2 ¹Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek keletről Jeruzsálembe,Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek keletről Jeruzsálembe, ²és ezt kérdezték: „Hol van a zsidók most született királya? Láttuk ugyanis csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk.”és ezt kérdezték: „Hol van a zsidók most született királya? Láttuk ugyanis csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk.” ³Amikor Heródes király ezt meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt egész Jeruzsálemet.Amikor Heródes király ezt meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt egész Jeruzsálemet. ⁴Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak.Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. ⁵Azok ezt mondták neki:
„A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta:Azok ezt mondták neki:
„A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: ⁶Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda városai között, ugyanis fejedelem származik belőled, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.”Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda városai között, ugyanis fejedelem származik belőled, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.” ⁷Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, és megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének pontos idejét,Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, és megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének pontos idejét, ⁸majd ezzel küldte el őket Betlehembe: „Menjetek, szerezzetek pontos értesülést a gyermekről! Amikor megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam!”
majd ezzel küldte el őket Betlehembe: „Menjetek, szerezzetek pontos értesülést a gyermekről! Amikor megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam!”
⁹Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, majd megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt.Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, majd megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. ¹⁰Amikor észrevették a csillagot, igen nagy örömmel örvendeztek.Amikor észrevették a csillagot, igen nagy örömmel örvendeztek. ¹¹Amikor bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.Amikor bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. ¹²Mivel azonban álmukban figyelmeztetést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.
Mivel azonban álmukban figyelmeztetést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.
¹³Miután távoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket s anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket!”
Miután távoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket s anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket!”
¹⁴Ő pedig felkelt, fogta a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba.Ő pedig felkelt, fogta a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba. ¹⁵Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: Egyiptomból hívtam fiamat.
Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: Egyiptomból hívtam fiamat.
¹⁶Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant. Elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és környékén minden kétesztendős és annál fiatalabb fiúgyermeket, annak az időpontnak megfelelően, amelyet pontosan megtudakolt a bölcsektől.Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant. Elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és környékén minden kétesztendős és annál fiatalabb fiúgyermeket, annak az időpontnak megfelelően, amelyet pontosan megtudakolt a bölcsektől. ¹⁷Ekkor beteljesedett, amit Jeremiás prófétált:Ekkor beteljesedett, amit Jeremiás prófétált: ¹⁸Hang hallatszott Rámában, sírás és nagy jajgatás. Ráchel siratja gyermekeit, és nem akar megvigasztalódni, mert nincsenek többé.
Hang hallatszott Rámában, sírás és nagy jajgatás. Ráchel siratja gyermekeit, és nem akar megvigasztalódni, mert nincsenek többé.
¹⁹Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában Egyiptomban,Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában Egyiptomban, ²⁰és ezt mondta: „Kelj fel, fogd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, ugyanis meghaltak, akik a gyermek életére törtek.”és ezt mondta: „Kelj fel, fogd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, ugyanis meghaltak, akik a gyermek életére törtek.” ²¹Ő pedig felkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment.Ő pedig felkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment. ²²Amikor azonban meghallotta, hogy Júdeában Arkhelaosz uralkodik atyja, Heródes után, félt oda visszatérni. Miután figyelmeztetést kapott álmában, Galileába indult.Amikor azonban meghallotta, hogy Júdeában Arkhelaosz uralkodik atyja, Heródes után, félt oda visszatérni. Miután figyelmeztetést kapott álmában, Galileába indult. ²³Amikor odaért, egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: Názáretinek fogják nevezni.
Amikor odaért, egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: Názáretinek fogják nevezni.
1 ¹Jézus Krisztus – Dávid fia s Ábrahám fia – eredetének története
²Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot, Jákob nemzette Júdát és testvéreit. ³Júda nemzette Támártól Fáreszt és Zerahot, Fáresz nemzette Hezromot, Hezrom nemzette Arámot. ⁴Arám nemzette Aminadabot, Aminadab nemzette Naasszont, Naasszon nemzette Szalmont. ⁵Szalmon nemzette Ráchábtól Boászt, Boász nemzette Ruttól Obedet, Obed nemzette Izájt. ⁶Izáj nemzette Dávid királyt.
Dávid nemzette Salamont Urija feleségétől. ⁷Salamon nemzette Roboámot, Roboám nemzette Abiját, Abija nemzette Ászát. ⁸Ásza nemzette Jozafátot, Jozafát nemzette Jorámot, Jorám nemzette Uziját. ⁹Uzija nemzette Jótamot, Jótam nemzette Áházt, Áház nemzette Ezekiást. ¹⁰Ezekiás nemzette Manasszét, Manassze nemzette Ámónt, Ámón nemzette Joziját. ¹¹Jozija nemzette Jojakimot és testvéreit, a babiloni fogságba hurcolás idején.
¹²A babiloni fogságba hurcolás után Jojakim nemzette Sealtielt, Sealtiel nemzette Zerubbábelt.
¹³Zerubbábel nemzette Abihudot, Abihud nemzette Eljakimot, Eljakim nemzette Azzurt. ¹⁴Azzur nemzette Cádokot, Cádok nemzette Jakint, Jakin nemzette Elihudot. ¹⁵Elihud nemzette Eleazárt, Eleazár nemzette Mattánt, Mattán nemzette Jákobot. ¹⁶Jákob nemzette Józsefet, férjét Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született.
¹⁷Összesen tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságba hurcolásig is tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságba hurcolástól Krisztusig szintén tizennégy nemzedék.
¹⁸Jézus Krisztus születése így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy gyermeket vár a Szentlélektől. ¹⁹Férje, József igaz ember volt, és nem akarta megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. ²⁰Miután mindezt végiggondolta, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és így szólt:
„József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, a Szentlélektől van! ²¹Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből!” ²²Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: ²³Íme, a szűz majd gyermeket vár, és fiút fog szülni, akit Emmánuelnek fognak nevezni, ami azt jelenti, „velünk az Isten”. ²⁴József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogy az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét, ²⁵de nem ismerte meg addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.
3 ¹Azokban a napokban megjelent Keresztelő János, és ezt hirdette Júdea pusztájában: ²„Térjetek meg, mert közel van a mennyek országa!” ³Ő volt az ugyanis, akiről Izajás így prófétált: Kiáltó hangja szól a pusztában: „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” ⁴Ez a János teveszőr ruhát és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt.
⁵Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke. ⁶Amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. ⁷Amikor pedig látta, hogy sok farizeus és szadduceus jön hozzá megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk:
– Viperák fajzatai! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? ⁸Teremjetek megtéréshez méltó gyümölcsöt, ⁹és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban:
„A mi atyánk Ábrahám!” Mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. ¹⁰A fejsze pedig már ott van a fák gyökerén! Minden fát, amelyik nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre vetnek. ¹¹Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek; aki azonban utánam jön, erősebb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket. ¹²Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét. Gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel fogja elégetni.”
¹³Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelje. ¹⁴János azonban próbálta visszatartani:
– Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?
¹⁵Jézus így válaszolt:
– Engedj most! Az illik hozzánk, hogy így teljesítsünk be minden igazságot.
Akkor engedett neki. ¹⁶Miután megkeresztelkedett, Jézus azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke, mint egy galamb, ráereszkedik. ¹⁷És íme, hang szólt a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”
4 ¹Akkor Jézust a Lélek a pusztába vezette, hogy megkísértse az ördög. ²Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. ³Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta:
– Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!
⁴Ő így válaszolt:
– Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.
⁵Ekkor magával vitte az ördög a szent városba, és a Templom oromzatára állította, ⁶és így szólt hozzá:
– Ha Isten Fia vagy, vesd le magad, mert meg van írva: Angyalainak parancsol a te érdekedben, és ők tenyerükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üsd a lábad.
⁷Jézus ezt mondta neki:
– Az is meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!
⁸Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, ⁹és ezt mondta neki:
– Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.
¹⁰Ekkor így szólt hozzá Jézus:
– Távozz, Sátán! Meg van írva ugyanis: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
¹¹Ekkor elhagyta az ördög, és íme, angyalok jöttek, és gondoskodtak róla.
¹²Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. ¹³Majd elhagyta Názáretet, elment, és a tengerparti Kafarnaumban, Zebulun és Naftali vidékén telepedett le, ¹⁴hogy beteljesedjék, amit Izajás prófétált: ¹⁵Zebulun földje, Naftali földje, a Tenger melléke, a Jordánon túl, pogányok Galileája! ¹⁶A nép, amely a sötétségben ült, nagy fényességet látott; és akik a halál földjén és árnyékában ültek, azoknak világosság támadt.
¹⁷Ettől fogva Jézus hirdetni kezdte: „Térjetek meg, mert közel van a mennyek országa!”
¹⁸Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátott két testvért – Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást –, amint éppen a tengerbe vetették hálójukat. Halászok voltak ugyanis. ¹⁹Így szólt hozzájuk: „Gyertek, kövessetek! Emberek halászává teszlek titeket.” ²⁰Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték. ²¹Miután továbbment, meglátott két másik testvért, Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a bárkában atyjukkal, Zebedeussal együtt hálóikat javítgatták, és őket is hívta. ²²Ők pedig azonnal otthagyták a barkát és atyjukat, és követték.
²³Bejárta egész Galileát, tanított zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának örömhírét, és a nép körében meggyógyított mindenféle betegséget és bajt. ²⁴Híre elterjedt egész Szíriában. Hozzá vitték a sokféle betegségtől és kíntól gyötört szenvedőket – megszállottakat, holdkórosokat, bénákat –, és ő meggyógyította őket. ²⁵Nagy sokaság követte Galileából, a Dekapolisz vidékéről, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.
5 ¹Amikor meglátta a sokaságot, felment a hegyre, és miután leült, tanítványai odamentek hozzá. ²Ő pedig megszólalt, és így tanította őket:
– ³Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. ⁴Boldogok, akik sírnak, mert majd vigasztalást nyernek. ⁵Boldogok a szelídek, mert örökül kapják majd a földet. ⁶Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. ⁷Boldogok az irgalmasok, mert irgalomban lesz részük. ⁸Boldogok a tiszta szívűek, mert majd meglátják Istent. ⁹Boldogok, akik békét teremtenek, mert Isten fiainak hívják majd őket. ¹⁰Boldogok, akiket az igazságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.
¹¹Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. ¹²Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben, hiszen így üldözték a prófétákat is előttetek!
¹³Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel lehet visszaadni az ízét? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és széttapossák az emberek.
¹⁴Ti vagytok a világ világossága. Nem lehet elrejteni a hegyen épült várost. ¹⁵Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem hogy a lámpatartóra, és akkor világít mindenkinek a házban. ¹⁶Ugyanígy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó tetteiteket, és dicsőítsék mennyei Atyátokat!
¹⁷Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a Törvényt vagy a prófétákat! Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy beteljesítsem. ¹⁸Mert bizony, mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egyetlen ióta vagy egyetlen vessző sem vész el a Törvényből, míg minden be nem teljesedik. ¹⁹Ha tehát valaki a legkisebb parancsolatok közül akár csak egyet is megszeg, és úgy tanítja az embereket, az a legkisebb lesz a mennyek országában. De ha valaki ezeket megtartja és tanítja, nagy lesz a mennyek országában. ²⁰Mondom nektek, ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és a farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába.
²¹Hallottátok, hogy megmondták a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. ²²Én viszont azt mondom nektek, hogy aki haraggal van testvére iránt, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. Aki pedig azt mondja testvérének:
„Raká!” – méltó arra, hogy a szanhedrin járjon el ellene. Aki pedig azt mondja: „Bolond!” – méltó a gyehenna tüzére.
²³Ha tehát áldozati adományodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy testvérednek valami panasza van ellened, ²⁴hagyd ott adományodat az oltár előtt! Menj, békülj ki előbb testvéreddel, és csak azután térj vissza, s ajánld fel adományodat! ²⁵Egyezz ki azzal, aki vádol, hamar, amíg az úton együtt van veled, hogy vádlód át ne adjon a bírónak, a bíró meg az őrnek, és így börtönbe ne kerülj! ²⁶Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnét, amíg meg nem adod az utolsó fillért is.
²⁷Hallottátok, hogy megmondták: Ne törj házasságot! ²⁸Én viszont azt mondom nektek: aki úgy tekint egy asszonyra, hogy megkívánja, szívében már házasságot tört vele. ²⁹Ha a jobb szemed visz bűnre, vájd ki, és vesd el magadtól! Jobb neked, ha egy szemed vész el, mint ha egész tested a gyehennára jut. ³⁰Ha pedig a jobb kezed visz bűnre, vágd le, és vesd el magadtól! Jobb neked, ha egy tagod vész el, mint ha egész tested a gyehennára jut.
³¹Megmondták: aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. ³²Én viszont azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – a paráznaság esetét kivéve –, az házasságtörővé teszi, és aki elbocsátott asszonyt vesz feleségül, az házasságtörést követ el.
³³Azt is hallottátok, hogy megmondták a régieknek: „Ne esküdj hamisan”, és „Add meg az Úrnak, amit esküvel fogadtál!” ³⁴Én viszont azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az Isten trónusa, ³⁵se a földre, mert az lába zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a Nagy Király városa! ³⁶De ne esküdj a saját fejedre sem, hiszen egyetlen hajad szálát sem tudod fehérré vagy feketévé tenni! ³⁷Amikor beszéltek, az igen legyen igen, a nem pedig nem! Ami ezen túlmegy, az a gonosztól van.
³⁸Hallottátok, hogy megmondták: Szemet szemért, fogat fogért. ³⁹Én viszont azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is! ⁴⁰Ha valaki pereskedni akar veled, hogy elvegye ingedet, engedd át neki köpenyedet is! ⁴¹Ha pedig valaki egy mérföldnyi útra kényszerít, menj el vele kettőre! ⁴²Aki kér tőled, annak adj, és aki kölcsön akar kérni tőled, attól ne fordulj el!
⁴³Hallottátok, hogy megmondták: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet! ⁴⁴Én viszont azt mondom nektek, hogy szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, ⁴⁵hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, aki felkelti napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak egyaránt. ⁴⁶Ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalomra számíthattok? Nem ugyanezt teszik a vámszedők is? ⁴⁷És ha csak testvéreiteket köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik a pogányok is? ⁴⁸Ti legyetek hát tökéletesek, ahogy mennyei Atyátok tökéletes!
6 ¹Vigyázzatok: vallásosságotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy lássanak titeket, mert így nem kaptok jutalmat mennyei Atyátoktól! ²Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogy a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. ³Amikor adakozol, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, ⁴hogy adakozásod titokban történjék! Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.
⁵Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek! Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. ⁶Te amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva titokban imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.
⁷Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért találnak meghallgatásra! ⁸Ne legyetek hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle!
⁹Ti így imádkozzatok:
Mi Atyánk a mennyekben, szenteltessék meg a te neved, ¹⁰jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; ¹¹mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, ¹²és engedd el adósságainkat, miképpen mi is elengedjük adósainknak; ¹³és ne állíts minket próbatétel elé, hanem szabadíts meg a gonosztól!
¹⁴Mert ha megbocsátjátok az embereknek vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. ¹⁵Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.
¹⁶Amikor pedig böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók: fancsali képet vágnak, hogy feltűnjék az embereknek böjtölésük. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. ¹⁷Te amikor böjtölsz, kend meg a fejed és mosd meg az arcod, ¹⁸hogy böjtölésed ne az embereknek tűnjék fel, hanem Atyádnak, aki rejtve van! És Atyád, aki látja, ami titokban történik, megfizet neked.
¹⁹Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészti meg, és ahol tolvajok hatolnak be, és ellopják! ²⁰Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészti meg, és ahol tolvajok sem hatolnak be, és nem lopják el! ²¹Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.
²²A test lámpása a szem. Ha tehát a szemed egészséges, az egész tested világos lesz. ²³Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned lévő fény sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!
²⁴Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.
²⁵Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, [és mit igyatok,] se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok! Nem több az élet a tápláléknál, és a test a ruhánál?
²⁶Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem is aratnak, és csűrbe sem takarnak, mennyei Atyátok mégis eltartja őket. Nem vagytok ti sokkal értékesebbek náluk? ²⁷Aggodalmaskodásával ugyan ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? ²⁸Miért aggodalmaskodtok a ruháért? Nézzétek a mező liliomait, hogyan növekednek! Nem fáradoznak és nem fonnak, ²⁹mégis, mondom nektek, hogy Salamon teljes királyi pompájában sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. ³⁰Ha pedig a mező füvét – amely ma van, de holnap a kemencébe dobják – így öltözteti Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek? ³¹Ne aggodalmaskodjatok tehát: „Mit együnk?”, „Mit igyunk?”, „Mit vegyünk magunkra?!” ³²Mindezt a pogányok hajszolják. Mennyei Atyátok tudja, hogy minderre szükségetek van. ³³Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind megadatnak nektek. ³⁴Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd törődik magával! Minden napnak elég a maga baja.
7 ¹Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek benneteket! ²Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítélnek meg titeket is; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. ³Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, és nem veszed észre a gerendát a saját szemedben? ⁴Hogyan mondhatod testvérednek: „Hadd vegyem ki szemedből a szálkát!” –, mikor szemedben ott a gerenda? ⁵Képmutató, vedd ki előbb szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd testvéred szeméből a szálkát.
⁶Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, és gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket!
⁷Kérjetek, és adnak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek! ⁸Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. ⁹Ugyan ki az közöttetek, aki, ha a fia kenyeret kér, követ ad neki, ¹⁰vagy ha halat kér, kígyót ad neki? ¹¹Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó dolgokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jó dolgokat mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt?
¹²Tehát mindazt, amit szeretnétek, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is azt tegyétek velük! Ez a Törvény és a próféták.
¹³A szűk kapun menjetek be! Mert tágas a kapu, és széles az út, amelyik a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. ¹⁴Milyen szűk a kapu és keskeny az út, amelyik az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják.
¹⁵Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrben jönnek hozzátok, de alatta ragadozó farkasok! ¹⁶Gyümölcseikről ismeritek meg majd őket.
Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét? ¹⁷Tehát minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. ¹⁸Nem hozhat jó fa rossz gyümölcsöt, és rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. ¹⁹Minden fát, amelyik nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre vetnek. ²⁰Tehát gyümölcseikről ismeritek meg majd őket.
²¹Nem mindenki fog bemenni a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: „Uram, Uram”, hanem csak az, aki megteszi mennyei Atyám akaratát. ²²Sokan mondják majd nekem azon a napon:
„Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk, nem a te nevedben űztünk ki démonokat, és nem a te nevedben tettünk sok csodát?” ²³De akkor kijelentem nekik: „Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem, ti gonosztevők!”
²⁴Mindaz tehát, aki hallja ezeket a szavaimat, és tettekre váltja, hasonló lesz az okos emberhez, aki sziklára építette a házát. ²⁵Ömlött a zápor, jött az áradat, feltámadtak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem omlott össze, mert sziklára volt alapozva. ²⁶Mindaz pedig, aki hallja ezeket a szavaimat, de nem váltja tettekre, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. ²⁷Ömlött a zápor, jött az áradat, feltámadtak a szelek, és rátörtek arra a házra, és az összeomlott, és romhalmaz lett belőle.
²⁸Amikor Jézus befejezte ezeket a szavait, a sokaság álmélkodott tanításán, ²⁹mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint írástudóik.
8 ¹Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte. ²Íme, odament egy leprás, leborult előtte, és így szólt:
– Uram, ha akarod, meg tudsz tisztítani.
³Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette, és ezt mondta:
– Akarom. Tisztulj meg!
És azonnal megtisztult a leprától. ⁴Ekkor ezt mondta neki Jézus:
– Vigyázz, senkinek se szólj, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel az áldozati ajándékot, amelyet Mózes elrendelt! Ez a bizonyíték számukra.
⁵Amikor Kafarnaumba ért, odament hozzá egy százados, és kérte:
⁶– Uram, a szolgám bénán fekszik otthon szörnyű kínok között.
⁷Így szólt hozzá:
– Jövök, és meggyógyítom.
⁸De a százados így felelt:
– Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám! ⁹Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és nekem is vannak alárendelt katonáim. Azt mondom az egyiknek: „Menj el!” –, és elmegy, a másiknak:
„Gyere ide!” –, és idejön, vagy szólok a szolgámnak:
„Tedd meg ezt!” –, és megteszi.
¹⁰Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szólt azokhoz, akik követték:
– Bizony, mondom nektek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izraelben. ¹¹Mondom nektek, sokan jönnek keletről és nyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában; ¹²Isten országának örökösei viszont kivettetnek a külső sötétségre. Ott pedig sírás és fogcsikorgatás lesz.
¹³A századosnak pedig ezt mondta Jézus:
– Menj, és legyen neked hited szerint!
A szolga még abban az órában meggyógyult.
¹⁴Amikor Jézus Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa lázas betegen fekszik. ¹⁵Megérintette a kezét. A láz elhagyta. Felkelt, és szolgált neki.
¹⁶Amikor este lett, sok megszállottat vittek hozzá, ő pedig szóval űzte ki a tisztátalan lelkeket, és minden beteget meggyógyított, ¹⁷hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: Ő vette el erőtlenségünket, és betegségeinket ő hordozta.
¹⁸A körülötte levő tömeg láttán Jézus megparancsolta, hogy menjenek át a túlsó partra. ¹⁹Akkor odajött hozzá egy írástudó, és azt mondta neki:
– Mester, követlek téged, ahová csak mégy.
²⁰Így felelt neki Jézus:
– A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.
²¹Egy másik tanítvány[a] azt mondta neki:
– Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!
²²De Jézus így felelt:
– Kövess engem, hagyd a halottakra, hogy eltemessék a halottaikat!
²³Amikor beszállt a bárkába, tanítványai követték. ²⁴És íme, olyan nagy háborgás támadt a tengeren, hogy a bárkát elborították a hullámok. Ő azonban aludt. ²⁵Odajöttek és felkeltették:
– Uram, ments meg, elveszünk!
²⁶Így felelt nekik:
– Miért vagytok gyávák, ti kicsinyhitűek?
Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, s nagy csendesség lett. ²⁷Az emberek pedig elcsodálkoztak, és így szóltak:
– Kicsoda ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki?
²⁸Amikor a túlpartra ért, a gadaraiak földjére, két megszállott jött feléje a sírboltokból. Olyan veszedelmesek voltak, hogy senki sem járhatott azon az úton. ²⁹Hirtelen felkiáltottak:
– Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?
³⁰Tőlük távolabb egy nagy disznócsorda legelészett. ³¹A démonok így kérlelték:
– Ha kiűzöl minket, küldj bennünket a disznócsordába!
³²Ezt mondta nekik:
– Menjetek!
Akkor kijöttek, és belementek a disznókba. Erre az egész csorda a meredélyről a tengerbe rohant, és beleveszett a vízbe. ³³A pásztorok elfutottak. Bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. ³⁴Erre az egész város kiment Jézus elé, és amikor meglátták, kérték, hogy távozzék határukból.
9 ¹Bárkával átkelt a másik partra, és elment a maga városába. ²És íme, egy ágyon fekvő bénát vittek hozzá. Hitüket látva Jézus így szólt a bénához:
– Bízzál, fiam, bocsánatot nyertek bűneid!
³Ekkor néhány írástudó így szólt magában:
– Ez Istent káromolja.
⁴Jézus pedig, mivel ismerte gondolataikat, ezt mondta:
– Miért gondoltok gonoszat szívetekben? ⁵Ugyan mi könnyebb, ezt mondani: „Bocsánatot nyertek bűneid!” –, vagy azt mondani: „Kelj fel, és járj!?” ⁶Hogy pedig megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma megbocsátani a bűnöket a földön, kelj fel – így szólt ekkor a bénához –, fogd az ágyadat, és menj haza!
⁷Az felkelt, és hazament. ⁸Amikor a sokaság ezt látta, félelem fogta el őket. Dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.
⁹Amikor Jézus továbbment onnét, meglátott egy embert, aki a vámnál ült, és akit Máténak hívtak, és így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felkelt, és követte. ¹⁰Amikor a házban asztalhoz telepedett, sok vámszedő és bűnös jött oda, és letelepedtek Jézussal és tanítványaival együtt. ¹¹Meglátták ezt a farizeusok, és szóltak tanítványainak:
– Miért eszik mesteretek vámszedőkkel és bűnösökkel?
¹²Ő pedig, amikor ezt meghallotta, így szólt:
– Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. ¹³Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot! Mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.
¹⁴Akkor odamentek hozzá János tanítványai, és megkérdezték:
– Miért van az, hogy mi és a farizeusok [sokat] böjtölünk, tanítványaid pedig nem böjtölnek?
¹⁵Jézus ezt mondta nekik:
– Gyászolhat a násznép, amíg velük van a vőlegény? De jönnek majd a napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény. Akkor majd böjtölnek. ¹⁶Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitép a ruhából, és még csúnyább szakadás támad. ¹⁷Újbort sem töltenek régi tömlőbe, mert a tömlő szétreped, a bor is kiömlik, s a tömlő is odavan; hanem az újbort új tömlőbe töltik, és akkor mindkettő megmarad.
¹⁸Miközben ezeket mondta nekik, íme, egy elöljáró jött hozzá, leborult előtte, és így szólt: „Most halt meg a lányom, de jöjj, tedd rá a kezed, és élni fog.” ¹⁹Jézus felkelt, és tanítványaival együtt követte. ²⁰És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony hátulról odaférkőzve megérintette ruhája szegélyét. ²¹Ezt gondolta ugyanis: „Ha csak megérintem a ruháját, meggyógyulok.” ²²De Jézus megfordult, és amikor meglátta, így szólt: „Bízzál, lányom, hited megszabadított téged.” Attól az órától fogva az asszony egészséges volt.
²³Amikor Jézus bement az elöljáró házába, és meglátta a fuvolásokat meg a zajongó sokaságot, ²⁴így szólt: „Menjetek innét, mert a kislány nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették. ²⁵Amikor aztán kiküldték a sokaságot, bement, megfogta a kezét, és a kislány felkelt. ²⁶Ennek híre ment szerte a vidéken.
²⁷Amikor Jézus továbbment onnét, két vak a nyomába szegődött, és így kiáltoztak:
– Dávid fia, könyörülj rajtunk!
²⁸Amikor pedig bement a házba, odamentek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük:
– Hiszitek, hogy meg tudom ezt tenni? Ezt felelték:
– Igen, Uram!
²⁹Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta:
– Legyen hitetek szerint!
³⁰Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig erélyesen rájuk parancsolt:
– Vigyázzatok, meg ne tudja senki!
³¹De azok elmentek, és hírét vitték szerte a vidéken.
³²Amikor ezek mentek kifelé, íme, egy megszállott némát vittek hozzá. ³³Miután kiűzte belőle a démont, a néma megszólalt, a sokaság pedig elcsodálkozott, és ezt mondta: „Ilyen még soha nem történt Izraelben!” ³⁴A farizeusok viszont így beszéltek: „A démonok fejedelmének segítségével űzi ki a démonokat.”
³⁵Jézus bejárt minden várost és falut, tanított zsinagógáikban és hirdette a mennyek országának örömhírét, s meggyógyított mindenféle betegséget és bajt.
³⁶Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a pásztor nélküli juhok. ³⁷Ekkor így szólt tanítványaihoz:
„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. ³⁸Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásba!”
10 ¹Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak mindenféle betegséget és bajt.
²Ez a tizenkét apostol neve: az első a Péternek nevezett Simon és testvére, András; Jakab, Zebedeus fia, és testvére, János; ³Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, Alfeus fia és Tádé, ⁴Simon, a zelóta, és a Karióti Júdás, aki elárulta.
⁵Ezt a tizenkettőt küldte szét Jézus, és ezt a rendelkezést adta nekik:
– A pogányokhoz vezető útra ne térjetek, a szamaritánusok városába ne menjetek, ⁶inkább menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz! ⁷Amerre jártok, hirdessétek: „Közel van a mennyek országa!” ⁸Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki démonokat! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!
⁹Ne vigyetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekben, ¹⁰se tarisznyát az útra, se két inget, se sarut, se botot, mert méltó a munkás a kenyerére! ¹¹Ha pedig bementek egy városba vagy faluba, érdeklődjetek, hogy ki méltó ott erre, és maradjatok nála, amíg tovább nem mentek! ¹²Amikor beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét, ¹³és ha méltó rá a ház, szálljon rá békességetek, ha meg nem méltó, békességetek szálljon vissza rátok! ¹⁴Ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgat szavatokra, akkor menjetek ki abból a házból vagy városból, és még a port is rázzátok le lábatokról! ¹⁵Bizony, mondom nektek, Szodoma és Gomorra földjének elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.
¹⁶Íme, én úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. Legyetek tehát ravaszak, mint a kígyók, és ártatlanok, mint a galambok!
¹⁷Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak benneteket a törvényszékeknek, és zsinagógáikban megkorbácsolnak benneteket! ¹⁸Helytartók és királyok elé visznek titeket miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. ¹⁹Amikor átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy mit és hogyan mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. ²⁰Ugyanis nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok.
²¹Halálra adja majd testvér a testvérét, apa a gyermekét. Gyermekek szüleik ellen támadnak, és megöletik őket. ²²Mindenki gyűlöl majd titeket a nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.
²³Amikor az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba! Bizony, mondom nektek, még végig sem járjátok Izrael városait, mire eljön az Emberfia.
²⁴A tanítvány nem följebb való a mesternél, sem a rabszolga az uránál. ²⁵Elég a tanítványnak, hogy olyanná legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Beelzebubnak nevezték, mennyivel inkább házanépét?
²⁶Ne féljetek hát tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, ami le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. ²⁷Amit a sötétségben mondok nektek, mondjátok el a világosságban! Amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkről! ²⁸Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.
²⁹Ugye a verébnek párja egy fillér? Mégsem esik le a földre egy sem közülük Atyátok tudta nélkül? ³⁰Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. ³¹Ne féljetek hát! Sok verébnél értékesebbek vagytok.
³²Mindazt, aki majd megvall engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. ³³De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom majd mennyei Atyám előtt.
³⁴Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békét hozzak a földre! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot. ³⁵Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a lányt anyjával, a menyet anyósával. ³⁶Saját házanépe lesz az ember ellensége.
³⁷Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám. ³⁸Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.
³⁹Aki megtalálja életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti értem életét, megtalálja azt.
⁴⁰Aki titeket befogad, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. ⁴¹Aki befogad egy prófétát azért, mert próféta, prófétának járó jutalmat kap. Aki befogad egy igaz embert azért, mert igaz ember, igaz embernek járó jutalmat kap. ⁴²Aki pedig egynek e kicsinyek közül azért, mert tanítvány, csak egyetlen pohár friss vizet ad: bizony, mondom nektek, semmiképpen sem marad el jutalma.
11 ¹Amikor Jézus bevégezte a tizenkét tanítvány oktatását, továbbment onnét, hogy tanítson és igét hirdessen városaikban.
²Amikor János a börtönben hallott Krisztus tetteiről, ezt üzente neki tanítványaival:
– ³Te vagy az Eljövendő, vagy mást várjunk?
⁴Jézus így válaszolt nekik:
– Menjetek, mondjátok el Jánosnak, amit hallotok és láttok! ⁵Vakok látnak, bénák járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak támadnak fel, és a szegényeknek hirdetik az örömhírt.
⁶Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam!
⁷Amikor elmenőben voltak, Jézus beszélni kezdett a sokaságnak Jánosról:
– Miért mentetek ki a pusztába? Szél ingatta nádszálat látni? ⁸Nem? Ugyan miért mentetek ki? Ékes ruhába öltözött embert látni? Akik ékes ruhát viselnek, királyok palotáiban vannak. ⁹Nem? Ugyan miért mentetek ki? Prófétát látni? Bizony azt, sőt mondom nektek, prófétánál is nagyobbat! ¹⁰Ő az, akiről meg van írva: Íme, én elküldöm előtted követem, aki elkészíti majd előtted az utadat. ¹¹Bizony, mondom nektek, asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nála. ¹²Keresztelő János napjaitól mostanáig a mennyek országa erővel terjed, de az erőszakosok hatalmukba kerítik. ¹³Mert minden próféta és a Törvény Jánosig prófétált. ¹⁴Sőt ha akarjátok: ő Illés, akinek el kell jönnie. ¹⁵Akinek van füle, hallja!
¹⁶De kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlók azokhoz a gyermekekhez, akik a piacon ülnek, és ezt kiáltozzák a többieknek: ¹⁷„Furulyáztunk nektek, és nem táncoltatok; siratót énekeltünk, és nem jajgattatok.” ¹⁸Mert eljött János, aki nem eszik, és nem is iszik, és ezt mondják: „Megszállott!” ¹⁹Eljött az Emberfia, aki eszik-iszik, és ezt mondják: „Íme, falánk és borissza ember, vámszedők és bűnösök barátja!” De a Bölcsességet tettei igazolják.
²⁰Akkor azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, feddeni kezdte, mert nem tértek meg:
– ²¹Jaj neked, Korazin, jaj neked, Betszaida! Mert ha Tiruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek bennetek történtek, régen megtértek volna zsákban és hamuban! ²²Sőt mondom nektek: Tirusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. ²³És te, Kafarnaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig süllyedsz! Mert ha Szodomában történtek volna azok a csodák, amelyek benned történtek, megmaradt volna mind a mai napig. ²⁴Sőt mondom nektek, Szodoma földjének elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.
²⁵Abban az időben megszólalt Jézus, és ezt mondta:
– Hálát adok neked, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és kiműveltek elől, és kinyilatkoztattad az együgyűeknek. ²⁶Igen, Atyám, így tetszett neked. ²⁷Atyám mindent nekem adott, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
²⁸Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve! Én megnyugvást adok nektek. ²⁹Vegyétek magatokra igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. ³⁰Az én igám édes, s az én terhem könnyű.
12 ¹Abban az időben az egyik szombaton Jézus gabonaföldeken ment át. Tanítványai megéheztek, és elkezdték a kalászokat tépdesni és enni.
²Amikor a farizeusok ezt meglátták, szóltak neki:
– Íme, tanítványaid olyat tesznek, amit nem szabad tenni szombaton.
³Ezt mondta nekik:
– Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor kíséretével együtt megéhezett? ⁴Hogy bement Isten házába, és megették az áldozati kenyereket, amelyeket nem lett volna szabad megennie sem neki, sem kíséretének, hanem csak a papoknak. ⁵Vagy nem olvastátok a Törvényben, hogy a papok a Templomban megszegik a szombatot, és mégsem vétkeznek? ⁶Mondom nektek, hogy a Templomnál nagyobb van itt. ⁷Ha pedig értenétek, mit jelent ez: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot, akkor nem ítéltétek volna el azokat, akik nem vétkeztek. ⁸Az Emberfia ura a szombatnak.
⁹Eltávozott onnét, majd bement a zsinagógájukba. ¹⁰Íme, volt ott egy béna kezű ember. Hogy vádat emelhessenek ellene, megkérdezték tőle:
– Szabad-e szombaton gyógyítani?
¹¹Ezt mondta nekik:
– Ha valakinek közületek egyetlen juha van, és verembe esik szombaton, vajon nem megy, hogy megfogja és kihúzza? ¹²Egy ember pedig mennyivel több egy juhnál! Szabad tehát jót tenni szombaton!
¹³Ekkor így szólt ahhoz az emberhez: „Nyújtsd ki a kezed!” Az kinyújtotta, és a keze ugyanolyan egészséges lett, mint a másik. ¹⁴A farizeusok pedig kimentek, és arról tanácskoztak, hogyan végezzenek vele.
¹⁵Amikor Jézus ezt megtudta, eltávozott onnét. Sokan követték, és mindnyájukat meggyógyította, ¹⁶de meghagyta nekik, hogy ne fedjék fel, ki ő. ¹⁷Azért, hogy beteljesedjék, amit Izajás mondott:
¹⁸Íme, a szolgám, akit kiválasztottam. Íme, akit szeretek, akiben örvendezik a szívem! Lelkemet adom neki, és ítéletet hirdet a népeknek. ¹⁹Nem szít majd viszályt, és nem kiáltoz, senki sem fogja a hangját hallani az utcákon. ²⁰A megrepedt nádszálat nem töri el, és a füstölgő mécsest nem oltja ki, míg győzelemre nem viszi az ítéletet. ²¹Nevében reménykednek majd a népek.
²²Akkor egy vak és néma megszállottat vittek oda hozzá, és ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott. ²³Az egész sokaság ámuldozott, és ezt mondogatták:
– Csak nem Dávid fia ez az ember?
²⁴A farizeusok azonban, amikor ezt meghallották, ezt mondták:
– Ez nem űzheti ki a démonokat másként, csak Beelzebubnak, a démonok fejedelmének a segítségével.
²⁵Ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik:
– Minden ország, ahol belviszály támad, romlásba dől, és egyetlen város vagy ház sem marad fenn ott, ahol belviszály támad. ²⁶Ha pedig a Sátán űzi ki a Sátánt, akkor meghasonlott önmagával, és akkor hogyan maradhat fenn az országa? ²⁷Ha én Beelzebubbal űzöm ki a démonokat, fiaitok kinek a segítségével űzik ki azokat? Ezért ők lesznek bíráitok! ²⁸Ha viszont én Isten Lelkének segítségével űzöm ki a démonokat, akkor meglepett benneteket Isten országa. ²⁹Vagy hogyan mehetne be valaki egy erős ember házába, és hogyan rabolhatná el javait, ha előbb meg nem kötözi azt az erős embert? Akkor aztán kirabolhatja a házát.
³⁰Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az szétszór. ³¹Ezért mondom nektek: minden bűnt és káromlást meg fognak bocsátani az embereknek, de a Lélek káromlását nem bocsátják meg. ³²Még ha valaki az Emberfia ellen szól is, megbocsátják neki, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsátanak meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben.
³³Tegyétek a fát jóvá, és a gyümölcse is jó lesz. Tegyétek a fát rosszá, és a gyümölcse is rossz lesz. Mert a fát a gyümölcséről lehet megismerni. ³⁴Viperák fajzatai! Hogyan szólhatnátok jót, ha gonoszok vagytok? Mert amivel csordultig van a szív, azt mondja a száj. ³⁵A jó ember jó kincséből jót hoz elő, a gonosz ember gonosz kincséből gonoszat hoz elő. ³⁶De mondom nektek, minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján; ³⁷mert szavaid alapján fognak felmenteni, és szavaid alapján fognak elítélni.
³⁸Akkor megszólalt néhány írástudó és farizeus:
– Mester, jelet akarunk látni tőled.
³⁹Így válaszolt nekik:
– Ez a gonosz és parázna nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, csak Jónás próféta jelét. ⁴⁰Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében. ⁴¹A niniveiek feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására. De íme, itt valami nagyobb van Jónásnál! ⁴²Dél királynője feltámad az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt, és elítéli, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. De íme, itt valami nagyobb van Salamonnál!
⁴³Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong nyugalmat keresve, de nem talál. ⁴⁴Akkor így szól: „Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem.” Amikor odaér, gazdátlanul, kisöpörve és rendbe szedve találja. ⁴⁵Akkor elmegy, vesz maga mellé még másik hét, nála is gonoszabb lelket, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az előbbinél. Így lesz ezzel a gonosz nemzedékkel is.
⁴⁶Még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele. ⁴⁷Valaki szólt neki:
– Íme, anyád és testvéreid odakint állnak, és beszélni akarnak veled.
⁴⁸Ő azonban így felelt annak, aki szólt neki:
– Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? –
⁴⁹Kezével tanítványai felé mutatott, és így szólt: – Íme, az én anyám és az én testvéreim! ⁵⁰Mert aki megteszi mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és anyám.

KNB SZIT STL BD RUF KG