6Egyáltalán nem arról van szó, hogy Isten igéje erejét veszítette. Mert nem mind Izrael, akik Izraeltől származnak;
7és nem mindnyájan Ábrahám gyermekei, akik az ő utódai, hanem: aki Izsáktól származik, azt fogják utódodnak nevezni.
8Azaz nem a test szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak utódnak.
9Ez a szó: Ez idő tájt eljövök, és fia lesz Sárának – egy ígéret szava.
10De nemcsak ezt lehet említeni, hanem Rebekkát is, aki egytől, a mi atyánktól, Izsáktól fogant.
11De még meg sem születtek fiai, és nem tettek semmi jót vagy rosszat, de hogy Istennek a kiválasztáson alapuló elhatározása érvényesüljön –
12nem cselekedetek alapján, hanem meghívás alapján –, megmondatott Rebekkának, hogy a nagyobbik szolgálni fog a kisebbiknek,
13ahogy meg van írva: Jákobot szerettem, Ézsaut meg gyűlöltem.
14Mit mondjunk hát? Csak nem igazságtalan Isten? Szó sincs róla!
15Hiszen Mózeshez így szól: Könyörülök, akin könyörülök, és irgalmazok, akinek irgalmazok.
16Tehát nem azon múlik, hogy valaki akarja vagy fut, hanem a könyörülő Istenen.
17Mert így szól az Írás a fáraóhoz: Pontosan arra rendeltelek, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hirdessék nevemet az egész földön.
18Ezért tehát akin akar, megkönyörül; és megkeményíti azt, akit akar.
19Erre azt mondod majd nekem: „Akkor miért hibáztat? Hiszen ki állhat ellen akaratának?”