Málta szigetén.
28
*1Megmenekülve megtudtuk, hogy a szigetet Máltának hívják.
2A bennszülöttek igen emberségesen bántak velünk. Tüzet raktak, s a szakadó eső és a hideg elől mindnyájunkat odahívtak.
3Pál összeszedett egy csomó rőzsét, de amikor a tűzre dobta, a melegtől egy vipera mászott elő, s a kezébe harapott.
4Amikor a bennszülöttek meglátták, hogy az állat a kezén lóg, így szóltak egymáshoz: „Ez az ember egész biztos gyilkos! Kimenekült ugyan a tengerből, de az igazságosság azonban nem hagyja életben.”
5Ő azonban lerázta az állatot a tűzbe, és semmi baja nem történt.
6Várták, hogy felpuffad vagy hirtelen összeesik és meghal. Jó ideig vártak, de mert semmi baja sem esett, megváltoztatták nézetüket, s azt mondták, hogy isten.
Pál máltai működése.7Ezen a vidéken feküdtek a sziget első emberének, Publiusznak a birtokai. Házába fogadott minket, és három napig vendégül látott.
8Publiusz apja láztól és vérhastól gyötörten ágyban feküdt. Pál bement hozzá, imádkozott, rátette kezét és meggyógyította.
9Erre a többi beteg is odasereglett a szigetről, és gyógyulást talált.
10Így nagy tiszteletben álltunk, és amikor hajóra szálltunk, elláttak minden szükségessel.
*A hajóút Rómába.11Három hónap múlva továbbindultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt, és amelynek a Dioszkurok voltak a jelvénye.
12Szirakuzába érve három napig ott vesztegeltünk.
13Onnét a part mellett hajózva eljutottunk Régiumba. Mivel másnap déli szél fújt, a következő nap Puteoliba futottunk be.
14Itt testvéreket találtunk, s kérésüknek engedve egy hétig ott maradtunk, aztán Róma felé vettük az irányt.
15A testvérek, mihelyt hírt hallottak rólunk, elénk siettek egészen a Forum Appii és a Tres Tabernae tájáig. Amikor Pál meglátta őket, hálát adott az Istennek, és bizalommal telt el.
*Pál Rómában.16Amikor megérkeztünk Rómába, Pál engedélyt kapott, hogy saját szállást vegyen egy katona őrizete alatt.
17Három nap múlva magához kérette a tekintélyesebb zsidókat. Amikor összejöttek, beszélt hozzájuk: „Testvérek! Semmit sem vétettem a nép vagy atyáink szokásai ellen, mégis megkötöztek Jeruzsálemben, és a rómaiak kezére adtak.
18Ezek kivizsgálták ügyemet, s szabadon akartak engedni, mert semmi okot nem találtak, amiért halálra ítéljenek.
19A zsidók azonban tiltakoztak, így kénytelen voltam a császárhoz föllebbezni, de nem azért, mintha népemet akarnám vádolni.
20Azért kérettelek ide, hogy lássalak benneteket, és szóljak hozzátok. Ezt a bilincset Izrael reménysége miatt rakták rám.”
21Azok kijelentették: „Sem levelet nem kaptunk felőled Júdeából, sem idevetődő testvér nem hozott hírt vagy mondott rosszat rólad.
22Tőled szeretnénk hallani, hogy milyen felfogást vallasz. Csak azt tudjuk erről a felekezetről, hogy mindenütt ellenzésre talál.”
23Megállapodtak vele egy napban, s igen sokan elmentek hozzá a szállására. Reggeltől estig meggyőző erővel bizonyította nekik az Isten országát, és igyekezett őket Mózes törvénye és a próféták alapján megnyerni Jézusnak.
24Némelyek hittek szavainak, mások nem hittek.
25Mivel egymás közt nem értettek egyet, szétoszlottak. Pál csak ezt mondta nekik: „Jól beszélt a Szentlélek Izajás próféta által atyáitokhoz,
26amikor ezt mondta:
Menj el ahhoz a néphez és mondd:
Hallván halljátok, de nem értitek,
nézvén nézitek, de nem látjátok,
27mert megkérgesedett
ennek a népnek a szíve.
Fülükre nagyot hallanak,
szemüket behunyják,
nehogy lássanak a szemükkel,
halljanak a fülükkel,
értsenek a szívükkel, és megtérjenek,
hogy meggyógyítsam őket.
28Tudjátok hát meg, hogy Isten üdvössége a pogányoknak jut majd osztályrészül. Ők meghallgatják.”
29
*30Két álló esztendeig ott maradt bérbe vett szállásán, s fogadott mindenkit, aki csak fölkereste.
31Hirdette az Isten országát, és bátran és akadálytalanul tanított Urunkról, Jézus Krisztusról.