Júda vezetőinek méltatlansága

⁹Gyertek enni, mezőnek vadjai, mind, és ti is, erdei vadak! ¹⁰Az őrszemek mind vakok, semmit se vesznek észre. Néma kutyák mind, nem tudnak ugatni. Csak álmodoznak heverészve, csak szunyókálni szeretnek. ¹¹Telhetetlen kutyák, nem lehet őket jóllakatni. Pásztorok, de vigyázni nem tudnak. Mind a maguk útján járnak, ki-ki a saját hasznát lesi. ¹²„Gyertek, hadd hozzak bort, igyunk mámorító italt, ittasodjunk meg! A holnapi nap éppolyan pompás lesz, mint a mai, sőt tán még annál is különb.” 57 ¹Az igazak meg elvesznek, s nem veszi szívére senki. Eltűnnek a jámborok is, senki sem figyel föl rá. Igen, a gonoszság miatt elvétetik az igaz, ²hogy végül békére leljen. Megpihennek nyugvóhelyükön mind, akik az igaz úton járnak. ³Ti meg, boszorkányfiak, gyertek ide, ti, házasságtörő asszony s céda nő ivadéka. ⁴Kit csúfoltok, kire tátjátok ki a szátokat, és kire öltitek ki a nyelveteket? Nem ti vagytok a gonoszság gyermekei, a hazugság fajzata? ⁵Vágyban égtek a terebintek alatt, és minden zöldellő fa alatt. Csecsemőket áldoztok a völgyekben, és a sziklák hasadékaiban.

A próféta panasza a bálványimádás ellen

⁶A patakvölgyekben a sima kövek – íme az örökséged, az osztályrészed. Nekik öntöttél ki italáldozatot, és mutattál be ételáldozatot. S ezt én mind jó néven vegyem? ⁷Magasba nyúló hegyen helyezted el ágyadat, oda kapaszkodtál fel, hogy áldozatot mutass be. ⁸Az ajtó és az ajtófélfa mögött helyezted el bálványaidat, és hűtlenül elhagyva megvetetted ágyadat, majd belefeküdtél és kiszélesítetted. Szövetséget kötöttél azokkal, akiknek ágyát megszeretted. Nyilvánosan összeadtad magad velük, szemedet a bálványokra vetve. ⁹Olajjal ékesítetted magad Melech számára, bőven használtad kenőcseidet. Messze földre elküldted követeidet, és egészen a Seolig alázkodtál. ¹⁰Hosszú utadon elfáradtál ugyan, de mégsem mondtad: Kár volt érte! Erőid megújulását érezve nem merültél ki mégsem. ¹¹Kitől rettegtél és kitől féltél, hogy hűtlenül elhagytál, hogy rólam megfeledkeztél, és nem gondoltál rám? Talán, mert hallgattam, s bezártam a szemem, azért nem féltél tőlem? ¹²De most tudtodra adom igazságodat, és a tetteidet, amelyek mit sem használnak neked. ¹³Ha majd sírva könyörögsz, akkor mentsenek meg utálatos bálványaid! Csakhogy a szél elsodorja őket, elragadja, mint a fuvalom. De mind, aki bennem bízik, az örökli a földet, és birtokába veszi szent hegyemet.

KNB SZIT STL BD RUF KG