1. ZSUZSANNA TÖRTÉNETE

Zsuzsanna családi körülményei.

13 ¹Bábelben lakott egy férfi, akinek Jojakim volt a neve. ²Chilkija leányát vette feleségül, akit Zsuzsannának hívtak. Ez nemcsak igen szép, de istenfélő asszony is volt, ³mert szülei igazak voltak és lányukat is Mózes törvénye szerint nevelték. ⁴Jojakim igen gazdag volt. Gyümölcsöskertje is volt háza szomszédságában. A zsidók nála szoktak összejönni, mert mindnyájuknál tekintélyesebb volt.

A két gonosz bíró megkívánja Zsuzsannát.

⁵Abban az esztendőben a nép két olyan vént tett meg bíróvá, akikre ráillett az Úr szava: A vénektől, a bíráktól indult ki Bábelben az igazságtalanság, noha úgy látszott, hogy ők kormányozzák a népet. ⁶Gyakran megfordultak Jojakim házában, ott keresték fel őket mind, akiknek peres ügyük volt. ⁷Amikor déltájban szétoszlott a nép, Zsuzsanna bement sétálni férje gyümölcsöskertjébe. ⁸A két vén mindennap látta, amint bement és ott sétált. S fölgerjedt bennük iránta a vágy. ⁹Eszüket félretették, szemüket meg lesütötték, hogy ne lássák az eget és ne emlékezzenek az igazságos ítéletekre. ¹⁰Mindkettőjüket elragadta a szenvedély, de egyik se mondta el kínját a másiknak. ¹¹Szégyellték ugyanis elmondani vágyukat, hogy szeretnének együtt hálni vele. ¹²Mint akiket nem hagy nyugodni a féltékenység, úgy lesték mindennap az alkalmat, hogy láthassák. ¹³Egyszer azt mondta az egyik a másiknak: „Menjünk haza, mert itt az ebéd ideje!” Elindultak és el is váltak egymástól, ¹⁴de aztán csak visszatértek és újra találkoztak. Mivel ennek okát kellett adniuk, megvallották egymásnak a vágyukat. Majd közösen megállapodtak, hogy keresik az időpontot, amikor egyedül találhatják. ¹⁵Lesték hát a kedvező alkalmat. Egy nap aztán történt, hogy Zsuzsanna bement a gyümölcsösbe, mint a többi napokon is szokott, de csak két szolgálója kísérte. Meg akart fürdeni a gyümölcsöskertben, mert nagy hőség volt. ¹⁶Senki se volt ott, csak a két vén, akik elrejtőzve lesték. ¹⁷A lányoknak meghagyta: „Hozzatok nekem olajat és kenőcsöt! Aztán zárjátok be a kert kapuját, hogy megfürödhessem.” ¹⁸Eleget is tettek a parancsnak és bezárták a kert kapuját. Majd a hátsó kapun is kimentek a kívánt dolgokért. Nem is sejtették, hogy a vének benn rejtőzködnek. ¹⁹Amikor a lányok elmentek, a két vén felugrott és odafutott hozzá. ²⁰Mindjárt azzal kezdték: „Lángol bennünk utánad a vágy. Érts hát velünk egyet, és légy a miénk! ²¹Különben tanúbizonyságot teszünk ellened, hogy itt volt veled egy ifjú, azért küldted ki a lányokat.” ²²Zsuzsanna felsóhajtott: „Szorongatás vesz körül mindenfelől. Ha ugyanis megteszem, meg kell halnom; ha meg ellenkezem, nem kerülhetem el a kezeteket. ²³De mégis jobb nekem ártatlanul a kezetekbe esnem, mint az Úr ellen vétkeznem.” ²⁴Ekkor Zsuzsanna elkezdett hangosan sikoltozni, de a vének is kiabáltak ellene. ²⁵Sőt az egyik odafutott a kert kapujához és szélesre tárta. ²⁶Amikor a háznép meghallotta a nagy kiáltozást a kertben, a hátsó kapun berontottak, hogy lássák, mi történt asszonyukkal. ²⁷A vének elmondták vádjaikat. Erre a szolgák nagyon elszégyellték magukat, mert még sose mondtak ilyesmit Zsuzsannáról.

A bírák hamis vádjára halálra ítélik Zsuzsannát.

²⁸Másnap, amikor a nép odasereglett férjéhez, Jojakimhoz, megjelent a két vén is bosszút lihegve Zsuzsanna ellen, hogy halálra adják. ²⁹A nép előtt kiadták a parancsot: „Hívjátok ide Zsuzsannát, Chilkija leányát, Jojakim feleségét!” El is mentek érte. ³⁰Szüleinek, gyermekeinek és egész rokonságának kíséretében jelent meg. ³¹Zsuzsanna feltűnően szép volt és nagyon csinos. ³²Mivel le volt fátyolozva, a törvényszegők felszólították, tegye le fátylát, hogy legalább a szépségével jóllakhassanak. ³³Hozzátartozói, és mindnyájan, akik csak látták, zokogásban törtek ki. ³⁴A két vén odament a néptömeg közepére, és kezüket a fejére tették, ³⁵ő meg sírva nézett az égre, mert szívből bízott az Úrban. ³⁶A vének előadták a vádat: „Mialatt mi egyedül sétálgattunk a gyümölcsöskertben, ez bejött két szolgálójával, bezáratta a kert kapuját, majd elküldte a szolgálókat. ³⁷Akkor odament hozzá egy ifjú, aki addig rejtőzködött és lefeküdt vele. ³⁸Mi a kert szögletében tartózkodtunk, de megláttuk a törvényszegést, s odarohantunk hozzájuk. ³⁹Tetten értük őket, de az ifjút nem tudtuk elfogni, mert erősebb volt nálunk. Kinyitotta a kaput, s elmenekült. ⁴⁰Ezt azonban elfogtuk és vallatóra fogtuk: Ki volt az az ifjú? ⁴¹De nem akarta megmondani. Ennek mi magunk vagyunk a tanúi.” A gyülekezet hitelt adott nekik, hisz a nép vénei és bírái voltak, és Zsuzsannát halálra ítélték. ⁴²Ekkor ő hangosan felkiáltott és így imádkozott: „Örök Isten! Te ismered a titkokat és tudsz mindenről, még mielőtt világra jött volna. ⁴³Te azt is tudod, hogy hazug módon megrágalmaztak. Nézd, meg kell halnom, noha semmit sem követtem el abból, amit ezek gonoszul rám fogtak.”

Dániel közbelép.

⁴⁴Az Úr meghallgatta könyörgését. ⁴⁵Amikor halálra vitték, az Úr felszította egy Dániel nevű, egészen fiatal fiúban a szent lelket, ⁴⁶úgyhogy hangosan felkiáltott: „Én ártatlan vagyok ennek az asszonynak a vére dolgában!” ⁴⁷Erre az egész nép körülfogta és kérdőre vonta: „Miféle szavak azok, amiket mondtál?” ⁴⁸Megállt középen és így válaszolt: „Milyen ostobák vagytok, ti, Izrael fiai! Anélkül, hogy vizsgálatot tartottatok és a tényeket földerítettétek volna, elítélitek Izrael egyik leányát. ⁴⁹Tartsatok újra ítéletet, mert ezek hamisan tanúskodtak ellene!”

Dániel bebizonyítja a vád hamisságát.

⁵⁰Erre a nép sietve visszatért. A vének ekkor így szóltak hozzá: „Ülj csak közénk és okosíts fel bennünket! Mert hiszen neked adta meg az Isten az öregkor élettapasztalatát.” ⁵¹Dániel ezt válaszolta: „Különítsétek el őket egymástól jó messzire, hogy kihallgathassam őket!” ⁵²Amikor elkülönítették őket egymástól, hívatta közülük az egyiket, s így szólt hozzá: „Te megátalkodott, vén gonosztevő! Most napvilágra kerülnek bűneid, ⁵³amelyeket eddig elkövettél. Mert igazságtalan ítéletet hoztál, elítélted az ártatlanokat és futni engedted a gonosztevőket, noha megmondta az Úr: Az ártatlant és az igazat ne öld meg. ⁵⁴Most tehát, ha csakugyan láttad, mondd meg: milyen fa alatt láttad őket együtt?” Azt felelte: „Mézgafa alatt.” ⁵⁵Dániel erre így válaszolt: „Helyesen hazudtál a magad fejére. Isten angyala ugyanis középen kettévág, mert ez az Isten parancsa.” ⁵⁶Majd félreállította és előhívatta a másikat. Így szólította meg: „Kánaánnak vagy ivadéka, nem Júdának! A szépség elcsábított és a vágy eszedet vette. ⁵⁷Így viselkedtek Izrael leányaival, s félelemből szóba is álltak veletek, Júda leánya azonban nem engedett gonoszságotoknak. ⁵⁸Mondd csak meg nekem: Milyen fa alatt kaptad rajta őket, hogy együtt voltak?” Azt felelte: „Tölgyfa alatt.” ⁵⁹Dániel erre így válaszolt: „Te is helyesen hazudtál a saját fejedre. Az Isten angyala kardjával készen áll rá, hogy középen kettészeljen és így kiirtson benneteket.”

A két bíró bűnhődése.

⁶⁰Ekkor az egész gyülekezet hangos ujjongásban tört ki, és áldották az Istent, aki megmenti a benne bízókat. ⁶¹Ezután a két vénre rontottak, mert Dániel a saját szájukból igazolta, hogy hamis tanúságot tettek. ⁶²Úgy bántak el velük, ahogyan gonoszságukban ők akartak elbánni embertársukkal. Ebben Mózes törvényei szerint jártak el: meg kellett halniuk. Az ártatlan vér pedig megszabadult azon a napon. ⁶³Chilkija és a felesége, az asszony férjével, Jojakimmal és az egész rokonsággal együtt dicsőítették az Istent leányukért, Zsuzsannáért, hogy nem találtak benne szégyenletes dolgot. ⁶⁴Dániel ettől a naptól fogva nagy embernek számított a nép előtt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet