Izajás jövendölése

Örökké tartó béke. 2 ¹Izajásnak, Ámoc fiának látomása
Júdáról és Jeruzsálemről.
²Az utolsó időkben az Úr házának hegye
szilárdan áll majd a hegyek tetején,
és magasabb lesz a halmoknál.
Odaözönlenek mind a nemzetek,
³felé tart számos nép, és így szól:
„Rajta, menjünk fel az Úr hegyére,
Jákob Istenének házához,
hogy tanítson meg minket útjaira,
és így az ösvényein járhassunk.
Mert a Sionról jön a törvény
és Jeruzsálemből az Úr tanítása.”
⁴Ő tart majd ítéletet a nemzetek között,
és igazságot szolgáltat
számtalan népnek.
Ők meg ekevassá kovácsolják kardjukat,
és lándzsájukat szőlőmetsző késsé.
Nemzet nem emel kardot nemzet ellen,
és nem tanul többé hadviselést.
⁵Jákob háza, gyertek,
járjunk az Úr világosságában!
Az Úr eljövetele⁶Igen, elvetetted népedet, Jákob házát.
Mert tele van jósokkal
és jövendőmondókkal,
mint a filiszteusok földje.
Idegenek fiaival kötnek szövetséget.
⁷Országa tele van ezüsttel-arannyal,
és kincseinek se szeri, se száma.
Országa tele van lovakkal,
harci szekereit nem lehet megszámlálni.
⁸És tele van országa bálványokkal…
Meghajolnak kezük műve előtt,
olyasmi előtt, amit ujjaik alkottak.
⁹Az ember megalázkodik majd,
s meghajlik a férfi:
Ne bocsáss meg nekik!
¹⁰Menekülj a kősziklák közé,
és rejtőzz a porba a rettenetet keltő Úrtól,
fölségének dicsősége elől, amikor fölkel,
hogy megrendítse a földet.
¹¹Akkor az ember lesüti kevély szemét,
és az emberek gőgjét megaláztatás éri.
Egyedül az Úr lesz magasztos
azon a napon.
¹²Igen, a Seregek Urának napja megaláz
majd minden gőgöt és kevélységet,
és minden nagyravágyást.
¹³Megalázza Libanonnak minden cédrusát,
Básán minden tölgyét,
¹⁴mind a magas hegyeket,
és mind a kiemelkedő dombokat,
¹⁵mind a büszke tornyokat
és mind az erős várfalat,
¹⁶Tarsis minden hajóját
és az összes értékes holmit…
¹⁷Meggörnyed az emberi nagyság
és az emberek gőgjét megaláztatás éri.
Egyedül az Úr lesz magasztos
azon a napon,
¹⁸és a bálványok mind elenyésznek.
¹⁹A kősziklák barlangjaiba menekülnek
az emberek és a föld hasadékaiba
a rettenetet keltő Úrtól,
fölségének dicsősége elől,
amikor fölkel, hogy megrendítse a földet.
²⁰Azon a napon az ember odaveti majd
a vakondoknak és a denevéreknek
ezüst- és aranybálványait,
amelyeket azért csinált, hogy imádja őket,
²¹és a kősziklák hasadékaiba menekül,
s a sziklák üregeibe, a rettenetet keltő Úrtól,
fölségének dicsősége elől,
amikor fölkel, hogy megrendítse a földet.
²²Ne bízzatok hát emberben,
akinek mindene a lehelet az orrában.
Ugyan mi nagyot tarthattok felőle?