1
1Jézus Krisztus – Dávid fia s Ábrahám fia – eredetének története
2Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot, Jákob nemzette Júdát és testvéreit.
3Júda nemzette Támártól Fáreszt és Zerahot, Fáresz nemzette Hezromot, Hezrom nemzette Arámot.
4Arám nemzette Aminadabot, Aminadab nemzette Naasszont, Naasszon nemzette Szalmont.
5Szalmon nemzette Ráchábtól Boászt, Boász nemzette Ruttól Obedet, Obed nemzette Izájt.
6Izáj nemzette Dávid királyt.
Dávid nemzette Salamont Urija feleségétől.
7Salamon nemzette Roboámot, Roboám nemzette Abiját, Abija nemzette Ászát.
8Ásza nemzette Jozafátot, Jozafát nemzette Jorámot, Jorám nemzette Uziját.
9Uzija nemzette Jótamot, Jótam nemzette Áházt, Áház nemzette Ezekiást.
10Ezekiás nemzette Manasszét, Manassze nemzette Ámónt, Ámón nemzette Joziját.
11Jozija nemzette Jojakimot és testvéreit, a babiloni fogságba hurcolás idején.
12A babiloni fogságba hurcolás után Jojakim nemzette Sealtielt, Sealtiel nemzette Zerubbábelt.
Jegyzetek
1,1 Más fordítás: „nemzetségtáblája”. Az evangélista a főszereplő jelentőségéről Jézus nemzetségtáblájának (1,1–17) a megkomponálásával vall. Így mindjárt a kezdet kezdetén olvasói tudtára adja: Jézus egy korábbi történetből lép elénk. A hagyomány által megszentelt műfaj, a genealógia (pl. Ter 5,1–31; Ter 11,10–32) átvételével összegzi Izrael történetét (vö. 1Krón 1–9), és írja bele ebbe a történetbe Jézusét. E műfaj használatával azt is egyértelművé teszi, hogy a kezdődő elbeszélést az Ószövetségben olvasható történet folytatásának tekinti. A Mt 1,1 kezdetével azonos szókapcsolat (biblosz geneszeósz) az Ószövetség görög szövegében kétszer fordul elő: Ter 2,4; 5,1.