A szombatév.

15 ¹Minden hetedik évben adj haladékot. ²A haladék jegyében így kell eljárni: a hitelező engedje el a kölcsönt, amit embertársának adott, ne szorongassa sem embertársát, sem testvérét, ha az Úr (tiszteletére) kihirdetik a haladékot. ³Az idegent szorongathatod, de amid testvérednél van, azt engedd el. ⁴Nem lesz közted szegény, mert az Úr, a te Istened bőségesen megáld azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened örökrészül ad neked, hogy a tied legyen, ⁵ha valóban hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, s mind szem előtt tartod és teljesíted azokat a parancsokat, amelyeket ma eléd tárok. ⁶Az Úr, a te Istened megáld téged, amint megígérte, úgyhogy minden népnek kölcsönözhetsz, neked azonban nem kell kölcsönt kérned, így számos népen uralkodhatsz, ők azonban nem uralkodhatnak rajtad. ⁷Ha szegény akad közted, egy testvéred valamelyik városodban vagy földeden, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked, ne keményítsd meg szívedet, és ne csukd be a markod testvéred, a szegény előtt, ⁸inkább nyisd meg a kezed, s adj szívesen annyit, amennyire csak szüksége van szorult helyzetében. ⁹Ügyelj, nehogy gonosz gondolat támadjon szívedben. Itt a hetedik esztendő, a haladék éve! S nehogy barátságtalanul nézz szegény testvéredre, s ne adj neki semmit. Különben az Úrhoz kiált ellened és súlyos bűn nehezedik rád. ¹⁰Jó szívvel adj neki, és amikor adsz, a szíved ne legyen tele rosszindulattal. Jótettedért megáld az Úr, a te Istened minden lépésedben s kezednek minden munkájában. ¹¹Mindig lesznek szegények a földön. Ezért most megparancsolom: Nyisd meg a kezed testvéred, a földeden élő szűkölködő és szegény előtt.

A rabszolga.

¹²Ha eladja magát neked egy népedből való testvéred, egy héber férfi vagy nő, hat évig szolgáljon neked, a hetedik esztendőben azonban engedd szabadon. ¹³S amikor felszabadítod, ne engedd el üres kézzel. ¹⁴Adj neki bőségesen nyájadból, szérűd és sajtód terméséből. Adj neki aszerint, ahogy az Úr, a te Istened megáldott. ¹⁵Gondolj arra, hogy Egyiptom földjén magad is rabszolga voltál, s az Úr, a te Istened szabadulást adott neked. Ezért parancsolom ma ezt neked. ¹⁶Ha mégis azt mondaná: „Nem akarok elmenni tőled”, mert megszeretett téged és házadat, mivel jó sora volt nálad, ¹⁷fogd az árat, s lyukat fúrva vele a fülébe, kösd az ajtóhoz – így egyszer s mindenkorra rabszolgád marad. Rabszolganőddel is így tégy. ¹⁸Ne essék nehezedre, ha szabadon kell engedned. Mert hisz hatévi szolgálata a kétszerese egy munkás bérének. S ezenfelül az Úr, a te Istened is megáld mindenben, amit csak teszel.

Az elsőszülöttek.

¹⁹Tehened és juhod minden hím elsőszülöttét szenteld az Úrnak, a te Istenednek. Tehened elsőszülöttével ne dolgozz, juhod elsőszülöttét pedig ne nyírd meg. ²⁰Az Úr, a te Istened színe előtt fogyaszd el minden esztendőben családoddal azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt. ²¹Ha azonban valami hibája volna, sánta vagy vak, vagy valami más baja van, nem szabad az Úrnak, a te Istenednek feláldoznod. ²²Fogyaszd el lakóhelyeden, mint a gazellát vagy a szarvast, mindegy, hogy tiszta vagy-e vagy tisztátalan. ²³Csak a vérét nem szabad elfogyasztanod, azt mint a vizet, öntsd ki a földre.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet