Áron Mózes tolmácsa.

¹⁰Mózes ezután így szólt az Úrhoz: „De, Uram, én nem vagyok a szavak embere. Azelőtt sem voltam és most sem vagyok, amióta szolgáddal beszélsz. A szám akadozó, a nyelvem lassú.” ¹¹Az Úr ezt válaszolta: „Ki adott szájat az embernek, ki teszi némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr? ¹²Menj csak, majd segítek a beszédben, s azt fogod hirdetni, amit mondanod kell.” ¹³Ő azonban ellene vetette: „Bocsáss meg, Uram, de küldj, akit akarsz.” ¹⁴Az Úr erre haragosan mondta Mózesnek: „Áron, a levita, nem a testvéred? Tudom, hogy jól beszél. Nézd, már úton van, hogy találkozzék veled. Ha meglát, nagyon megörül neked. ¹⁵Beszélj vele és add szavaidat a szájába. Én majd téged is, őt is segítelek a beszédben, és megtanítlak benneteket arra, mit kell tennetek. ¹⁶Ő beszél majd helyetted a néphez: olyan lesz, mintha a te szád volna, te meg olyan leszel számára, mint a sugalmazó Isten. ¹⁷Vedd a kezedbe ezt a botot, vele teszed majd a csodákat.”

KNB SZIT STL BD RUF KG