Cofár beszéde: Az átkozott

¹³Ezt a sorsot szánta Isten a gonosznak, ezt adta örökségül a Mindenható a zsarnoknak. ¹⁴Ha sok is a fia, kard várja őket, és nem lakhatik jól kenyérrel a sarjuk. ¹⁵Maradékaikat pestis viszi sírba, és az özvegyeik nem tartanak gyászt. ¹⁶Ha ezüstöt halmoz fel, mintha csak por volna, a ruhát csak sárnak rakja csomóba. ¹⁷Ő csak gyűjtögeti, de fel a jámbor ölti, az ezüstjét meg a tiszta örökli. ¹⁸Házát, mint a pók a hálóját, úgy építette, olyan az, mint a csősz csinálta kunyhó. ¹⁹A gazdag lefekszik, nem kezdi el újra, felnyitja a szemét, és már semmi sincs meg. ²⁰Nappal, mint az árvíz, bajok zúdulnak rá, elfújja éjszaka a viharnak szele. ²¹Keleti szél viszi, nincsen maradása, elsöpri onnét, ahol a lakóhelye volt. ²²Irgalmat nem ismerve nyilakat szór rá, menekülnie kell a hatalma elől. ²³Kezüket összecsapva tapsolnak fölötte, és saját házából utánapisszegnek.

KNB SZIT STL BD RUF KG