább kerülik. A szavakat kergeti, de még ezt is hiába. ⁸Aki szert tesz okosságra, szereti életét, aki hű marad a tudáshoz, az jól jár. ⁹A hamis tanú nem marad büntetlen, aki hazugságot vall, az meghal. ¹⁰A balgának nem való a kényelmes élet, a szolgának még kevésbé a fejedelmek fölött uralkodni. ¹¹A férfit türelmessé teszi okossága, de a legszebb benne, ha elnézi a hibákat. ¹²A király rosszkedve oroszlán morgása, a jókedve meg harmat a növényen. ¹³A balga fiú örök bosszúság apjának, a civódó asszony meg, mint a lyukas tető, elűzi hazulról. ¹⁴A ház és a vagyon az ősök hagyatéka, az okos feleség az Úr ajándéka. ¹⁵A lustaság bódult álomba andalít, a henye lélek sorsa a koplalás. ¹⁶Aki megtartja a törvényt, megőrzi életét, aki nem ad az (isteni) szóra, annak meg kell halni. ¹⁷Aki megszánja a szegényt, az Úrnak ad kölcsön, és ő megfizeti a jótéteményét. ¹⁸Büntesd meg a fiad, mert még van reménység, de hogy meghaljon, azt ne kívánd neki. ¹⁹Az erőszak embere megbűnhődik, s ha megkímélik, gyarapítja baját. ²⁰Hallgass a jó tanácsra és fogadd el az intést, hogy a végén mégis bölcs lehessél! ²¹Mennyi terv van az embernek szívében! De (csak) az maradandó, amit az Úr határoz. ²²Az embert a jósága teszi kedvessé, jobban szeretik a szegényt, mint a hazugot. ²³Az Úrnak félelme életben tart, van mit ennie az embernek, s nem kell rettegnie bajtól. ²⁴A lusta a kezét bemártja a tálba, de a szájához már nem viszi vissza. ²⁵Ha verik a gúnyolódót, a balga is okul, az okost csak intik, máris okosabb lesz. ²⁶Szégyen és gyalázat, ha a fiú veri az apját és elkergeti az anyját. ²⁷Elég legyen már, fiam, hogy hallgatod az intést, és eltévelyedsz a bölcsesség szavától! ²⁸A semmirekellő tanú gúnyolja a törvényt, és a gonosz szája a gazságot falja. ²⁹Készenlétben a bot a gúnyolódóknak, és az esztelenek hátára a verés. 20 ¹A bor gúnyolódik, ami részegít, az lármáz, senki nem lesz bölcs, aki tántorog tőle. ²A király haragja oroszlán morgása, aki fölingerli, eljátssza életét. ³A viszályt elkerülni becsületére van az embernek, ahány bolond van, az mind perlekedik. ⁴Ha a tél beköszönt, a tohonya nem szánt, aratáskor keres, de nem talál semmit. ⁵A férfi szívében mélységek vize a döntés, de az okos ember a felszínre hozza. ⁶Szájával sok ember készen áll a segítségre, de hol van az a férfi, akire hagyatkozhatsz? ⁷Tisztességben éli életét az igaz, boldogok utána a gyermekei! ⁸Amikor a király bírói székén ül, szemével minden gonoszt különválaszt. ⁹Ki mondhatja: „Tisztán tartottam szívemet, s ment vagyok a bűntől?” ¹⁰A kétféle súly és a kétféle mérték, egyaránt utálat tárgya az Úr színe előtt. ¹¹Ahogy a gyerek játszik, abból látni lehet, tiszták és igazak lesznek-e a tettei. ¹²A fület hallásra, a szemet látásra, mindkettőt az Úr teremtette! ¹³Ne szeresd az alvást, nehogy elszegényedj, nyisd ki a szemed és bőven lesz kenyered! ¹⁴„Milyen rossz! Milyen rossz!” – mondja a vevő, aztán útjára megy és nagyra van vele. ¹⁵Hogyha van is arany és rengeteg korall, a tudós ajak azért becses drágaság. ¹⁶Vedd el a ruháját! Másért kezeskedett, idegenért – végy tőle zálogot! ¹⁷A hazugság kenyere ízlik az embernek, de utána kövekkel telik meg a szája. ¹⁸Tanácsot kérve vesd latra terveidet, okos vezetéssel viselj háborút! ¹⁹A pletykás kiadja a rábízott titkot, ne komázz azzal, aki nem fogja be a száját. ²⁰Annak, aki elátkozza az apját és az anyját, alkonyatkor kialszik lámpása. ²¹Ha kezdetben hajszoltad a vagyont, a végén majd nem lesz rajta áldás. ²²Ne mondd: „Csak a rosszat fizetem vissza!” Hagyatkozz az Úrra, ő majd kártalanít. ²³A kétféle súlymérték iszonyat az Úrnak, elvetésre méltó a hamis mérleg. ²⁴A férfi lépteit az Úr irányítja – ember hogyan érthetné az útját? ²⁵Csapda könnyelműen kimondani, hogy megfogadom, s csak a fogadalom után gondolkodni. ²⁶A bölcs király kiszórja a bajkeverőket, s hagyja, hogy gaztettük visszahulljon rájuk. ²⁷Az embernek a lelke az Úr szövétneke, behatol a testnek minden zugába. ²⁸A jóság és a hűség oltalmazza a királyt, jóságával szilárddá teszi a trónját. ²⁹Az ifjúnak az erő a kitüntetése, az öregeknek meg az ősz haj a díszük. ³⁰Véraláfutások tisztítják a gonoszt, testének kamráit meg a verések. 