7 ¹Nem tudjátok, testvérek – a Törvény ismerőihez szólok –, hogy a Törvény addig uralkodik az emberen, amíg él?
²A férjes asszonyt például, amíg él a férje, a Törvény hozzá köti; de ha férje meghal, fel van mentve a Törvény hatálya alól, amely a férjéhez kötötte. ³Amíg tehát él a férje, házasságtörőnek minősül, ha más férfié lesz, de ha férje meghalt, megszabadul a törvényes kötöttségtől, és már nem házasságtörő, ha más férfié lesz.
⁴Ugyanígy ti is, testvérek, meghaltatok a Törvény számára Krisztus teste által, hogy másé lehessetek: azé, aki feltámadt a halottak közül, hogy gyümölcsöt teremjünk Istennek. ⁵Mert amíg test szerint éltünk, tagjainkban hatottak a bűnök Törvény által szított szenvedélyei, és a halálnak termettek gyümölcsöt. ⁶Most azonban, miután meghaltunk annak, ami fogva tartott minket, kikerültünk a Törvény hatálya alól, úgyhogy a lélek adta új életben szolgálunk, nem pedig a betű szabta régiben.
⁷Mit mondjunk hát? A Törvény bűn? Szó sincs róla! De a bűnt csak a Törvény által ismertem meg.
A kívánságot sem ismerném, ha a Törvény nem mondaná: Ne kívánd!
⁸De a bűn a parancsolattól ösztönzést kapott, és felszított bennem mindenféle kívánságot. A Törvény nélkül ugyanis a bűn halott. ⁹Egykor Törvény nélkül éltem, de amikor jött a parancsolat, életre kelt a bűn, ¹⁰én pedig meghaltam, és rá kellett jönnöm, hogy az életért adott parancsolat a halálhoz vezetett. ¹¹Mert a bűn, miután ösztönzést kapott a parancsolattól, rászedett engem, és megölt általa. ¹²A Törvény tehát szent, és a parancsolat is szent, igaz és jó.
¹³Akkor a jó lett halálom oka? Szó sincs róla! Hanem a bűn, hogy meglássék bűn volta, a jó által hoz rám halált; hogy így a bűn a parancsolat által mutassa meg mértéktelen gyarlóságát.
¹⁴Tudjuk, hogy a Törvény lelki, én meg testi vagyok: a bűnnek eladott rabszolga. ¹⁵Ugyanis amit teszek, nem értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. ¹⁶Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a Törvényről, hogy jó.
¹⁷Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. ¹⁸Hiszen tudom, hogy bennem, azaz a testemben nem lakik semmi jó, ugyanis könnyű akarnom a jót, de hogy megtegyem, az nem. ¹⁹Nem azt teszem ugyanis, amit akarok – a jót –, hanem azt, amit nem akarok – a rosszat. ²⁰Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én cselekszem, hanem a bennem lakó bűn.
²¹Ezt a törvényszerűséget találom magamban: miközben a jót akarom tenni, könnyebb megtennem a rosszat. ²²Bensőmben gyönyörködöm Isten Törvényében, ²³de tagjaimban egy másik törvényt érzékelek, amely harcol értelmem törvénye ellen, rabjává tesz a bűn tagjaimban lévő törvényének.
²⁴Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra szánt testből? ²⁵Isten – hála legyen neki – a mi Urunk, Jézus Krisztus által! [Én magam tehát értelmemmel Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.]

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet