31Jézus ismét elhagyta Tirusz vidékét, és Szidónon át a Galileai-tenger mellé ment a Dekapolisz területén keresztül.
32Egy hebegő süketet hoztak hozzá, és kérték, tegye rá a kezét.
33Jézus félrevonta a sokaságból őt egyedül. Ujját a fülébe dugta, majd egyet köpött, s megérintette a nyelvét.
34Azután az égre tekintve felsóhajtott, és így szólt hozzá:
– Effata – azaz: „nyílj meg!”
35És [rögtön] megnyílt a füle, s nyelvének bilincse is megoldódott, és hibátlanul beszélt.
36Jézus meghagyta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték.
37Szerfölött álmélkodtak, és ezt mondogatták:
„Minden jó, amit tesz: a süketek hallanak, a némák meg beszélnek!”
8
1Azokban a napokban ismét igen nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniük. Magához szólítva tanítványait ezt mondta nekik:
–
2Szánakozom a sokaságon, mert már három napja vannak velem, és nincs mit enniük.
3Ha pedig étlen engedem őket haza, kidőlnek az úton, mert némelyikük messziről jött.
4Tanítványai így feleltek:
– Miből tudná valaki jóllakatni őket kenyérrel itt a pusztában?
5Megkérdezte tőlük:
– Hány kenyeretek van?
– Hét – válaszolták.
6Megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék a földre. Azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte, és tanítványainak adta, hogy osszák szét.
Ők pedig kiosztották a sokaságnak.
7Volt néhány kis haluk is, és miután áldást mondott, szólt, hogy ezeket is osszák szét.
8Ettek, jóllaktak, és hét kosár maradékot szedtek össze,
9pedig mintegy négyezren voltak. Ezek után elbocsátotta őket.
10Azonnal bárkába szállt a tanítványaival együtt, és elment Dalmanuta vidékére.