17A sokaságból valaki így felelt neki:
– Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van.
18Amikor megragadja, leteperi. Habzik a szája, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.
19Így válaszol nekik:
– Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig kell még elviselnem benneteket? Hozzátok ide!
20Odavitték. Amikor meglátta őt a lélek, rögtön megrázta a fiút, aki földre zuhanva fetrengett, és habzott a szája.
21Megkérdezte az apjától:
– Mennyi ideje van így? Mire ő ezt válaszolta:
– Gyermekkora óta.
22Sokszor vetette tűzbe is meg vízbe is, hogy elpusztítsa. De ha valamit tudsz tenni, szánj meg minket, és segíts rajtunk!
23Jézus ezt mondta neki:
– „Ha valamit tudsz tenni”? Minden lehetséges annak, aki hisz.
24Erre a gyermek apja azonnal felkiáltott:
– Hiszek, segíts hitetlenségemen!
25Amikor Jézus észrevette, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre:
– Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé!
26Erre az felkiáltott, erősen megrázta, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: „Meghalt.”
27Jézus azonban kézen fogta, felállította, és az meg tudott állni.
28Amikor azután hazament, a tanítványai maguk között megkérdezték tőle:
– Mi miért nem tudtuk kiűzni?
29Ezt mondta nekik:
– Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.