4. AI ELFOGLALÁSA

Józsue cselvetése.

8 ¹Akkoriban az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ne félj és ne aggódj! Vidd magaddal az összes harcost. Rajta, vonuljatok fel Ai ellen! Nézd, kezedbe adom Ai királyát, népét, városát és földjét. ²Bánj Aival és királyával úgy, mint Jerikóval és királyával bántál. Ami a zsákmányt illeti, csak amit lefoglaltok, meg a jószágot tartsátok meg magatoknak. Vess cselt a városnak, hátulról.” ³Józsue elindult, hogy összes harcosával felvonuljon Ai ellen. Kiválasztott 30 000 embert, csupa bátor férfit, és éjszaka útnak indította őket, ⁴miután kiadta nekik a parancsot: „Nézzétek, vessetek cselt a városnak hátulról. De ne menjetek el messzire, legyetek mindnyájan a helyeteken! ⁵Magam, s velem az egész nép, mi majd közeledünk a város felé, s amikor Ai lakói kivonulnak ellenünk, mint első alkalommal, megfutamodunk előttük. ⁶Akkor üldözőbe vesznek bennünket, s messze csalhatjuk őket a várostól. Azt fogják majd mondani: Menekülnek előlünk, mint első alkalommal! ⁷Akkor induljatok el leshelyetekről, s foglaljátok el a várost: az Úr, a ti Istenetek kezetekre adja. ⁸Ha elfoglaljátok a várost, égessétek fel. Ezt a parancsot kell végrehajtanotok. Én adtam ezt nektek.” ⁹Józsue útra bocsátotta őket, s ők a leshelyre vonultak Bétel és Ai között, Aitól nyugatra sorakoztak fel. ¹⁰Józsue a nép közt töltötte az éjszakát. Másnap kora reggel fölkelt, felsorakoztatta a népet, s Izrael véneivel felvonult a nép élén Ai ellen. ¹¹Az összes harcos, aki vele volt, felvonult, egészen a városig előrenyomultak, majd Aitól északra letáboroztak. Ai és Józsue közt volt a völgy. ¹²Vett mintegy 5000 embert, és Bétel és Ai között, a várostól nyugatra lesbe állította őket. ¹³A nép a várostól északra ütött tábort, a leshelyet pedig a várostól nyugatra állították. Józsue az egész éjszakát a nép között töltötte.

Az Ai melletti csata.

¹⁴Amikor Ai királya ezt látta, gyorsan kivonult, hogy harcba szálljon Izraellel, ő és egész hadinépe Araba lejtőjén. Nem tudták, hogy a város túlsó oldalán lesben állnak. ¹⁵Józsue és egész Izrael hagyta, hogy legyőzzék, s megfutamodott a puszta irányában. ¹⁶Az egész nép, amely a városban volt, nagy csatakiáltással nyomukba eredt; Józsuét üldözve eltávolodtak a várostól. ¹⁷Egyetlen férfi sem maradt Aiban, aki ne vette volna üldözőbe Izraelt. S olyannyira üldözték őket, hogy a várost otthagyták védtelenül. ¹⁸Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: „Fordítsd a kardot, amely kezedben van, Ai ellen, mert kezedbe adom.” Józsue tehát a város ellen fordította a kardot, amely kezében volt. ¹⁹Mihelyt kinyújtotta kezét, akik lesben álltak, hirtelen fölegyenesedtek helyükről. Nekiiramodtak és behatoltak a városba. Bevették, s csakhamar lángba borították.

Ai lakóinak teljes pusztulása.

²⁰Amikor az Aiba való emberek visszafordultak, látták, hogy a városból füstfelhő száll az ég felé. Senkinek nem volt közülük bátorsága ide vagy oda menekülni. A puszta felé menekülő nép pedig szembefordult azokkal, akik üldözték. ²¹Amikor Józsue és egész Izrael népe látta, hogy a lesben állók elfoglalták a várost és a városból füst száll az égre, visszafordultak, és megtámadták az aiakat. ²²A többiek kivonultak a városból, velük szemben, úgy, hogy az aiak Izrael fiai közé ékelődtek: egyikük egyfelől, másikuk másfelől. ²³Addig kaszabolták őket, míg nem maradt közülük senki, aki túlélte volna vagy elmenekülhetett. Ai királyát azonban élve fogták el és Józsuéhoz vitték. ²⁴Amikor Izrael fiai Ai lakóit mind megölték a mezőn és a pusztában, ahova menekültek, s azok mind egy szálig elhullottak a kard élétől, egész Izrael visszatért Aiba és kardélre hányta. ²⁵Azoknak a száma, akik azon a napon elestek, férfiak és nők, 12 000-re rúgott – Ainak összes lakója.

Az átok betöltése.

²⁶Józsue nem húzta vissza dárdával kinyújtott kezét, amíg Ainak minden lakóján be nem töltötte az átkot. ²⁷Izrael zsákmányul csak a jószágot és a lefoglalt holmit tartotta meg ebből a városból, a szerint a parancs szerint, amelyet az Úr adott Józsuénak. ²⁸Akkor Józsue földig leégette Ait, s örökre romhalmazzá tette, pusztasággá mind a mai napig. ²⁹Ai királyát estig felakasztotta egy fára; napnyugtakor azonban Józsue megparancsolta, hogy vegyék le a holttestet a fáról. A város kapuja elé dobták, s nagy kőhalmot emeltek föléje, ez mind a mai napig ott áll.

5. ÁLDOZATBEMUTATÁS ÉS A TÖRVÉNY FELOLVASÁSA EBAL HEGYÉN

A faragatlan kövekből épült oltár.

³⁰Akkoriban Józsue épített az Úrnak, Izrael Istenének Ebal hegyén egy oltárt, ³¹ahogy Mózes, az Isten szolgája megparancsolta Izrael fiainak, s amint írva van Mózes törvénykönyvében: vas nem érintette, faragatlan kövekből való oltárt. Ezen égőáldozatot mutattak be az Úrnak, s bemutatták a közösség áldozatát.

A törvény felolvasása.

³²Ott Józsue fölírta a kövekre Mózes törvényét, amelyet Izrael fiainak írt. ³³Azután egész Izrael felsorakozott, a vének, az elöljárók, a bírák, mindannyian, az idegenek éppúgy, mint akik ott születtek, a láda két oldalán a Lévi törzséből való papok előtt, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, az egyik fele a Gerizim hegyén, a másik fele az Ebal hegyén, ahogyan Mózes, az Úr szolgája parancsolta, Izrael népét először megáldani. ³⁴Akkor Józsue felolvasta a törvénynek minden szavát, az áldást és az átkot, szóról szóra a törvénykönyv szerint. ³⁵Nem volt egyetlen szó sem abból, amit Mózes parancsolt, amelyet Józsue föl ne olvasott volna Izrael egész közössége előtt, beleértve az asszonyokat és a gyerekeket is, valamint a nép körében élő idegeneket.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet