Dávid imája.

¹⁶Ekkor Dávid bement, leült az Úr elé, és így szólt: „Ki vagyok én, Uram, Istenem, és mi az én házam, hogy idáig vezettél? ¹⁷De a te szemedben, Istenem, ez még kevés volt. Szolgád házának még a messze jövőre is adtál ígéretet. Akarod, hogy úgy nézzenek rám, mint az emberek csoportjára, akiket az Úr, az Isten fölemelt. ¹⁸Mi többet kívánhatna még Dávid tőled, amikor látja a tőled kapott dicsőséget? Magad tüntetted ki szolgádat, ¹⁹Uram, és szolgád, kutyád kedvéért végbevitted ezeket a nagy dolgokat. ²⁰Uram, nincs senki, aki hasonló volna hozzád. Rajtad kívül nincs más Isten, ezt saját fülünkkel hallottuk. ²¹Van-e még olyan nép a földön, mint Izrael népe, amelyhez lehajolt az Isten, hogy kiszabadítsa és a maga népévé tegye, a nagyság és erő dicsőségét szerezze meg neki azáltal, hogy Egyiptomból kiváltott néped elől nemzeteket űzzél el? ²²Népedet, Izraelt arra szemelted ki, hogy mindig a te néped legyen, és te, Uram, az Istene lettél. ²³Nos, tehát Uram, legyen érvényes a szavad örökre, amellyel szolgádnak és házának ígéretet tettél. Tégy úgy, ahogy mondtad. ²⁴Ígéreted valósuljon meg, és a neved legyen nagy mindörökre, hogy elmondhassák: A Seregek Ura Izrael Istene, ő Izrael Istene. Szolgádnak, Dávidnak a háza szilárdan áll előtted. ²⁵Te, Istenünk, tudattad szolgáddal, hogy házat építesz számára. Ezért vette szolgád a bátorságot, hogy imádkozzék hozzád. ²⁶Nos, tehát Uram, te Isten vagy, s te adtad szolgádnak ezt a dicsőséges ígéretet. ²⁷Jóságodban megáldottad szolgád házát, hogy örökre fennmaradjon előtted. Igen, Uram, te áldottad meg, és áldott marad örökre.”

KNB SZIT STL BD RUF KG