2. DÁVID, JÚDA ÉS IZRAEL KIRÁLYA

Dávidot fölkenik Izrael királyává.

5 ¹Izraelnek összes törzse elment Dávidhoz Hebronba, és azt mondták: „Nézd, csontod és húsod vagyunk. ²Már tegnap és tegnapelőtt is, amikor még Saul volt a királyunk, te voltál, aki vezetted Izrael hadjáratait. S az Úr is azt mondta neked: Legeltesd népemet, Izraelt, és légy Izrael fejedelme.” ³Izrael vénei tehát mind elmentek a királyhoz Hebronba, és Dávid király szövetséget kötött velük Hebronban, az Úr előtt. Aztán fölkenték Dávidot Izrael királyává. ⁴Dávid harmincéves volt, amikor király lett, és negyven esztendeig uralkodott királyként. ⁵Hebronban hét évig és hat hónapig uralkodott Júda fölött, s Jeruzsálemben harminchárom esztendeig uralkodott Júda és Izrael fölött.

Jeruzsálem elfoglalása.

⁶Ezután a király Jeruzsálem alá vonult embereivel a jebuziták ellen, akik azon a vidéken laktak. Azt mondták Dávidnak: „Nem jutsz be oda, elűznek a vakok és a sánták. [Ezzel azt akarták mondani, hogy Dávid nem jut be oda.] ⁷Dávid azonban bevette Sion várát – ez lett Dávid városa. ⁸Azon a napon Dávid azt mondta: „Mindenki, aki legyőz egy jebuzitát és a csatornán át felhatol…” Ami a vakokat és bénákat illeti, Dávid gyűlöli őket lelkében. [Innen származik a mondás: Vak és béna nem mehet be a templomba.] ⁹Dávid akkor a várban telepedett le, és elnevezte Dávid városának. Dávid falat is épített, körös-körül, Millótól kezdve befelé. ¹⁰Dávidnak egyre nőtt a hatalma, és vele volt az Úr, a Seregek Istene. ¹¹Hiram, Tirusz királya megbízottakat küldött Dávidhoz, cédrusfával, ácsokkal és kőfaragókkal, hogy építsenek Dávidnak egy palotát. ¹²Így Dávid megtudta, hogy az Úr megerősítette Izrael fölötti uralmát, és népe, Izrael kedvéért felmagasztalta királyságát.

Dávidnak Jeruzsálemben született fiai.

¹³Dávid Hebronból megérkezve további mellékfeleségeket és feleségeket vett Jeruzsálemben, és fiai s lányai születtek. ¹⁴Ez volt a nevük azoknak, akik Jeruzsálemben születtek neki: Sammua, Sobab, Nátán, Salamon, ¹⁵Jibchar, Elisua, Nefeg, Jafia, ¹⁶Elisana, Eljada és Elifelet.

A filiszteusok legyőzése.

¹⁷Amikor a filiszteusok meghallották, hogy Dávidot fölkenték Izrael királyává, a filiszteusok mind kivonultak, hogy hatalmukba ejtsék. Dávid hírét vette a dolognak, és a sziklavárba húzódott. ¹⁸A filiszteusok előnyomultak, és felsorakoztak Refaim síkságán. ¹⁹Akkor Dávid megkérdezte az Urat: „Harcba szálljak a filiszteusok ellen? A kezembe adod őket?” Az Úr így válaszolt neki: „Szállj harcba, mert a kezedbe adom a filiszteusokat.” ²⁰Erre Dávid Baal-Peracimba vonult, és meg is verte őket. Akkor Dávid azt mondta: „Az Úr áttört ellenségeimen, ahogy a víz áttör a gáton.” Ezért nevezik azt a helyet Baal-Peracimnak. ²¹Otthagyták a bálványaikat, s Dávid és emberei elvitték őket. ²²A filiszteusok egy más alkalommal is kivonultak, és felsorakoztak Refaim síkságán. ²³Dávid megkérdezte az Urat, s ő ezt felelte: „Ne szállj velük szembe, hanem kerülj mögéjük és a bozótból támadj rájuk. ²⁴Mihelyt a fák tetején lépések zaját hallod, akkor igyekezz, mert az Úr előtted vonul, s vereséget mér a filiszteusok seregére.” ²⁵Dávid úgy tett, amint az Úr megparancsolta neki, s legyőzte a filiszteusokat Gibeontól egészen Gézerig.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet