A második kenyérszaporítás.

8 ¹Azokban a napokban ismét nagy népsokaság vette körül. Nem volt mit enniük, ezért magához szólította tanítványait. ²„Sajnálom a tömeget – mondta –, mivel már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. ³Ha étlen engedem el őket, kidőlnek az úton, hisz többen közülük messziről jöttek.” ⁴Tanítványai ezt válaszolták: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?” ⁵Megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” „Hét” – válaszolták. ⁶Erre megparancsolta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép közt. ⁷Egy kevés haluk is volt. Ezeket is megáldotta, s meghagyta, hogy osszák ki. ⁸Ettek és jól is laktak, aztán fölszedték a maradékot: hét kosárral lett. ⁹Lehettek vagy négyezren. Ezután hazaküldte őket, ¹⁰maga pedig tanítványaival bárkába szállt, és Dalmanuta környékére ment.

A farizeusok jelet kérnek.

¹¹Farizeusok mentek hozzá, vitatkozni kezdtek vele, és égi jelet kértek tőle, hogy próbára tegyék. ¹²Lelke mélyéből felsóhajtott: „Miért akar jelet ez a nemzedék? – mondta. Bizony mondom, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” ¹³Otthagyta őket, ismét hajóba szállt és átkelt a túlsó partra.

A farizeusok kovásza.

¹⁴Elfelejtettek kenyeret vinni magukkal, és a bárkában nem volt több kenyerük, csak egy. ¹⁵Jézus a lelkükre kötötte: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától!” ¹⁶Egymás között arról beszélgettek, hogy nincs kenyerük. ¹⁷Jézus észrevette és így szólt: „Mit tanakodtatok azon, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek? Nem fogjátok fel? Még mindig érzéketlen a szívetek? ¹⁸Van szemetek és nem láttok, van fületek és nem hallottok? Nem emlékeztek rá, ¹⁹hogy amikor öt kenyeret megtörtem ötezer embernek, hány tele kosár maradékot szedtetek össze?” „Tizenkettőt” – felelték. ²⁰„S mikor a hetet a négyezernek, hány kosár lett tele a maradékkal, amit összeszedtetek?” „Hét” – mondták. ²¹Erre újra kérdezte: „Még mindig nem értitek?”

A betszaidai vak meggyógyítása.

²²Betszaidába értek. Egy vakot hoztak eléje és kérték, hogy érintse meg. ²³Megfogta a vak kezét, s kivezette a faluból. Itt nyállal megkente a szemét, rátette a kezét, s megkérdezte tőle: „Látsz valamit?” ²⁴Az felnézett, s így szólt: „Embereket látok, olyan, mintha a fák járkálnának.” ²⁵Ezután ismét a szemére tette a kezét, erre tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent. ²⁶Erre hazaküldte, de előbb figyelmeztette: „A faluba ne menj be!”

Péter vallomása.

²⁷Ezután Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának a környékére. Útközben megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” ²⁸Azok így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.” ²⁹Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter válaszolt: „A Messiás vagy.” ³⁰A lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak róla senkinek.

Az első jövendölés a szenvedésről.

³¹Ezután arról beszélt nekik, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. ³²Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki. ³³De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, s így korholta Pétert: „Távozz tőlem sátán, mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével.”

Az önmegtagadás.

³⁴Összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. ³⁵Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét. ³⁶Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja? ³⁷Mert mit adhat cserébe az ember a lelkéért? ³⁸Aki ez előtt a házasságtörő, bűnös nemzedék előtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”

Az evangélium Márk szerint

I. ELŐKÉSZÜLET A NYILVÁNOS MŰKÖDÉSRE

Bevezetés.

1 ¹Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete.

Keresztelő János prédikációja

²Amint Izajás próféta megírta: Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. ³A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit! ⁴Történt, hogy Keresztelő János a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. ⁵Kivonult hozzá egész Júdea vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Miközben megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. ⁶János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül, és sáskával meg vadmézzel élt. ⁷Ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam saruszíját. ⁸Én vízzel keresztellek titeket, ő majd Szentlélekkel keresztel benneteket.”

Jézus megkeresztelése.

⁹Azokban a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkereszteltette magát Jánossal a Jordánban. ¹⁰Amikor feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek galamb alakjában leszáll rá. ¹¹Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.”

Jézus megkísértése.

¹²A Lélek nyomban arra ösztönözte, hogy menjen ki a pusztába. ¹³Negyven napig kinn maradt a pusztában, közben megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, de angyalok szolgáltak neki.

II. JÉZUS NYILVÁNOS MŰKÖDÉSE GALILEÁBAN

Jézus megkezdi működését.

¹⁴János elfogatása után Jézus Galileába ment, s ott hirdette az Isten evangéliumát ¹⁵és mondta: „Beteljesedett az idő, és már közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.”

Az első apostolok.

¹⁶Amikor Jézus a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András – halászok lévén – épp hálót vetnek a vízbe. ¹⁷Jézus ezt mondta nekik: „Gyertek, kövessetek, és emberek halászává teszlek benneteket.” ¹⁸Rögtön otthagyták hálójukat és követték. ¹⁹Alig ment valamivel tovább, megpillantotta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálót szedték rendbe a bárkában. ²⁰Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust, halászlegényeivel a bárkában, és a nyomába szegődtek.

Jézus Kafarnaumban.

²¹Betértek Kafarnaumba. Itt szombaton mindjárt elment a zsinagógába és tanított. ²²Tanításával ámulatba ejtett mindenkit, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.

Az ördögűzés.

²³A zsinagógájukban volt egy tisztátalan lélektől megszállt ember. Ez rögtön ilyeneket kiabált: ²⁴„Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus! A vesztünkre jöttél? Tudom, ki vagy: Az Isten Szentje.” ²⁵Jézus ráparancsolt, így szólva: „Hallgass és menj ki belőle!” ²⁶A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta az embert, aztán nagy kiabálás közepette kiment belőle. ²⁷Mindnyájan elcsodálkoztak. „Ki ez? – kérdezgették vitatkozva egymástól. Tanítása egészen új, s akkora a hatalma, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, s azok engedelmeskednek is neki.” ²⁸Hamarosan elterjedt a híre Galilea egész vidékén.

Péter anyósának meggyógyítása.

²⁹A zsinagógából Jakabbal és Jánossal együtt egyenesen Simon és András házába ment. ³⁰Simon anyósa lázas betegen feküdt. Ezt azonnal elmondták Jézusnak. ³¹Odament hát hozzá, s kézen fogva fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik.

A betegek meggyógyítása.

³²Napnyugta után, amikor beesteledett, odahordták hozzá a betegeket és az ördögtől megszállottakat. ³³Az egész város az ajtó elé gyülekezett. ³⁴Sok beteget meggyógyított különféle betegségekből, és sok ördögöt kiűzött, de nem engedte őket szóhoz jutni, mert tudták, hogy kicsoda.

Jézus imádkozik.

³⁵Hajnaltájban, amikor még sötét volt, Jézus elindult, és kiment egy elhagyatott helyre imádkozni. ³⁶Simon és társai utánamentek, hogy megkeressék. ³⁷Amikor megtalálták, ezt mondták neki: „Mindenki téged keres.” ³⁸De ő így válaszolt: „Menjünk máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, hiszen azért jöttem ki.” ³⁹S bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógákban, és ördögöket űzött ki.

A leprás.

⁴⁰Egy leprás jött hozzá, térdre borult előtte, s így kérte: „Ha akarod, megtisztíthatsz.” ⁴¹Jézusnak megesett rajta a szíve, kinyújtotta kezét, és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” ⁴²Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. ⁴³De Jézus szigorúan ráparancsolt s elküldte, ezt mondva neki: ⁴⁴„Vigyázz, ne szólj róla egy szót sem senkinek, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel tisztulásodért a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik.” ⁴⁵Ám az, alighogy elment, mindenfelé híresztelni és terjeszteni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett nyilvánosan be a városba, inkább távolabbi, csendesebb helyeken tartózkodott. Az emberek mégis mindenünnen jöttek hozzá.

KNB SZIT STL BD RUF KG