32Amikor a Jeruzsálembe vezető úton haladtak, Jézus előttük ment. Álmélkodtak. Akik követték, féltek. Ekkor újra maga mellé vette a Tizenkettőt, és beszélni kezdett nekik arról, ami vele fog történni:
–
33Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik, és átadják a pogányoknak.
34Kigúnyolják, leköpik, megkorbácsolják és megölik, de három nappal később feltámad.
35Ekkor odalépett hozzá Jakab és János, Zebedeus fiai, és így szóltak:
– Mester, azt akarjuk, tedd meg nekünk, amit kérünk.
–
36Mit akartok, mit tegyek meg nektek? – kérdezte.
–
37Add meg nekünk – mondták –, hogy egyikünk a jobb, a másikunk meg a bal kezed felől üljön majd dicsőségedben.
38Jézus így válaszolt:
– Nem tudjátok, mit kértek. Vajon ki tudjátok inni azt a poharat, amelyet én kiiszom, és meg tudtok keresztelkedni azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?
–
39Meg tudjuk tenni – felelték. Jézus erre ezt mondta nekik:
– A poharat, amelyből én iszom, ki fogjátok inni, és a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, meg fogtok keresztelkedni,
40de hogy ki üljön jobb vagy bal kezem felől, azt nem én döntöm el, hanem azoké lesz, akiknek készítették.
41Amikor a másik tíz tanítvány ezt meghallotta, haragudni kezdett Jakabra és Jánosra.
42De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk:
– Tudjátok, hogy akiket a népek fejedelmeinek tartanak, azok hatalmaskodnak rajtuk, vezéreik pedig zsarnokoskodnak fölöttük.
43Közöttetek azonban ez nem így van, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az a szolgátok lesz;
44és aki első akar lenni közöttetek, az mindenkinek a rabszolgája lesz.
45Az Emberfia ugyanis nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és váltságul adja életét sokakért.