10[A saját gőgje vádolja Izraelt, de nem térnek meg az Úrhoz, az ő Istenükhöz, mindezek ellenére sem keresik.]
2Saját szentségére esküdött meg az Úr, az Isten: Bizony, olyan napok jönnek rátok, amikor horoggal vonszolnak benneteket, a maradékot meg szigonnyal. 7Megesküdött az Úr Jákob dicsőségére: Sose felejtem el egyetlen tettüket sem!