21 ¹A király szíve vízfolyás az Úr kezében, ahová akarja, oda irányítja. ²A maga útját minden ember jónak látja, de az Úr a szívek vizsgálója. ³Azt tenni, ami jó és igazságos, sokkal kedvesebb az Úrnak, mint az áldozat. ⁴A szemek kevélysége, a szív pökhendisége, a gonosz lámpása: bizony csupa bűn. ⁵A szorgalmas tervei biztos nyereséget szereznek, de a mohónak minden vágya csődbe vezet. ⁶Kincsnek halmozása hazudozó nyelvvel a halált hajszolóknak szétfoszló kacatja. ⁷A rosszakat lerántja erőszakos tettük, mert hisz nem hajlandók a helyeset tenni. ⁸A bűnbe esett ember útja tekervényes, de a tisztának egyenes a tette. ⁹Jobb a tető szegletében lakni, mint közös házban egy házsártos asszonnyal. ¹⁰Gonoszságot áhít a gonosznak lelke, más ember nem talál szemében irgalmat. ¹¹Bűnhődnie kell a gonosznak, hogy bölcs legyen a balga, de a bölcs okul, ha felvilágosítják. ¹²Az igaz a gonosznak házát kioktatja, amikor a gonoszokat gáncsolja a rosszban. ¹³Aki bedugja fülét, amikor kér a szegény, maga is kér majd, de nem hallgatják meg. ¹⁴A titkos adomány csillapítja a haragot, és a ruhába rejtett ajándék a dühöt. ¹⁵Igazságot tenni öröm az igaznak, de nagy ijedelem a gonosztevőknek. ¹⁶A belátás útjáról letérő ember a holt lelkek közt fog megpihenni. ¹⁷A szórakozni vágyó ember szükséget szenved, nem gazdagszik meg, aki a bort szereti meg az olajat. ¹⁸Az igazért a gonosz a váltságdíj, a becsületes helyett az áruló. ¹⁹Jobb a sivatagban lakni, mint olyan asszonnyal, aki csak veszekszik és csak zsörtölődik. ²⁰A bölcs lakásában van tartalék és olaj, de a bolond ember ezt is, azt is csak lenyeli. ²¹Aki komolyan törekszik az igazságra és jóságra, életet szerez és dicsőséget. ²²A bölcs behatol az ellenség városába, s ledönti az erődöt, amiben az bizakodott. ²³Aki vigyáz a szájára meg a nyelvére, megmenti életét a szorongatásoktól. ²⁴A gőgös arcátlannak „gúnyolódó” a neve, felfuvalkodottság a tettei rugója. ²⁵A lustát megöli, amihez kedve van, keze ugyanis megtagadja a munkát. ²⁶A gonosz egyre csak áhítozik, az igaz fukarság nélkül adakozik. ²⁷Utálatot kelt a gonosz áldozata, főképp hogyha aljas szándékkal hozza. ²⁸Elpusztul a tanú, ha hazugságot vall, de amit a fültanú mond, az maradandó. ²⁹A gonosz férfi mogorva arcot vág, az igaz egyenes irányt szab útjának. ³⁰Nincs olyan bölcsesség, nincs olyan tudomány, s nincs olyan tanács, amely megáll az Úr színe előtt. ³¹A csata napjára paripát nyergelnek, ám a győzelmet az Úr adja. 22 ¹A jó név többet ér a nagy gazdagságnál, aranynál, ezüstnél jobb a közszeretet. ²Egymásra talál a szegény és a gazdag, hiszen mind a kettőt az Úr teremtette. ³Amikor az okost baj éri, elrejtőzik, a balgák továbbmennek, aztán kárát vallják. ⁴Az alázatnak az Úr félelme a gyümölcse, a gazdagság, a dicsőség és az élet. ⁵A hamisság útján horgok és hurkok vannak, távol marad tőlük, aki félti az életét. ⁶Mutasd meg a fiúnak, melyik úton járjon, s akkor sem hagyja el, amikor idősebb lesz. ⁷A gazdag uralkodik a szegények fölött, a kölcsönzőnek szolgája lesz a kölcsönkérő. ⁸Aki gazságot vet, az nyomort arat, és őt magát veri haragjának botja. ⁹Áldásban részesül a jóságos tekintetű, mert a kenyérből juttat a szegényeknek. ¹⁰Űzd el a gúnyolódót és elmegy vele a pör is, vége lesz a vitának és a gyalázkodásnak. ¹¹Az Úr a tiszta szívűeket szereti, akinek sima a nyelve, annak a király a barátja. ¹²Az Úr szeme őrködik a tudás fölött, amit az álnok hirdet, azt meghiúsítja. ¹³A lusta azt mondja: „Oroszlán van odakint, meg talál ölni az utca közepén!” ¹⁴Az idegen asszonynak mély verem a szája, beleesik, akit elátkozott az Úr. ¹⁵Ha dőreség tapad a fiú szívéhez, a fenyítő pálca leszedi róla. ¹⁶Aki elnyomja a szegényt, csak gyarapítja, és aki a gazdagnak ad, a vesztére teszi.

III. A BÖLCSEK MONDÁSAINAK GYŰJTEMÉNYE

¹⁷A bölcsek szavai: Nyisd ki a füledet és halld meg szavaimat, igyekezz szíveddel megérteni őket, ¹⁸mert szép volna, ha bensődben megőriznéd, és ha az ajkadon mindig készen állanának. ¹⁹Hogy mindig az Úrba vesd a bizalmadat, ma megtanítalak utadra. ²⁰Nemde, harminc mondást írtam fel számodra, (tele) jótanáccsal és tudománnyal; ²¹hogy az igazságot taníthasd, és megbízható feleletet adj, ha kérdeznek? ²²Ne foszd ki a szegényt, azért mert szegény, s azt, akit elnyomnak, ne bántsd a kapunál! ²³Mert az Úr intézi ügyüket, és elveszi azok életét, akik kifosztották őket. ²⁴Mérges emberekkel ne tarts barátságot, és aki forrófejű, azzal ne érintkezz. ²⁵Hátha eltanulod különben útjait, és kelepcét állítasz a saját életednek. ²⁶Ne tarts azokkal, akik kezüket adják, akik adósságért jótállást vállalnak. ²⁷Hogyha semmid sem lesz, amiből fizetnél, még az ágyadat is elviszik alólad. ²⁸Ne told odébb az ősrégi mezsgyét, amelyet atyáid vontak meg. ²⁹Ha olyan férfit látsz, aki fürgén intézi a dolgát, az a királyoknak lesz majd a szolgálatára, nem a kicsiket fogja szolgálni. 23 ¹Amikor leülsz enni a parancsolóddal, arra legyen gondod, ami előtted van. ²És inkább tedd a kést a torkodra, semmint túl mohó legyél. ³Ne igen áhítozz a csemegéire, mert (csalfa) étel az, hazugság van benne. ⁴Ne törd össze magad, hogy meggazdagodjál, a becstelen haszonról mondj le! ⁵Szemet vetsz rá? Már el is tűnt előled! Mert olyan szárnyai vannak, mint a sasnak, és fölrepül a levegőégbe. ⁶Ne egyél az irigy ember ételéből, s ne áhítozz a csemegéire! ⁷Olyan volna ez, mint vihar a torkának! Bár azt mondja: „Csak egyél és igyál”, de azért a szíve nem érez együtt veled. ⁸Kiadod a falatot, amit megettél, csak tékozoltad barátságos szódat. ⁹A balgatag fülébe ne beszélj, mert lebecsmérli okos szavaidat. ¹⁰Ne mozdítsd el helyükről az ősi mezsgyéket, ne told be őket az árvák földjére! ¹¹Mert hatalmas a szószólójuk, ügyükben ő harcol ellened. ¹²A szíved legyen nyitva az intelemnek, az okos beszédnek meg a füled. ¹³A fiúgyermektől ne sajnáld a feddést, nem hal bele, hogyha bottal vered! ¹⁴Megvered ugyan, méghozzá bottal, de az alvilágtól megmented életét. ¹⁵Fiam, ha bölcs a szíved, akkor szívemből örülök, ¹⁶és ujjong a bensőm, ha azt mondja az ajkad, ami helyes. ¹⁷Ne a bűnösök miatt gerjedjen föl szíved, inkább mindennap az Úr félelmében! ¹⁸Akkor sokkal biztosabb a jövőd, nem szakad vége a reményednek. ¹⁹Figyelj, fiam, és légy bölcs, a szívedet vezesd egyenes úton. ²⁰Ne légy azok között, akik a bort isszák, sem azok között, akik tobzódnak a húsban. ²¹Mert az iszákos és tobzódó szegény lesz, és az aluszékony rongyokba öltözik. ²²Hallgass az apádra, aki nemzett téged, és ne vesd meg anyádat azért, mert öreg lett. ²³Igazságot vegyél, de el ne adj soha, bölcsességet, törvényt és okosságot! ²⁴Az igaznak apja hangosan ujjong majd, a bölcsnek örül a nemzője. ²⁵Legyen az apádnak öröme benned, és ujjongjon, aki a világra szült! ²⁶Fiam, add nekem a szívedet, útjaim leljenek tetszésre szemedben. ²⁷A feslett nő olyan, akár a mély verem, s az idegen asszony olyan, mint a szűk kút. ²⁸Ez is leskelődik, akárcsak a rabló, és a becsapott emberek számát gyarapítja. ²⁹Ki van tele jajjal, viszállyal, panasszal? Ok nélkül kinek van sebe, s kinek vörös a szeme? ³⁰Azoknak, akik késő óráig a bor mellett ülnek, akik fűszeres bort járnak kóstolgatni. ³¹Ne nézd, milyen piros színben játszik a bor, azt se nézd, hogyan csillog a serlegben, hiszen olyan könnyen megissza az ember, ³²végül aztán megmar, akárcsak a kígyó, és mérget fecskendez, úgy, mint a vipera. ³³Különös dolgokat látnak a szemeid, és a szíved (csupa) bolondságot beszél. ³⁴Úgy érzed magad, hogy mély tengeren hányódsz, mintha az árbocrúd tetején feküdnél. ³⁵„Ütöttek, de nem fájt, vertek, de semmit sem éreztem! ³⁶Mikor ébredek föl?… Újra kérek belőle!” 24 ¹A gonosz emberekre ne nézz irigy szemmel, és ne vágyakozz velük együtt lenni! ²Az ilyenek szíve erőszakot tervez, az ajkuk meg csalárdságot beszél. ³Házat bölcsességgel lehet építeni, és okossággal kell megszilárdítani. ⁴A tudás tölti meg a kamrákat minden jóval, ami drága és kívánatos. ⁵Hatalmasabb a bölcs, mint az erős, az, aki okos, mint a jól megtermett. ⁶Számot vetve indíts háborút, sok tanácsadó viszi sikerre az ügyet. ⁷A bolondnak a bölcsesség korallból van, s a városkapunál ki sem nyitja a száját. ⁸Akinek az esze mindig a gonoszságon jár, azt bajkeverőnek hívják (az emberek). ⁹Bűn a balgaságnak gyalázatos tette, s az ember irtózik a gúnyolódótól. ¹⁰Ha elhagyod magad, akkor az erőd gyöngeséggé válik a nélkülözés napján. ¹¹Mentsd meg, akiket meghalni visznek, hozd vissza, akik úton vannak a halálba! ¹²Hogyha azt mondod: „Hisz nem tudtunk róla!”, aki a szíveket vizsgálja, az látja. Aki a lelked fölött őrködik, az tudja, és a tette szerint fizet az embernek. ¹³Egyél, fiam, mézet, mivelhogy az jó, és mert a lépesméz édes a torkodnak. ¹⁴Ilyen a bölcsesség ismerete a lelkednek, hogyha szert tettél rá, biztos a jövőd, és nem hiúsul meg a reménységed. ¹⁵Ne lesd, mint a gonosz, az igaznak házát, és ne pusztítsd el a nyugvóhelyét! ¹⁶Mert az igaz fölkel, ha hétszer esik is, de a gonosztevők esése végzetes. ¹⁷Hogyha ellenséged elbukik, ne örülj, ne ujjongjon szíved, amikor elbotlik. ¹⁸Hátha meglát az Úr és elítél érte, tőle meg elfordítja a haragját! ¹⁹A gonosztevők miatt ne gerjedj haragra, és a gonoszok miatt ne bosszankodj! ²⁰Mert nincsen jövője a gonosztevőnek, és a gonoszoknak lámpása kialszik! ²¹Fiam, tiszteld az Urat és a királyt; sem egyik, sem másik ellen ne lázadj fel! ²²Mert hirtelen pusztulás jöhet tőlük, és megsemmisíthet váratlanul mind a kettő.

IV. A BÖLCSEK MONDÁSAI GYŰJTEMÉNYÉNEK FOLYTATÁSA

²³Ezek a szavak is bölcsektől származnak: Ítélkezéskor nem jó részre hajolni. ²⁴Aki a bűnöshöz így szól: „Igazad van!”, azt szidják és átkozzák a népek. ²⁵De akik megfeddik, azok boldogulnak, és a jókívánság áldása száll rájuk. ²⁶Olyan, mintha ajka megcsókolt volna, aki válaszában őszintén szól hozzád. ²⁷Vállalkozásodat alapozd meg odakinn, készítsd elő kinn a szántóföldön, s aztán fogj hozzá házat építeni. ²⁸Ok nélkül ne tégy más ellen tanúságot! Ne vezess félre senkit az ajkaddal! ²⁹Ne mondd: „Ahogy ő tett, úgy teszek én is, megfizetek neki tetteihez mérten.” ³⁰Egy tohonya ember földje mellett jártam, és egy ostoba ember szőlejénél. ³¹Már teljesen fölverte a gyom, az egész felszínét bozót borította, és romokban hevert a kőkerítés. ³²Jól megnéztem, aztán eltöprengtem rajta, és ezt a tanulságot szűrtem le belőle: ³³Csak egy kicsit aludj, csak egy kicsit szunnyadj még, csak egy kicsit pihentesd a karodat, ³⁴akkor a szegénység, mint az útonálló, és a nélkülözés, mint a koldus, rád tör.

V. SALAMON MONDÁSAINAK MÁSODIK GYŰJTEMÉNYE

25 ¹Ezek is Salamon mondásai – Hiszkijának, Júda királyának emberei gyűjtötték össze őket: ²Istennek a dolgok elrejtése a dicsősége, a királyoké meg a fölfedésük. ³Az ég magassága, a föld mélysége és a király szíve kifürkészhetetlen. ⁴Ha az ezüstből kiveszed a salakot, akkor egészen tiszta lesz. ⁵Ha a király közeléből elűzöd a gonoszt, trónja megszilárdul az igazságosságban. ⁶Ne tolakodjál a király színe elé, ne akard a nagyok helyét elfoglalni! ⁷Jobban jársz, ha hívnak: „Gyere ide följebb!”, mint ha elküldenek az előkelőbb elől. Hogyha meg is látott valamit a szemed, ⁸ne vidd elsietve a bíróság elé! Mert aztán végül is mit teszel majd akkor, ha az embertársad átkozva megcáfol? ⁹Intézd el peredet embertársaddal, de közben ne fedd föl másnak a titkait. ¹⁰Különben, aki hall, az megszégyenít, fecsegésedet nem szívhatod vissza. ¹¹Mint az aranyalmák ezüsttányérokon, éppen olyan a szó, amit jókor mondanak. ¹²Mint az aranygyűrű, s mint az arany ékszer, olyan a bölcs tanító a szófogadó fülnek. ¹³Mint a hűsítő hó aratás idején, olyan a hű követ annak, aki küldte, felüdíti az ura lelkét. ¹⁴Tornyosuló felhő és szél eső nélkül az, aki kérkedik, bár nincsen tehetsége. ¹⁵A türelem megenyhíti a fejedelmet, a szelíd beszéd megtöri a csontot. ¹⁶Ha mézet lelsz, csak annyit egyél, amennyi jólesik, különben torkig leszel vele és kiadod. ¹⁷Ritkán tedd lábadat más ember házába, különben jóllakik veled és meggyűlöl. ¹⁸Mint a harci pöröly, a kard és a hegyes nyíl, olyan, aki más ellen hamis vallomást tesz. ¹⁹Mint az odvas fog, és mint a roskatag láb, annyit ér a hűtlen, amikor bajban vagy. ²⁰Mint aki hideg napon leveti ruháját, mint amikor a sebre ecetet öntenek, olyan, aki összetört szív előtt nótázik. ²¹Ha ellenséged éhes, adj neki kenyeret, hogyha meg szomjas, adjál neki vizet! ²²Így izzó parazsat gyűjtesz a fejére, és majd megfizeti neked az Úr. ²³Az északról fújó szél esőt szokott hozni, a titkon suttogó nyelv megdöbbent arcokat. ²⁴Jobb a tető szegletében lakni, mint közös házban egy házsártos asszonnyal. ²⁵Mint a hűvös víz a kimerült embernek, olyan a jó hír távoli országból. ²⁶Mint a felkavart kút és a megromlott forrás, olyan az igaz, aki meginog a gonosz előtt. ²⁷Ha mézet eszel, a túl sok abból sem jó. Ne hagyd, hogy hízelgő szókkal megfogjanak! ²⁸Mint a lerombolt város, amelynek nincsen fala, olyan a férfi önuralom nélkül. 26 ¹Mint nyárhoz a havazás és aratáshoz az eső, éppen úgy nem illik a tisztség a bolondhoz. ²Mint a felszálló veréb és az elrepülő fecske, a meg nem szolgált átok is a semmibe száll. ³Mint korbács a lónak, szamárnak a zabla, úgy jár a vessző a balgák hátának. ⁴A dőrének ne felelj balgasága módján, mert különben hozzá hasonlóvá leszel. ⁵Felelj a dőrének a balgaságára, mert különben bölcs lesz a saját szemében. ⁶A maga lábát vágja le, aki balga útján küld üzenetet. ⁷Mint mikor a sánta felhúzza a lábát, olyan a bölcs mondás a bolondok szájában. ⁸Mint aki követ tesz parittyába, úgy tesz az is, aki balgát tisztelettel övez. ⁹Mint a tövises ág a részeg kezében, olyan a bölcs mondás a bolondok szájában. ¹⁰Mint a vadász, aki minden arra menőt meglő, olyan az is mind, aki bolondot fogad fel. ¹¹Amint a kutya visszatér ahhoz, amit kihányt, így hajtja a bolond is egyre badarságát. ¹²Ha olyat látsz, aki a saját szemében bölcs, a bolondnak is több a reménye, mint neki. ¹³A lusta azt mondja: „Oroszlánkölyök van az úton és oroszlán a terek közepén!” ¹⁴Ahogy az ajtó forog a sarkain, úgy forog a lusta is a fekvőhelyén. ¹⁵Ha bemártja is a lusta a tálba a kezét, ahhoz már fáradt, hogy a szájához vigye. ¹⁶Bölcsebb a tohonya a saját szemében, mint hét más, aki bölcsen meg tudna felelni. ¹⁷Kóbor kutyát ragad meg farkánál az olyan, aki más viszályába beleavatkozik. ¹⁸Mint aki őrülten tesz-vesz és lövöldöz nyilakkal, amelyek gyújtanak és ölnek, ¹⁹úgy tesz az is, aki becsapja embertársát, aztán meg azt mondja: „Csak tréfából tettem!” ²⁰Elalszik a tűz, ha nincs több tüzelőfa, ha nincs rágalmazás, megszűnik a viszály. ²¹A szén parázsnak, a fa tűznek van, az izgága ember meg, hogy viszályt szítson. ²²A rágalmazó szava mohón lenyelt étel, amely behatol a testnek belsejébe. ²³Mint az ezüstmázzal bevont cserépedény, olyan a gonosz szív, s hozzá a sima ajak. ²⁴Ajkával tetteti magát, aki gyűlölködik, a bensejében meg álnokságon töpreng. ²⁵Ne bízzál benne, ha hangja barátságos, mert a szívében hét aljasság lakik. ²⁶Ha a gyűlölet álarc mögé bújik is, a közösségben kisül gonoszsága. ²⁷Aki (másnak) vermet ás, maga esik bele, s aki fölhengeríti, legurul a kövön. ²⁸A hazug nyelv gyűlöli az igazságot, a csalfa száj romlásba dönt. 27 ¹Ne dicsekedj a holnapi napoddal, hisz mit szül a nap, nem tudod előre. ²Más dicsérjen, ne a saját szád, idegen valaki, ne a magad ajka! ³Nagy a kő súlya és nehéz a homok, de mind a kettőnél súlyosabb a bosszúság, amit egy bolond okoz. ⁴Szörnyű a dühöngés, féktelen a harag, de ki állhat meg a féltékenység előtt? ⁵A nyilvános korholás többet ér, mint az a szeretet, amelyet eltitkolnak. ⁶Jó szívvel adja a verést, aki szeret, ám az ellenség csókja veszedelmes. ⁷A legjobb mézet is lábbal tapossa a jóllakott, az éhes édesnek érzi a keserűt is. ⁸Mint a kismadár, amely elrepült fészkéről, olyan a menekült távol otthonától. ⁹(Amint) az olaj és tömjénfüst öröm a szívnek, a gyengéd barátság vigasz a léleknek. ¹⁰A magad és az apád barátját ne hagyd el, s ne menj a testvéred házába, ha baj ér. A közeli szomszéd jobb, mint a távoli testvér. ¹¹Légy bölcs, fiam, és szerezz örömet szívemnek, akkor gyalázómnak meg tudok felelni. ¹²Amikor az okos bajt lát, elrejtőzik, a balgák továbbmennek, aztán kárát vallják. ¹³Vedd el a ruháját! Másért kezeskedett, idegenért – végy tőle zálogot! ¹⁴Aki mást nagy hangon áld már kora reggel, attól úgy veszik, mintha megátkozná. ¹⁵A házsártos asszony olyan, mint a lyukas tető, amely alól elfutsz, ha esik az eső. ¹⁶Aki őrzi, az bizony szelet őriz, és a jobb kezével síkos olajba nyúl. ¹⁷Az egyik vas a másiktól kapja élét, a mások társasága tisztítja az embert. ¹⁸Aki fügefát őriz, eszik gyümölcséből, tisztesség éri azt, aki vigyáz urára. ¹⁹Az egyik arc nem azonos a másikkal, éppen így különböző az emberek szíve is. ²⁰Alvilág és enyészet nem lakik jól soha, ugyanígy nem lakik jól az ember szeme sem. ²¹Ezüstöt olvasztótégelyben olvasztanak, arany olvasztására a kemence szolgál; meg kell vizsgálni a hízelgők beszédét is. ²²Hogyha a bolondot mozsárban megtörnéd, akkor sem hagyná el a balgasága. ²³Vigyázz rá, hogy milyen juhaid külseje, és fordíts gondot a nyájaidra! ²⁴Mert nem marad meg a vagyon örökre, s nem száll a tartalék apáról fiúra. ²⁵Ha már lekaszálták a füvet, a sarjú kihajtott, s hazahozták a hegyekből a szénát, ²⁶akkor tarts bárányokat, hogy legyen ruhád. Bakokat is tarts, hogy földet vásárolhass, ²⁷s legyen sok kecsketejed élelmedül, meg a szolgálóid eltartására. 28 ¹Menekül a gonosz, bár nem űzi senki, az igaz, mint az oroszlán, biztonságban érzi magát. ²Az istentelenek bűne civódást szít, az okos ember azonban eloltja. ³Gonosz ember, aki elnyomja a kicsiket, (olyan) mint az eső, amely elmossa, s nem hozza a kenyeret. ⁴Aki elhagyja a törvényt, a gonoszt dicséri; ám a törvény tisztelője fölgerjed ellene. ⁵A gonosz emberek nem fogják föl, mi a jó, mindent megértenek azok, akik keresik az Urat. ⁶Jobb a szegény, ha tisztességben él, mint aki rossz úton jár és gazdag. ⁷Az okos fiú megtartja az intelmet, aki a tobzódókkal tart, gyalázza az apját. ⁸Aki kamattal és uzsorával gyarapítja vagyonát, olyannak gyűjt, aki megkönyörül a szegényen. ⁹Aki elfordítja fülét a törvénytől, annak még az imája is szégyen. ¹⁰Aki az igazakat gonosz útra viszi, beleesik a saját vermébe; a bűnteleneknek jóban lesz részük. ¹¹A gazdag bölcsnek gondolja magát, de az okos szegény keresztüllát rajta. ¹²Ha az igazak győznek, nagy a fény és ujjongás, de ha a gonoszok győznek, mindenki elrejtőzködik. ¹³Nincs sikere annak, aki titkolja a bűnét, de irgalomra lel, aki bevallja, s kerüli. ¹⁴Jól jár az az ember, aki mindig résen van, aki megkeményíti a szívét, az elbukik. ¹⁵Bömbölő oroszlán és kitörő medve a gonosz, aki védtelen népen uralkodik. ¹⁶A hatalmas nagy az elnyomásban, de az okossága kicsi, (mégis,) aki utálja az igaztalan pénzt, soká él. ¹⁷Az az ember, akit kiontott embervér terhe nyom, a sírjáig menekül. Ne támogasd! ¹⁸Aki bűntelenül él, üdvöt talál, aki hamis útra lép, egyszer csak elesik. ¹⁹Dúskál a kenyérben, aki műveli a földjét, szegény lesz, aki üres dolgok után futkos. ²⁰A szilárd férfiú bőséges áldást kap, aki a gazdagságot hajszolja, nem marad büntetlen. ²¹Nem jó az elfogult részrehajlás, egy falat kenyérért rosszá válik az ember. ²²Aki sanda szemmel mohón vagyonra tör, nem látja előre, hogy nélkülözésre jut. ²³Aki mást megint, az végül kedvesebb lesz neki, mint akinek a nyelve hízelgőn szól hozzá. ²⁴Aki apját, anyját meglopja és azt mondja: „Nem bűn!”, az a megrontónak társául szegődött. ²⁵Veszekedést szít a telhetetlen ember, erőre kap, aki az Úrban bízik. ²⁶Aki a maga eszére hagyatkozik, az bolond; aki bölcsességben él, az biztos úton jár. ²⁷Aki ad a szegénynek, az nem szenved hiányt; aki befogja a szemét, azt sokan átkozzák. ²⁸Ha a gonoszok győznek, mindenki elbújik, de hogyha megbuknak, nő az igazak száma. 29 ¹Akit sokszor intenek, mégis önfejű marad, rögtön összetörik és nincsen menekvése. ²Örül a nép, amikor igazak vezetik, ha gonosz kormányoz, sóhajtozik a nép. ³Aki szereti a bölcsességet, öröme apjának, aki feslett nőket tart, elveri vagyonát. ⁴A király a törvénnyel építi országát, de ha túl sok adót kíván, tönkreteszi. ⁵Aki hízeleg az embertársának, az hálót feszít ki a lába elé. ⁶A gonosz ember lépte alatt csapda lapul, az igaz ember megy és örül. ⁷Az igaz megérti a kisemberek ügyét, a gonosz azonban nem ismer megértést. ⁸Az izgatók zendülésbe viszik a várost, a bölcsek lecsitítják a haragot. ⁹Amikor bölcs ember esztelennel vitáz, akkor ez dühöng, nevet és nincsen nyugta. ¹⁰A vérszopók gyűlölik az ártatlan embert, az igazak meg óvják életét. ¹¹A bolond egész mérgét azonnal kiönti, de a bölcs végül is lecsillapítja. ¹²Ha egy fejedelem hazug szóra hallgat, gonoszokká válnak mind, akik szolgálják. ¹³Szegény és elnyomó egymásra találnak: az Úr az, aki fényt ad mindkettő szemének. ¹⁴Annak a királynak mindenkor fennmarad a trónja, aki a szegények fölött igazsággal ítél. ¹⁵Vessző és dorgálás bölcsesség forrása, a zabolátlan fiú szégyen az anyjának. ¹⁶Hogyha gonoszok kormányoznak, gyarapszik a bűn, de az igazak meglátják a bukásukat. ¹⁷Fegyelmezd a fiad, s elégedett leszel: gyönyörűsége lesz majd a lelkednek. ¹⁸Kinyilatkoztatás nélkül elvadul a nép, de boldogság a sorsa, ha a törvényt tartja. ¹⁹Rabszolgát nem lehet szóval javítani: még hogyha megért is, nem engedelmeskedik. ²⁰Ha olyan férfit látsz, aki siet a szavával, a bolondnak is több a reménye, mint neki. ²¹Aki rabszolgáját kiskorától kezdve kényezteti, végül hálátlannak látja. ²²Az indulatos ember veszekedést támaszt, a forrófejű meg halmozza a vétket. ²³Az embert a gőgje (porig) megalázza, de az alázatost megbecsülés éri. ²⁴A tolvajjal osztozó gyűlöli életét, hallja az átkot, mégsem tesz jelentést. ²⁵Az emberfélelem kelepcét állít fel, de aki az Úrban bízik, védelmet lel. ²⁶Sokan keresik az uralkodó kegyét, de a férfi igaza az Úrtól származik. ²⁷Az igazak szemében utálat tárgya a gonosz, a gonosz meg irtózik a tisztességestől.

VI. AGUR MONDÁSAI

30 ¹A masszai Agurnak, Jake fiának szavai, a férfi mondása Itiel, Itiel és Ukal számára. ²Igen, oktalanabb vagyok, mint bárki más, nekem még emberi okosságom sincsen. ³És nem is tanultam én a bölcsességet, hogy enyém lehetne a Szent ismerete. ⁴Ki ment föl az égbe és ki jött le onnan? Ki az, aki a szelet a kezébe fogta? És a vizeket ki öntötte tartályba? Ki szabta meg a föld minden határát? Mi a neve, és mi a fiáé, ha tudnád? ⁵Isten minden szava színtiszta (igazság), pajzs azoknak, akik hozzá menekülnek. ⁶A szavaihoz ne fűzz hozzá semmit, mert különben (egyszer) számadásra szólít, és akkor hazugként ott állsz majd előtte. ⁷Csak két dolgot kérek tőled, ne tagadd meg tőlem, mielőtt meghalok: ⁸Csalást és hazug szót tarts távol tőlem, s ne adj nekem se nyomort, se gazdagságot! Hadd egyem kimért kenyeremet, ⁹nehogy jóllakva megtagadjalak, s azt mondjam: „Ki az az Úr?” Ne menjek lopni sem, mivel szegény lettem, ne gyalázzam meg Istenemnek nevét. ¹⁰Ne rágalmazd a szolgát az ura előtt, különben elátkoz, és meg kell bűnhődnöd. ¹¹(Jaj a) nemzedéknek, amely átkozza az apját, és nem kíván semmi jót sem az anyjának. ¹²A nemzedéknek, amely azt hiszi, hogy tiszta, jóllehet a szennye nincsen még lemosva. ¹³A nemzedéknek, amelynek magasan jár a szeme, és lám, milyen gőgös a szeme pillantása! ¹⁴A nemzedéknek, amelynek kardok a fogai, és kések az álla csontjai, hogy a nyomorgókat felfalja a földről, és a szegényeket az emberek köréből.

VII. TALÁLÓS MONDÁSOK

¹⁵Két lánya van a piócának: „Add ide!” és „Add ide!” Három dolog van, ami telhetetlen, s négy nem mondja soha: „Elég!” ¹⁶Az alvilág, a terméketlen anyaméh, a föld, amely nem tud betelni vízzel, és a tűz, amely soha nem mondja, hogy „Elég!” ¹⁷A szemet, amelyik csúfot űz apjából, s lenézi anyjának élemedett korát, a patak mellékén hollók vájják majd ki, és a sasfiókák fogják felfalni! ¹⁸Három dolog van, amit csodálatosnak látok, és négyet sehogy se tudok megérteni: ¹⁹a sasnak útját az égen, a kígyó útját a sziklán, a hajó útját a mély tengeren, és a férfi útját az asszonynál. ²⁰Ilyen még a házasságtörő asszony útja is; eszik, megtörli a száját és azt mondja: „Semmi rosszat sem tettem.” ²¹Három dolog alatt rendül meg a föld, és négy olyan van, amit nem tud elviselni: ²²a szolgát, ha belőle király lesz, a bolondot, ha bőven dúskál a kenyérben, ²³az elhagyott nőt, hogyha férjhez megy, s a rableányt, hogyha úrnőjét megfosztja trónjától. ²⁴Négy igen apró dolog van a földön, mégis a bölcsek között van a helyük: ²⁵Olyan nép a hangyák, amelynek nincs ereje, mégis összegyűjtik nyáron élelmüket. ²⁶A szirti borzok is erőtlen, gyenge nép, mégis a sziklába építik lakásukat. ²⁷És bár a sáskáknak nincsen királyuk, mégis rendben vonulnak fel. ²⁸Kézzel is meg lehet fogni a gyíkot, mégis a királyok házában tanyázik. ²⁹Hárman vannak, akik szépen lépegetnek, és négyen délcegen: ³⁰az állatok hőse az oroszlán, amely senki előtt meg nem futamodik; ³¹a kakas, amely a tyúkok között büszkélkedik, a bak, amely a nyájat vezeti, és a király, aki beszédeket intéz a néphez. ³²Ha olyan buta voltál, hogy nagyra légy, – vagy ilyet fontolgattál –, tedd a kezed a szádra! ³³Mert ha a tejet köpülöd, vaj lesz belőle, ha nyomod az orrod, vér jön ki belőle, így ha haragot szítasz, viszály támad.

VIII. LAMUEL SZAVAI

31 ¹Lamuelnek, Massza királyának szavai, amelyekkel az anyja oktatta: ²Mi van veled, fiam, méhemnek magzata, fogadalmam fia? ³Erődet ne add az asszonyoknak, sem részedet a királyok megbuktatóinak. ⁴Nem illik a királyhoz, Lamuel, nem illik a királyhoz bort inni, sem a fejedelemhez erős italra vágyni. ⁵Aki iszik, megfeledkezik a törvényről, és megcsorbítja az elnyomottak jogát. ⁶A kétségbeeső kapjon erős italt, és a bort az elkeseredettnek adjátok. ⁷Hadd igyék, aztán felejtse nyomorát, és ne gondoljon többé a kínjaira. ⁸Nyisd ki a szádat ahelyett, aki néma, a gyámoltalanok ügye védelmében. ⁹Nyisd ki a szádat és dönts igazságosan, szerezz érvényt a szegény s elnyomott igazának!

KNB SZIT STL BD RUF KG