Fordulat a zsidók javára.

8 ¹Azon a napon Achasvéros király Eszter királynénak ajándékozta Ámánnak, a zsidók ellenségének házát. Mardokeusnak meg bejárása lett a királyhoz, mert Eszter elmondta, hogy ki neki Mardokeus. ²A király visszavette gyűrűjét Ámántól és Mardokeusnak adta, Eszter pedig Ámán háza élére állította Mardokeust. ³Eszter újra a király elé járult, hogy beszéljen vele. Lába elé borult, sírt és könyörgött, hogy vessen véget annak a gonoszságnak és tervnek, amelyet az agagita Ámán a zsidók ellen kigondolt. ⁴A király kinyújtotta aranyjogarát, s Eszter fölemelkedett, a király elé állt és így szólt: ⁵„Ha jónak látja a király, s ha valóban kegyet találtam előtte és kérésemet jogosnak látja a király, s én kedves vagyok a szemében, bocsásson ki írást, s vonassa vissza az agagita Hamdata fiának, Ámánnak a leveleit, amelyekben elrendelte, hogy pusztítsák ki a zsidókat a király minden tartományában. ⁶Hogyan tudnám elviselni a bajt, ami népemet fenyegeti, s hogyan lehetnék tanúja fajtám kiirtásának?” ⁷Achasvéros király így szólt Eszter királynéhoz és a zsidó Mardokeushoz: „Lám, Ámánnak a házát Eszternek ajándékoztam, őt magát meg akasztófára húzattam, mert a zsidókra emelte kezét. ⁸Írjatok a zsidók érdekében, amint jónak látjátok a király nevében, s pecsételjétek le a királyi pecséttel! Mert a király nevében írt és királyi pecséttel ellátott rendeletet nem lehet visszavonni.” ⁹Összehívták tehát a királyi írnokokat a harmadik – azaz Sziván – hónap huszonharmadik napján, és Mardokeus parancsának megfelelően írtak a zsidóknak, a szatrapáknak, az Indiától Egyiptomig terjedő százhuszonhét tartomány kormányzójának és fejedelmének – minden tartománynak a maga írásával, s minden népnek a maga nyelvén, a zsidóknak is a saját írásukkal és nyelvükön. ¹⁰Achasvéros király nevében írták és ellátták a királyi pecséttel, aztán futárokkal szétküldték az írásokat a királyi ménes lovain. ¹¹A király megengedte a zsidóknak, hogy a városokban összegyűljenek és megvédjék életüket: pusztítsák el, öljék meg és semmisítsék meg – gyermekeikkel és asszonyaikkal együtt – mind, aki a népből és a tartományból fegyveresen rájuk támad, a javaikat meg foglalják le zsákmányul. ¹²És mindezt ugyanazon a napon, a tizenkettedik hónap – azaz Adar hónap – tizenharmadik napján tegyék Achasvéros király minden tartományában.

A zsidók javára kibocsátott rendelet szövege.

¹²A levél így hangzott: ¹²„Achasvéros nagykirály az Indiától Etiópiáig terjedő százhuszonhét tartomány szatrapáinak, a tartományok kormányzóinak és minden becsületes alattvalójának üdvözletét küldi! ¹²Sokan, akik jótevőjük végtelen jóságából nagy kitüntetésekben részesülnek, kevélyekké válnak. Nemcsak alattvalóinknak akarnak ártani, hanem mivel nem tudják, mitévők legyenek szerencséjükben, saját jótevőjük ellen kezdenek áskálódni. ¹²Nem elégszenek meg azzal, hogy kiöljék a hálát az emberek szívéből, hanem a tapasztalatlan emberek hízelgéseitől felfuvalkodva úgy gondolják, hogy elkerülhetik a mindent látó Isten ítéletét, aki gyűlöli a gonoszokat. – ¹²Gyakran megtörténik sok hatalommal felruházott emberrel, hogy barátaik, akik az ügyek vezetésével vannak megbízva, arra izgatják őket, hogy ártatlan vért ontsanak, ¹²és így jóvátehetetlen bajt hozzanak – a gonoszság hazug cselvetéseivel – az őszintén jóindulatú uralkodókra. ¹²Ezt nemcsak a régi eseményekből láthatjuk, amelyeket ránk hagyományoztak, hanem akkor is, ha megfigyeljük, ami a szemünk előtt történik. Mennyi jogtalanság történt már azok gonoszsága folytán, akik méltatlanul kormányoztak! ¹²Ezért a jövőben is gondunk lesz rá, hogy megszilárdítsuk mindenki számára a birodalom nyugalmát és békéjét. ¹²Hasznos változtatásokat hajtunk végre, és az elénk hozott ügyeket mindig a lehető legnagyobb jóindulattal ítéljük meg. ¹²Nagyon jól tudjátok, hogy Hamdata fiát, Ámánt – bár macedóniai volt, így teljesen idegen a perzsa vértől, és igen távol állt szelídségünktől – vendégként befogadtuk, s baráti érzelmekkel voltunk iránta, ¹²ahogy minden nép iránt szoktunk viseltetni. Addig elmentünk, hogy atyánknak neveztük, s mindenki leborult előtte, mert méltósága közvetlen a királyi trón után következett. ¹²De méltatlan volt magas méltóságára, mert arra vetemedett, hogy hatalmunkat és életünket veszélyeztesse, ¹²megmentőnket és mindenkori jótevőnket, Mardokeust és feddhetetlen uralkodótársunkat, Esztert pedig ügyes és alattomos rágalmaival egész népével együtt pusztulásra ítélje. ¹²Így remélte, hogy elszigetel minket, és a perzsák birodalmát a makedónok kezére juttathatja. ¹²Mi azonban úgy találtuk, hogy e háromszoros gonosztevő által halálra szánt zsidók nem gonosztevők, hanem igazságos törvények szerint élnek. ¹²A Magasságbelinek, a nagy élő Istennek a fiai, akinek mi és őseink ennek az országnak a fennmaradását és virágzását köszönhetjük. ¹²Éppen ezért jól tennétek, ha nem a Hamdata fia, Ámán által küldött levél szerint járnátok el, mert ennek szerzője háza népével együtt akasztófán függ Szuza kapui előtt. A mindenek Ura, Isten, gyors és méltó büntetéssel fizetett meg neki. ¹²Ennek a rendeletnek egy másolatát függesszétek ki mindenütt, és hagyjátok, hogy a zsidók nyíltan követhessék saját törvényeiket, és siessetek segítségükre azok ellen, akik a kijelölt napon, vagyis a tizenkettedik – azaz Adar – hónap tizenharmadik napján megtámadják őket és a vesztükre törnek. ¹²Ez a nap ugyanis a pusztulás napja lett volna, de a mindenek Ura, Isten, az öröm napjává változtatta a választott nép számára. ¹²Ti is ünnepeljétek meg ezt a jeles napot ünnepnapjaitok között lakomával, s legyen – most és a jövőben – számotokra és a jóakaratú perzsák számára megmenekülésetek emléke, ellenségeitek számára meg pusztulásuk emléke. ¹²Minden város és minden vidék, amely nem követi ezeket az előírásokat, könyörtelenül a tűz és a vas martaléka lesz, s nemcsak az emberek számára válik mindörökre lakhatatlanná, hanem gyűlöletes lesz a vadak és a madarak előtt is.” ¹³Ennek a rendeletnek a szövegét törvényként hirdették ki minden tartományban, s közzétették minden népnek, hogy a zsidók készen állnak azon a napon rá, hogy bosszút álljanak ellenségeiken. ¹⁴A futárok nagy sietséggel és igyekezettel indultak útnak a király parancsára, királyi paripákon. A rendeletet Szuza várában is kihirdették. ¹⁵Mardokeus lilába játszó bíbor és gyolcs királyi ruhában jött ki a királytól, nagy aranykoronát és bisszusból és vörös bíborból készült palástot viselt. Egész Szuza városa visszhangzott az örömtől. ¹⁶A zsidók számára a fény, öröm, ujjongás és diadal napja volt ez. ¹⁷Minden tartományban és városban, ahova a király parancsa eljutott, öröm, ujjongás, lakoma és ünnep volt a zsidók körében. Az ország népei közül sokan zsidóvá lettek. Félelem fogott el ugyanis mindenkit a zsidók miatt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet