³Vesszen a nap, amikor világra jöttem, az éj, amelyen azt mondták: „Fiú fogantatott.” ⁴Igen, legyen az a nap sötétség! Az Isten odafenn ne törődjék vele, ne is ragyogjon fel annak a napnak a fénye! ⁵Borítsa éjszaka és sűrű sötétség, nehezedjenek rá gomolygó fellegek, tartsa rettegésben nappali sötétség! ⁶Sötétség nyelje el! Ne soroljátok az év többi napja közé, és ne számítsák be hónapok napjának! ⁷Az az éjjel meg maradjon magtalan! Ne lásson soha hangos vigadozást! ⁸Átkozzák el ezt az éjt a napok átkozói, akik a Leviatánt ingerelni tudják! ⁹Homály takarja el hajnalcsillagait, hasztalan várjon a világosságra! Ne láthassa meg, hogy a tavasz kinyitja szemét! ¹⁰Mert nem zárta be előttem a méhnek ajtaját, és a kínt nem rejtette el szemem elől. ¹¹Hogy nem pusztultam el már az anyaméhben! Vagy miért nem haltam meg, mikor megszülettem? ¹²Miért fogtak föl térdek? S miért voltak emlők, hogy szopjam őket? ¹³Most csöndben feküdnék és nyugodhatnék, elaludtam volna és békességem volna. ¹⁴A királyok és a föld nagyjai közelében, akik sírhelyet építenek maguknak. ¹⁵Fejedelmek mellett, akiknek volt aranyuk, akik megtöltötték házukat ezüsttel. ¹⁶Mint koraszülött, akit mielőtt élt, már elástak, volnék, mint a magzat, amely fényt sose látott. ¹⁷Ott a gonoszok felhagynak dühükkel, és az elfáradtak nyugalmat találnak. ¹⁸Együtt pihennek ott mind, akik foglyok voltak, nem hallatszik többé robottisztnek hangja. ¹⁹Egyforma lesz ott a szegény és a gazdag, és a rabszolga sem függ majd urától. ²⁰Miért hagyta világra jönni a szenvedőt, s szomorú szívűnek miért adott életet?

KNB SZIT STL BD RUF KG