II. VÁNDORLÁS A PUSZTÁBAN

Mara.

²²Ezután Izrael Mózes parancsára elindult a Sás-tengertől, Sur pusztája felé vették útjukat, s három napig meneteltek anélkül, hogy vizet találtak volna. ²³Marába érkezve sem tudtak vizet inni, mert keserű volt. Ezért hívják a helyet Marának. ²⁴A nép zúgolódott Mózes ellen, és megkérdezték: „Mit fogunk inni?” ²⁵Ő az Úrhoz fordult, s az Úr mutatott neki egy fadarabot. Mózes a vízbe dobta, s az édessé vált tőle. Itt adott nekik törvényt és jogot, és állította őket választás elé. ²⁶Így szólt: „Ha hallgatsz Uradnak, Istenednek szavára, és azt teszed, ami helyes az ő szemében, ha engedelmeskedsz parancsainak, és követed minden utasítását, akkor nem sújtalak semmiféle betegséggel, amelyekkel az egyiptomiakat sújtottam. Én, az Úr vagyok a te orvosod.” ²⁷Ezután Elimbe érkeztek. Ott tizenkét forrás volt és hetven pálmafa. Itt táboroztak le a víz mellett. A manna és a fürjek. 16 ¹Elindultak Elimből, és az Egyiptomból való kivonulásuk utáni második hónap 15. napján Izrael egész közössége Szin pusztájába érkezett, amely Elim és a Sínai-hegy között terül el. ²Itt a pusztában az izraeliták egész közössége zúgolódott Mózes és Áron ellen. ³Izrael fiai ezzel estek nekik: „Inkább haltunk volna meg az Úr keze által Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk és jóllaktunk kenyérrel. Ti pedig ide hoztatok a pusztába, hogy az egész közösség éhen vesszen.” ⁴De az Úr így szólt Mózeshez: „Nézd, én kenyeret hullatok nektek az égből. A nép menjen ki, és gyűjtsön magának egy napra valót belőle. Így akarom próbára tenni, hogy parancsom szerint jár-e el. ⁵Ha a hatodik napon elkészítik, amit hazavittek, kétszer annyi lesz, mint amit naponként gyűjtöttek.” ⁶Mózes és Áron így szóltak Izrael fiainak egész közösségéhez: „Ma este megtudjátok, hogy az Úr hozott ki benneteket Egyiptomból, ⁷holnap reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét. Ő ugyanis hallotta az Úr elleni zúgolódástokat. Mi vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?” ⁸Mózes azután így folytatta: „Ma este az Úr húst ad nektek enni és holnap reggel kenyeret, hogy jóllakjatok. Az Úr ugyanis hallja, hogy ellene zúgolódtok. Mi vagyunk mi? Zúgolódástok nem ellenünk irányul, hanem az Úr ellen.” ⁹Mózes így szólt Áronhoz: „Mondd az izraeliták egész közösségének: járuljatok az Úr elé, mert ő hallotta zúgolódástokat.” ¹⁰Amikor Áron közölte ezt az izraeliták egész közösségével, és ők a puszta felé fordultak, az Úr dicsősége megjelent felhő alakjában. ¹¹Az Úr így szólt Mózeshez: „Hallottam Izrael fiainak zúgolódását. ¹²Közöld velük: ma este húst fogtok enni, és holnap reggel jóllakhattok kenyérrel. Erről fogjátok megismerni, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek.” ¹³Valóban, estére fürjcsapat jelent meg, és ellepte a tábort. Reggel pedig harmatozó felhő volt a tábor körül. ¹⁴Amikor a harmatozó felhő felszállt, a puszta talaján valami finom szemcsés dolog volt, olyan, mint a dér a földön. ¹⁵Izrael fiai észrevették és kérdezték egymást: mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. Mózes így szólt hozzájuk: „Ez az a kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni. ¹⁶Az Úr parancsa a következő: mindenki szedjen belőle szükségletének megfelelően, fejenként egy omert számítva, a családtagok száma szerint. Mindenki csak a sátrában lakó személyek számára hozzon belőle.” ¹⁷Izrael fiai így tettek és gyűjtöttek, az egyik többet, a másik kevesebbet. ¹⁸De amikor omerrel megmérték, aki sokat gyűjtött, annak nem volt fölöslege, aki keveset, annak nem volt hiánya. Mindenki szükségletének megfelelően gyűjtött. ¹⁹Mózes még ezt mondta: „Senki ne tegyen el belőle másnap reggelre.” ²⁰De nem hallgattak Mózesre, és egyesek mégis eltették másnapra. Ez azonban tele lett féreggel és bűzlött, ezért Mózes megharagudott rájuk. ²¹Így aztán reggelenként gyűjtötték, mindenki szükséglete szerint. Hanem amikor a nap erősen kisütött, elolvadt. ²²A hatodik napon kétszer annyi ételt gyűjtöttek, két omert egy személyre. A közösség elöljárói Mózeshez jöttek és jelentették. ²³Ő így válaszolt: „Az Úr parancsa ez: holnap a teljes nyugalom napja van, az Úr szombatja. Most tegyétek kemencébe, amit meg akartok sütni, és most főzzétek, amit meg akartok főzni. A fölösleget tegyétek el holnapra.” ²⁴El is tették másnapra, ahogy Mózes parancsolta: ez nem bűzlött, és férgek sem voltak benne. ²⁵Mózes így szólt: „Ma ezt egyétek, mert ma az Úr nyugalomnapja van, ma nem találtok kint semmit. ²⁶Hat napon át gyűjtsetek, de a hetedik nap szombat; azon nincs semmi.” ²⁷Amikor a népből egyesek a hetedik napon kimentek gyűjteni, nem találtak semmit. ²⁸Ekkor az Úr így szólt Mózeshez: „Meddig késlekedtek még és nem követitek parancsaimat meg utasításaimat? ²⁹Lássátok meg, hogy az Úr adta nektek a szombatot, ezért juttat nektek a hatodik napon két napra való eledelt. A hetedik nap maradjon mindenki otthon és senki se hagyja el lakását.” ³⁰A nép a hetedik napon tartózkodott is minden munkától. ³¹Izrael háza mannának nevezte ezt. Fehér volt, mint a koriandermag, s olyan íze volt, mint a mézeskalácsnak. ³²Mózes kihirdette: „Az Úr ezt parancsolja: töltsetek meg belőle egy omert, és tegyétek el a jövendő nemzedék számára, hogy lássa azt a kenyeret, amellyel tápláltalak benneteket a pusztában, amikor kihoztalak Egyiptomból.” ³³Mózes utasította Áront: „Végy egy edényt, tégy bele egy omer mannát, s állítsd az Úr elé, hogy megmaradjon a jövő nemzedékek számára.” ³⁴Áron tehát vett egy edényt és megtöltötte egy omer mannával, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta, s a bizonyság elé helyezte, hogy megmaradjon. ³⁵Izrael fiai negyven évig ették a mannát, amíg csak lakott vidékre nem érkeztek. Addig ették a mannát, amíg Kánaán földjének határához értek. ³⁶Az omer egy efának a tizedrésze.

A sziklából fakasztott víz.

17 ¹Ezután Izrael fiainak egész közössége az Úr útmutatása szerint Szin pusztájában táborról táborra haladt tovább, majd Refidimnél álltak meg. Itt nem volt ivóvíz a nép számára. ²A nép nekitámadt Mózesnek és így szólt: „Adj nekünk ivóvizet.” Mózes ezt válaszolta: „Miért támadtok engem? Miért kísértitek az Urat?” ³A nép azonban szomjas volt, azért tovább zúgolódott Mózes ellen: „Miért hoztál ki bennünket Egyiptomból – kérdezték –, talán azért, hogy gyermekeinkkel és állatainkkal együtt szomjan haljunk?” ⁴Mózes ilyen szavakkal fohászkodott az Úrhoz: „Mit tegyek ezzel a néppel? Kevés híja és megkövez.” ⁵Az Úr ezt válaszolta Mózesnek: „Haladj a nép előtt, vedd magadhoz Izrael véneit, fogd kezedbe a botodat, amellyel a Nílusra rácsaptál és menj. ⁶Én odaállok eléd a sziklára a Hórebnél. Üss rá a sziklára, víz folyik majd belőle, hogy igyék a nép.” Mózes úgy is tett, Izrael véneinek a jelenlétében. ⁷A helyet Masszának és Meribának nevezte el, mivel Izrael fiai ott zúgolódtak és kísértették az Urat. Ezt kérdezték ugyanis: „Köztünk van-e az Úr vagy nincs?”

Harc Amalekkel.

⁸Közben az amalekiták előrenyomultak, hogy Refidimnél megküzdjenek Izrael fiaival. ⁹Mózes így szólt Józsuéhoz: „Válassz ki magadnak férfiakat, és holnap szállj harcba az amalekitákkal. Én pedig Isten botjával a kezemben kiállok a domb tetejére.” ¹⁰Józsue úgy tett, ahogy Mózes parancsolta, s kivonult, hogy megütközzék az amalekitákkal. Mózes közben Áronnal és Hurral fölment a domb tetejére. ¹¹Ameddig Mózes a kezét kitárva tartotta, az izraeliták fölényben voltak, de ha leeresztette a kezét, az amalekiták jutottak fölényhez. ¹²Mózes karja végül is elfáradt. Ezért vettek egy követ, odavitték és ráültették. Áron és Hur pedig a karját tartotta, egyik az egyik oldalon, a másik a másik oldalon. Így a karja napszálltáig kitárva maradt. ¹³Józsue kardélre hányta az amalekitákat és hadi népüket. ¹⁴Ezután az Úr így szólt Mózeshez: „Írd le ezt emlékül egy könyvbe, és közöld Józsuéval, hogy az amalekiták emlékét kitörlöm az ég alól.” ¹⁵Mózes oltárt épített és Jahve-Nisszinek nevezte, ¹⁶mivel – úgymond – az Úr hadijelvénye a kézben!, az Úr háborút visel Amalek ellen nemzedékről nemzedékre.

Jetró és Mózes találkozása.

18 ¹Jetró, a midiániták papja, Mózes apósa értesült mindarról, amit az Úr Mózessel és Izrael népével tett, amikor az Úr Izrael fiait kivezette Egyiptomból. ²Jetró, Mózes apósa, vette Cipporát, Mózes feleségét, akit az hazaküldött, ³továbbá két fiát. Ezek közül az egyiket Gersomnak hívták, „mivel – úgymond – idegen földön jövevény voltam”; ⁴a másiknak a neve Eliezer volt, „mivel – úgymond – atyám Istene lett a segítségem. Ő mentett meg a fáraó kardjától.” ⁵Jetró, Mózes apósa, két fia és felesége, tehát Mózeshez jöttek a pusztába, amikor az Isten hegyénél táborozott. ⁶Mózest értesítették: „Nézd, apósod jön hozzád feleségeddel és két fiával, akik szintén vele vannak.” ⁷Mózes apósa elé ment, meghajolt előtte és megcsókolta. Egymás hogyléte felől érdeklődtek, majd beléptek a sátorba. ⁸Mózes elbeszélte apósának mindazt, amit az Úr Izrael fiai érdekében a fáraóval és az egyiptomiakkal tett, mindazt a fáradságot, amelyet a pusztában átéltek, és azt is, hogyan mentette meg őket az Úr. ⁹Jetró örült mindannak a jónak, amit az Úr Izraellel éreztetett, amikor az egyiptomiak hatalmából kiszabadította őket. ¹⁰Jetró ezt mondta: „Áldott legyen az Úr, aki az egyiptomiak hatalmából és a fáraó hatalmából kiszabadított benneteket és a népet az egyiptomiak hatalmából kiváltotta. ¹¹Most már tudom, hogy Jahve nagyobb, mint az összes istenek… ¹²Azután Jetró, Mózes apósa égőáldozatot és véres áldozatot mutatott be. Áron odament Izrael összes véneivel, hogy Mózes apósával Isten előtt lakomát tartsanak.

Bírák kinevezése.

¹³Másnap reggel Mózes leült, hogy igazságot szolgáltasson a népnek. Az emberek reggeltől estig ott álltak Mózes előtt. ¹⁴Amikor Mózes apósa látta, hogy mennyi dolga van a néppel, így szólt hozzá: „Miért bajlódsz annyit a néppel? Miért ülsz ott egyedül, a nép meg reggeltől estig ácsorog előtted?” ¹⁵Mózes így válaszolt apósának: „Az emberek azért jönnek, hogy megtudják Isten döntéseit. ¹⁶Ha peres ügyük van, hozzám fordulnak, hogy legyek bírájuk, és közöljem velük Isten ítéletét és döntését.” ¹⁷Mózes apósa erre megjegyezte: „Nincs rendjén, amit csinálsz. ¹⁸Felőrlöd magad és a veled levő népet. A feladat túl terhes számodra, egyedül nem birkózol meg vele. ¹⁹Hallgass szavamra, jó tanácsot adok neked, és Isten veled lesz. Te képviseled a népet Isten előtt, és ügyeiket vidd Isten elé. ²⁰Tanítsd meg őket a parancsokra és előírásokra, mutasd nekik az utat, amelyen járniuk kell, s a tetteket, amelyeket követniük kell. ²¹De válassz ki a népből derék, istenfélő és megbízható férfiakat, akik nem haszonlesők, s tedd meg őket az ezres, a százas, az ötvenes és a tízes csoportok elöljáróivá. ²²Ők ítélkezzenek állandóan a nép felett. Csak a fontosabb ügyeket vigyék eléd, a kisebb ügyeket maguk döntsék el. Így könnyítesz magadon. Viseljék ők veled együtt a terhet. ²³Ha így jársz el, és ha Isten is ezt parancsolja neked, akkor megmaradsz, s ezek az emberek is mind békében térhetnek haza.” ²⁴Mózes megfogadta apósa tanácsát, s úgy tett, ahogy ajánlotta neki. ²⁵Mózes egész Izraelből kiválasztott alkalmas férfiakat, s a nép ezres, százas, ötvenes és tízes csoportjainak elöljáróivá tette, ²⁶hogy minden alkalommal igazságot szolgáltassanak a népnek. Csak a súlyosabb eseteket kellett Mózes elé vinniük, a kisebbeket maguk döntötték el. ²⁷Mózes aztán elbocsátotta apósát, s az visszatért lakóhelyére.

KNB SZIT STL BD RUF KG