Jairus leánya és a vérfolyásos asszony.

²¹Amikor Jézus a bárkával ismét átért a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köré. ²²Ekkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta, lába elé borult, ²³és igen kérte: „Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.” ²⁴El is ment vele. Nagy tömeg kísérte, ott tolongtak körülötte. ²⁵Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, ²⁶és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota. ²⁷Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. ²⁸Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” ²⁹Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult. ³⁰Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez fordult: „Ki érintette meg a ruhámat?” ³¹Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: Ki érintett meg?” ³²De ő körülnézett, hogy lássa, ki volt az. ³³Az asszony félve, remegve – mert hisz tudta, hogy mi történt vele – előlépett, leborult előtte, és őszintén bevallott mindent. ³⁴Ő megnyugtatta: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges!” ³⁵Még beszélt, amikor a zsinagóga elöljárójának házából jöttek és közölték: „Meghalt a lányod. Minek fárasztanád tovább a Mestert?” ³⁶A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” ³⁷Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek nem engedte meg, hogy vele menjen. ³⁸Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy sírást-rívást, sok siratót, jajgatót találtak ott. ³⁹Bement, s így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, mit sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik.” ⁴⁰Erre kinevették. Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement abba a helyiségbe, ahol a kislány feküdt. ⁴¹Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: „Talita kum”, ami annyit jelent: „Kislány, parancsolom, kelj föl!” ⁴²A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek. ⁴³De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki se tudjon a dologról, aztán még figyelmeztette őket, hogy azonnal adjanak a kislánynak enni.

KNB SZIT STL BD RUF KG