A zsidók harca és győzelme.

9 ¹A tizenkettedik hónapban – ez Adar hónapja –, ennek tizenharmadik napján, amelyen a király parancsát és rendeletét végre kellett hajtani, ezen a napon a zsidók ellenségei remélték, hogy legyőzhetik őket, s épp az ellenkezője történt: a zsidók tiporták el ellenségeiket. ²Achasvéros király minden tartományában összegyűltek a zsidók városaikban, és kezet vetettek azokra, akik gonoszat forraltak ellenük. Senki sem volt képes ellenállni, mert a tőlük való félelem hatalmába kerített minden népet. ³A tartományok fejedelmei, a szatrapák, a királyi tisztviselők támogatták a zsidókat, Mardokeustól való félelmükben. ⁴Mardokeus ugyanis nagy ember volt a királyi udvarban, s hírneve terjedt minden tartományban, mert ez az ember, Mardokeus, egyre nagyobb hatalomra tett szert. ⁵A zsidók tehát kardélre hányták minden ellenségüket, lemészárolták és megsemmisítették őket, s úgy bántak ellenségeikkel, amint akartak. ⁶Szuza várában ötszáz férfit legyilkoltak és elpusztítottak a zsidók. ⁷Parsandatát, Dalfont, Aszpatát, ⁸Poratát, Adalját, Aridatát, ⁹Parmastát, Ariszájt, Aridájt és Jezatát, Ámánnak, Hamdata fiának, ¹⁰a zsidók üldözőjének tíz fiát is megölték, de zsákmányért nem nyújtották ki kezüket. ¹¹A Szuza várában megölt áldozatok számát még azon a napon megtudta a király is. ¹²Így szólt akkor a király Eszter királynéhoz: „A zsidók magában Szuza várában ötszáz embert a halálba küldtek, köztük Ámán tíz fiát is. Hát akkor mit művelhettek a király többi tartományában? Mi a kérésed? Megteszem neked. Mi a kívánságod? Teljesítem.” ¹³Eszter így szólt: „Ha a király jónak látja, engedje meg a Szuzában élő zsidóknak, hogy holnap is megtehessék, amit ma megtehettek, Ámán tíz fiát meg köttesse akasztófára.” ¹⁴A király megparancsolta, hogy így történjék. Az engedélyt kihirdették Szuzában, Ámán fiait pedig felakasztották. ¹⁵A Szuzában lakó zsidók összegyűltek Adar hónap tizennegyedik napján is, és megöltek Szuzában háromszáz embert, de zsákmányért nem nyújtották ki kezüket. ¹⁶A királyi tartományokban lakó többi zsidó is összegyűlt, hogy megvédje életét. Bosszút álltak ellenségeiken és lemészároltak közülük hetvenötezret, de zsákmányért nem nyújtották ki kezüket. ¹⁷Ez Adar hónap tizenharmadik napján történt. A tizennegyedik napon pihentek, s öröm­ és ünnepnapként ülték meg. ¹⁸A Szuzában élő zsidók a tizenharmadik és a tizennegyedik napon is összegyűltek és a tizenötödik napon pihentek, ezt tették vidám ünnepnappá. ¹⁹A vidéken és a meg nem erősített városokban lakó zsidók ezért ünneplik Adar hónap tizennegyedik napját ünnepnapként vidámság és lakomák közepette, s küldözgetnek egymásnak kóstolót, míg a városokban lakók számára Adar tizenötödik napja az öröm napja, amelyen vigadnak és kóstolót küldenek egymásnak.

A purim ünnep bevezetése.

²⁰Mardokeus írásba foglalta ezeket az eseményeket, majd leveleket küldött Achasvéros király minden tartományába az ott lakó zsidókhoz, a közelbe és a távolba egyaránt. ²¹Meghagyta nekik, hogy ünnepeljék meg minden évben Adar hónap tizennegyedik és tizenötödik napját, ²²mert ezek azok a napok, amelyeken a zsidók megszabadultak ellenségeiktől, s ez az a hónap, amikor szomorúságuk örömre, gyászuk pedig ünnepnapra változott. Üljék meg ezeket a napokat vidám lakomákkal, küldjenek egymásnak kóstolót, s adjanak ajándékot a szegényeknek. ²³A zsidók elfogadták hagyományként, amit már azelőtt is megültek, s aminek ügyében Mardokeus írt nekik: ²⁴„Az agagita Hamdata fia, Ámán, minden zsidó üldözője vesztükre tört a zsidóknak, s »purt«, azaz sorsot vetett megsemmisítésükre és pusztulásukra. ²⁵Amikor azonban azzal a kéréssel ment a királyhoz, hogy Mardokeust felakaszthassa, gonosz terve, amelyet a zsidók ellen agyalt ki, őellene fordult: akasztófára került fiaival együtt. ²⁶Ezért nevezik ezeket a napokat »purim«-nak a »pur« szó alapján.” Ennek a levélnek a nyomán, s annak alapján, amit saját maguk is átéltek, és amit a hagyományokból megtudtak, ²⁷a zsidók kötelezték magukat, utódaikat s azokat, akik hozzájuk csatlakoztak, hogy ezt a két napot ezen írás szerint évről évre megünneplik – ez megváltoztathatatlan törvényük lesz. ²⁸Ezekre a napokra mindig emlékezni fognak, és megülik azokat nemzedékről nemzedékre minden családban, tartományban és városban. A purim e napjai nem szűnnek meg a zsidóknál, s emlékük nem homályosodik el az utódok körében. ²⁹Eszter királyné, Abichail lánya egész tekintéllyel írt, hogy érvényt szerezzen ennek a második purim-levélnek. ³⁰Leveleket küldött Achasvéros király százhuszonhét tartományába az ott élő zsidóknak, a béke és a hűség szavaival, ³¹hogy tartsák meg a purim e napjait a meghatározott időben, ahogyan a zsidó Mardokeus meghagyta, s amint kötelezte őket és utódaikat, egybekötve vele a böjtöt és a siránkozást. ³²Eszter parancsa megerősítette a purim-előírásokat, és könyvbe írták őket.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet