4. AI ELFOGLALÁSA
Józsue cselvetése.
8 1Akkoriban az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ne félj és ne aggódj! Vidd magaddal az összes harcost. Rajta, vonuljatok fel Ai ellen! Nézd, kezedbe adom Ai királyát, népét, városát és földjét. 4miután kiadta nekik a parancsot: „Nézzétek, vessetek cselt a városnak hátulról. De ne menjetek el messzire, legyetek mindnyájan a helyeteken! 5azután a gibliták földje, az egész Libanonnal együtt, keleten, a Hermon-hegység lábánál elterülő Baál-Gádtól egészen Hamat bejáratáig. 20aztán Bet-Peor, a Piszga lejtője, Bet-ha-Jesimot, 11Józsue körülvitte az Úr ládáját [egyszer] a város körül, azután visszatértek a táborba, s az éjszakát a táborban töltötték.
28Meghíztak és kövérek lettek. A gonoszságban szinte nem ismernek határt, mit sem törődnek a joggal és az igazsággal. Az árvák ügyében nem úgy ítélkeznek, hogy boldoguljanak, és a szegénynek sem szolgáltatnak igazságot.