Judit és Holofernesz első találkozása.

11 ¹Holofernesz így szólt hozzá: „Bátorság, asszony, ne remegj szívedben! Én ugyanis sohasem tettem rosszat senkinek sem, ha készen volt rá, hogy szolgáljon Nebukadnezárnak, az egész föld királyának. ²Ha néped, amely a hegyvidéket lakja, nem vetett volna meg, nem emeltem volna lándzsát ellene. Ők akarták így! ³Nos, mondd el, miért menekültél el, s miért jöttél hozzánk… De akármiért is, a megmenekülésedre tetted. Bátorság! Ma éjjel és a következőkön is életben maradsz. ⁴Senki sem tesz neked rosszat, hanem jól bánnak veled, mint uram, Nebukadnezár király szolgáival szokás bánni!” ⁵Judit így válaszolt neki: „Fogadd kegyesen szolgálód szavait, és engedd, hogy szolgálód beszéljen színed előtt! Ma éjszaka semmiféle hazugságot nem mondok uramnak. ⁶Hallgass csak szolgálód szavára, és Isten szerencsés kimenetelt ad, s nem vall uram kudarcot vállalkozásával. ⁷Éljen Nebukadnezár, az egész föld királya, aki elküldött, hogy minden élőt a helyes útra vezess, és éljen hatalma! Mert jóvoltodból nemcsak az emberek szolgálnak majd neki, hanem a mező vadjai, az állatok és az ég madarai is Nebukadnezárnak és házának élnek. ⁸Hallottunk bölcsességedről és szellemed leleményességéről. Az egész földön tudják, hogy az egész királyságban te vagy az egyetlen sokra képes ember. Gazdag vagy tapasztalatokban, a hadvezetésben meg bámulatos. ⁹Azután tudjuk, mit mondott Achior az általad tartott tanácsban. Betilua lakói megmentették, s mind elbeszélte, amit mondtál. ¹⁰Valóban, uram és parancsolóm, ne vesd meg szavait, hanem fontold meg szívedben, mert igazak. A mi fajtánkat nem éri csapás, kardnak nincs hatalma rajta, ha nem vétkezik Istene ellen. ¹¹De most – nehogy elűzzék uramat vagy vereséget szenvedjen, őket pedig utolérje a halál –, hatalmába kerítette őket a bűn. Ám amikor csak bűnös dolgot visznek végbe, mindig magukra vonják Istenük haragját. ¹²Mivel elfogyott az élelmük és már a vizet is kimérik, úgy döntöttek, hogy kezet vetnek állataikra. Elhatározták, hogy elfogyasztják azt is, amit törvényeivel Isten megtiltott nekik, hogy ne egyék meg. ¹³Elhatározták, hogy megeszik a gabona első termését, a bor­ és olajtizedet, amelyet a papoknak adtak és szenteltek, akik Jeruzsálemben Istenünk színe előtt ellátják a szolgálatot, noha a nép közül ezeket senki sem érintheti még a kezével sem. ¹⁴Embereket küldtek ugyanis Jeruzsálembe, hogy mivel az ott lakók is megtették, maguknak is engedélyt kérjenek rá a főtanácstól. ¹⁵De amikor az engedélyről értesülnek és élnek is vele, azon a napon kezedbe kerülnek, a vesztükre. ¹⁶Mikor én, a te szolgálód ezt megtudtam, elmenekültem. Isten küldött, hogy végbevigyem veled a művet, amelyen az egész föld álmélkodik majd, ha hírét veszi. ¹⁷Szolgálód ugyanis istenfélő asszony, éjjel-nappal szolgál az ég Istenének. Nos, most melletted maradok, uram. Én, a te szolgálód, kimegyek éjjel a völgybe, s ott imádkozom Istenhez, hogy tudassa velem, mikor követik el vétküket. ¹⁸Akkor visszatérek és tudtodra adom. Akkor vonulj ki egész seregeddel! Nem lesz közülük képes senki sem ellenállni neked. ¹⁹Átvezetlek Júdeán, egészen Jeruzsálembe, és a közepén állítom fel trónodat. Úgy terelem majd őket, mint a pásztor nélkül maradt juhokat, s egyetlen kutya se fog ellened csaholni. Minderről előérzetem volt, előre megmondták nekem, s azért jöttem el hozzád, hogy a tudtodra adjam.” ²⁰Tetszett a beszéd Holofernesznek és szolgáinak. Megcsodálták Judit bölcsességét, és így szóltak: ²¹„A föld egyik szélétől a másikig nincs még egy asszony, aki arcra ilyen szép volna és ilyen okosan tudna beszélni.” ²²Holofernesz pedig azt mondta neki: „Isten jót tett, amikor a nép elől ide küldött. A hatalom a mi kezünkben lesz, azokra pedig, akik megvetették uramat, a pusztulás vár. ²³Szép vagy, beszéded okos, s ha megteszed, amit mondtál, a te Istened az én Istenem lesz, te meg Nebukadnezár palotájában fogsz lakni, és neved bejárja az egész földet.”

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet